Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Részben önkritikát kell gyakorolnom. Mindig beleesem abba a csapdába, hogy ésszerűséget feltételezek ott, ahol nem kellene. Ezek nem lehetnek olyan ostobák, mint ahogy beszélnek, gondoltam a politikusokról. Egészen biztosan van valami, amit én nem tudok, és ami miatt azt mondják, amit mondanak. Valami ravaszság. Valamiféle taktika. És amikor találkozni kezdtem velük, rendre rá kellett jönnöm, hogy nincs. 
Arról a népszavazási kezdeményezésről van szó, amelyet a hírportálok tegnap kurtán-furcsán elintéztek, és amelyre ("A mérleg") tegnap azt írtam, hogy a Fidesznek "itt ezt kellett lépni". Röviden annyi a lényeg, hogy (minden valószínűség és az én vélekedésem szerint a kormány emberei) fizikai erővel megakadályoztak egy népszavazást, majd a botrány élét csökkentendő először úgy tettek, mintha az illetékes hivatal pártatlan volna, később - formai szabálytalanság miatt - még zöld utat is adna a megakadályozott népszavazásnak, de - mindez egyetlen napon belül zajlott le - az illetékes hivatal illetékes bizottsága többségi szavazással sajnálatosan mégis a megakadályozás mellett döntött. Mentségemre legyen mondva, hogy az említett írás negyedik mondatában ("de még nem futott le") azért gyanakodtam. Azt feltételeztem, hogy hagynak kivárási időt. Várnak addig, ameddig meg nem jelenik még egy elmeháborodott üzbég nő egy gyerekfejjel valahol, akit arabnak lehet kikiáltani, át nem törnek még egy határzárat, nem avatják fel egy újabb antiszemita potentát szobrát, nem szerveznek újabb Békemenetet, Orbán Viktor nem értékeli újból 2015-öt, vagy bármit. (Az üzbég nőről eszembe jutott, hogy nem irigylem Sayfo Omar barátomat. Félarabként a Demokratába írni most, nem lehet sokkal könnyebb, mint Szegedi Csanádnak volt pár évvel ezelőtt. Még akkor sem, ha a "mi kutyánk kölykének" számít valaki. Pláne nem, ha még esze is van, márpedig neki van. Nyilván ezért is tartják, addig, ameddig, mert, hogy nevezett urakba kímélet és lélek kevés szorult, az olyan biztos, mint ahogy én itt ülök a gép előtt. Még nem jött el az idő, amikor bajtársakat is fel kell áldozni, de ez is el fog jönni. Nevezett hölgyeket pedig azért nem írok, mert hölgyek esetében a Fidesz kiválasztási szempontja nem az okosság.)

Rendezett visszavonulás. Le is írtam. Az egyik alapvető katonai szakkifejezés, szemben a rendezetlen visszavonulással, ami a magyar politikában e pillanatban az ellenzékre jellemző. II. Murád szultán azért tudta megnyerni a várnai csatát (1444. november 10.), mert az őt védő janicsár falanx nem omlott össze Hunyadi nehézpáncélos lovasságának a nyomása alatt, hanem rendezetten visszavonult, és amikor (I.) Ulászló király megtámadta, ellent tudott állni (olyannyira, hogy maga a király is odaveszett: egy Hodzsa Hizr nevű katona levágta a fejét, lándzsára tűzte, felmutatta, és ez eldöntötte az egész csata sorsát). 
A Fidesz ezzel szemben a "visszavonulás" fogalmát ugyanannyira nem ismeri, mint Hitler sem ismerte. Van, amikor ez hasznos, de van, amikor nem. Léteznek emberek, akik nem képesek válogatni. Vagy érzékük nincs hozzá, vagy a pszichéjük felülírja. Katonai elemzők szerint 1941 végén, Moszkva alatt az "egy lépést se hátra" parancs helyes volt. Megteremtette az 1942-es nyári offenzíva alapjait, más kérdés, hogy azt ugyanúgy elhibázták, mint az előző évit. (1941-ben a görög és jugoszláv kaland miatt a Fall Barbarossa, vagyis a Szovjetunió megtámadása már eleve időhátrányból indult. A kegyelemdöfést Hitler adta meg, amikor elrendelte, hogy a "Közép" hadseregcsoport a Moszkva elleni fő csapás folytatása helyett tegyen egy kitérőt Kijev felé, amit meg is tett. Eredménye egy óriási katlancsata, sok százezer orosz hadifogoly és a stratégiai előny elvesztése lett. 1942-ben a hiba Sztálingrád elfoglalásának az erőltetése volt. A Volgához már előbb kiértek a németek, tehát a víziutat a város birtoklása nélkül is el tudták vágni. Hosszabb távon persze csak a japán támadás segített volna rajtuk, de a japánok akkor épp Amerikával voltak elfoglalva, és eszükbe sem jutott, hogy a Szovjetunióval is konfliktusba kerüljenek. Halhin-Gol emléke ehhez még túlságosan friss volt. Végül ezt sem kerülték el, de késő bánat, eb gondolat.)
1943-tól az "egy lépést se hátra" az esetek többségében már értelmetlen áldozatokkal járó katonai hiba volt. Jó stratégának a visszavonuláshoz éppúgy kell értenie, mint a támadáshoz. Hogy mikor mi a célszerű, azt nem érzelemmel, hanem ÉRZÉKKEL, hideg fejjel kell tudni eldönteni. Amikor valaki mindig ugyanazt a választ adja, valami hibádzik. Vagy az érzelemmentesség, vagy az érzék, vagy a hideg fej, vagy mindhárom.

De miért is írtam én le mindezeket? Két okból. Egyrészt, mert azt látom, hogy ez a dolog ugyanúgy eltűnik a süllyesztőben, ahogy eltűnt ott már annyi minden. Végülis, vér nem folyt, tér napirendre felette az Olvasó. MÉG nem, ez igaz. De ez a második ok. Senki nem figyel a riasztó jelekre. Ugyanúgy nem figyelt, ahogy nem figyelte meg a Fidesz-éra végét 2002-ben sem. Azt hiszi, van ideje, és azt hiszi, csak a politikusok játszmája ez egymás ellen. Az, a politikusok játszmája egymás ellen, de ebben a játszmában Ő A LABDA. Aztán majd olvashatjuk itt és ott, hogy "ezt nem vártam", "mélységesen meglepődtem", és hasonlókat. Hát, most (is) leírom, SENKI NE LEPŐDJÖN MAJD MEG. Mélységesen se, felületesen se, sehogy se. Azt, ami 2010 után következett, ugyanúgy megjósoltuk (én is), ahogy ezt is meg lehet jósolni. 
NINCS ÉRZÉKÜK A HÁBORÚHOZ. Az utolsó emberig fognak védekezni. Az utolsó emberek közül pedig az övéik lesznek az utolsók. Azokat is fel fogják áldozni, de először ÖNÖKET. Szemrebbenés nélkül. Bárkit, bármit, ami nem az övék. Nem csak az oktatást, egészségügyet, szociális intézményeket, hanem velük AZ EGÉSZ NÉPET. Úgy, mint Hitler is tette hetvenegy éve. Amikor hatalomra került, azt mondta, "adjatok nekem tíz évet, és Németországra nem fogtok ráismerni". Tizenkét évet kapott, és Németországra valóban nem lehetett ráismerni utána. Igazat mondott, csak éppen másképp értették. Sőt, ő maga is másképp értette, amikor mondta. Olvassák el még egyszer a "Garp szerint a XXI. század"-ot, szintén tegnapi írás. Nem tetszett Önöknek, biztosan hosszú volt, de annyi baj legyen. Ez is hosszú. Ez se fog tetszeni. Majd legközelebb inkább vicceket mesélek, hogy valamivel addig is elüssék az időt, ameddig még tehetnének valamit.

Nem fogják tudni kikerülni az összecsapást. Szelíd demonstrációkkal és bágyatag tiltakozással, ami rögtön feledésbe is merül, semmire nem fognak menni. Meghátrálásnak tudják be, ahogy az összes mostani megmozdulásuk utáni kérődzést annak tudják be. Ne érdekelje Önöket az MSZP. Ne érdekelje Önöket se az Együtt, se más, úgy-ahogy még elfogadható, e pillanatban színpadon lévő baloldali párt. Önöket SAJÁT MAGUK érdekeljék. Támogassanak mindent, ami megdönti ezt a rezsimet, de NE AKARJANAK CSEBERBŐL VEDERBE ESNI. Egy olyan világot akarjanak, amelyben nem fordulhat elő sem az, ami 2010 előtt, sem az, ami 2010 után történt. Ez a két időszak NEM VÁLASZTHATÓ EL EGYMÁSTÓL. Egyik a másiknak a FOLYTATÁSA.

Ne riadjanak vissza semmilyen fenyegetéstől, mert úgysem tudják megúszni. Európa sem úszta meg a második világháborút, hiába akart Hitlerrel egyezkedni. A japánok sem úszták meg a szovjet támadást, hiába vigyáztak kínosan arra, hogy semmi olyat ne kövessenek el, amit provokációnak lehetett volna minősíteni. Pacifista az, írtam le százszor, aki minden áron békét akar. Ezért folyamatos engedményekre kényszerül, végül a háborút is megkapja. A pacifikus ezzel szemben tisztában van vele, hogy nem kerülheti el a háborút, ezért nem is akarja elkerülni. Ő is békét szeretne, de GYŐZELMES BÉKÉT. 
A győzelmes béke (pax victoriosus, vagy pax post victoriam, győzelem utáni béke) az egyetlen tartós béke.

Fel a fejjel, polgártársak. Hat év után épp itt az ideje. Vagy vándoroljanak ki, addig, ameddig még lehet. Csak aztán egy szavuk ne legyen a szírekre, afgánokra, vagy a megélhetési menekültekre. Ha pedig mégis maradnának, olvasgassanak egy kis Clausewitzet. Hiszen a háború a politika folytatása, mondta ő, maga is egyfajta politika, más eszközökkel.

2016. 03. 01.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1