"Átrendeződik a jobbik. Amíg mi őszödözünk, ők szép csendben 2018/19-re készülnek. Nem is akárhogy. Tudjuk, hogy kilépett jobbikosok új pártot alapítanak. Vajon kinek jó, ha " feldarabolódik" a neonáci ideológiát valló párt? A fidesznek? A mindenáron hatalmat akaró kollaboránsoknak? Az biztos, az országnak nem jó. Nem jó, nem jobb. Nincs kicsit náci és nagyon náci. Náci van. Apropó, miért hagyják a "nagyok" az átrendeződést? Csak nem nekik jó?" S jött is rá válasz: "Ne áltassuk magunkat, se másokat ! Olyan jobbratolódás van, hogy biztos nyerők, hacsak a Fidesz nem előz jobbról."
Én tényleg csak azt emelem ki a rengeteg vélekedésből, ami megüti a szememet. Szó szerint. Már két napja akartam - ismét, mert nem lehet eleget - írni a véleményről. A VÉLEMÉNY ALAPJA A TUDÁS. Ez eddig rendben is volna, bár bele fognak kötni, így gyorsan megelőzöm: mi a tudás? Azt sugallja - és ezért fognak belekötni -, hogy valami olyasmi, mint a tények ismerete. Ha pedig olyasmi, akkor azok, akik nem ismerik a tényeket, nem is rendelkezhetnek tudással, csak vélekedéssel. De a tudás nem a tények ismerete, csak a VÉLT TÉNYEK ISMERETE. Ezért írom én le rendszeresen és rutinszerűen, hogy amit mondok, azt PILLANATNYI SZEMÉLYES VÉLEMÉNYEM ALAPJÁN mondom. Már a "személyes" is szószaporítás, mert minden vélemény személyes. Néha az én személyemé, néha másé. Mosoly-jelet azért nem teszek ide, mert rontana a mondanivaló komolyságán. Hiszen ebből él az összes tekintetes. Más szóval TEKINTÉLYES. Megspórol egy csomó lusta embernek egy csomó időt, amit ők azután kedvükre tékozolhatnak el.
Tehát akkor mi a tudás? AZ, AMIRŐL VALAMIVEL/VALAKIVEL KAPCSOLATBAN MEG VAGYUNK GYŐZŐDVE. Semmi más, mint a meggyőződés. Előre és hátra. Tévképzetek (téves következtetések) melegágya. Mondok egy példát. Van egy fémbögrém, amelybe forró kávét öntök, majd elővigyázatlanul megfogom, és megégetem a kezem. Ez eddig egy tapasztalat. Ha visszagondolok rá, információvá válik. Azért információvá, és nem egyszerű adattá, mert a jövőbeni viselkedésem megváltoztatására sarkall. De ahogy távolodok időben ettől az eseménytől, már akár egy pillanat múlva, kezd meseszerűvé válni. A saját belső világomba való befogadással egyidejűleg - és azért - kezelésbe veszi a saját képzeletem. Gondoljanak nagypapa háborús hőstetteire. Elvon és hozzátold, hogy a végén egészen más legyen, mint ahogy volt. Nem a valósággal kell szinkronban lennie, hanem a nagypapával.
Tehát van egy fémbögrém, amely egyszer megégetett, mert forró folyadékot töltöttem bele. A "tudás", az a tartalom, amire Önök is elsőként gondolnak, ha ezt a szót meghallják, UNIVERZÁLIS tudás. A tudomány ÁLTALÁNOS megállapításokra törekszik. Az Önök egyszeri tapasztalata akkor válik ilyen értelemben tudássá, ha általános konzekvenciákat tudnak belőle levonni. Mondjuk azt, hogy "a forró anyaggal érintkező fém éget". És akkor eljönnek hozzám, megkínálom Önöket forró kávéval, amelyet a szemük láttára öntök ki egy fületlen fémcsészébe, és arra biztatom Önöket, hogy bátran nyúljanak hozzá. Nem fog Önöknek akaródzni, pedig ez egy AMC-csésze, és - hasonlóan a Zepterhez - olyan ötvözetből készült, amely belül tartja a hőt, de a külső rétege nem melegszik át. És most vessenek még egy pillantást a tudásról az előbb leírtakra.
Micsoda adomány, szoktunk felsóhajtani, hogy már létezik Internet. Mennyi utánajárást meg lehet vele spórolni! Valószínűleg ugyanezt érezték a kortársak a nagy francia Enciklopédia (Encyclopédie ou dictionnaire raisonné des sciences, des arts et des métiers - Enciklopédia, avagy a természettudományok, a bölcselet és a mesterségek magyarázó szótára) harminckét kötetének megjelenésekor is. "Benne van a lexikonban." Ha apáink-nagyapáink ezt hallották valakitől, rendszerint nem gondolkodtak tovább a dolgon. De akkor sem, ha "bemondta a rádió", "a televízióban mutatták", vagy "megírta az újság". Mik ezek? Csalhatatlan orgánumok? Már beszéltem róla: valamiért régebben ki kellett keresnem Tel-Aviv ("Tavaszdomb"), Izrael közelmúltbéli fővárosa alapítási dátumát. Két lexikonban, egy könyvben, Tel-Aviv és Izrael Állam egy-egy honlapján néztem meg. Jól tippeltek: ÖT különböző dátumot találtam, végül a könyvbélit (Steve Jones: A vérünkben van - amiről a gének mesélnek) fogadtam el, mert olyan jópofán álldogált benne egy csomó szakállas zsidó egy arab városka határában, a puszta sivatag szélén. Teljesen önkényesen, szimpátia alapján, de legalább ÉN tudtam.
Nos, ez a baromi nagy adomány egyben baromi nagy megkeverés is. Az információk rázúdulása az emberre nem a tisztánlátás felé vezet, hanem az ellenkező irányba. Az informálás NEM TÁJÉKOZTATÁS, hanem informálás. Olyan adatok közlése, amelyek alkalmasak arra, hogy az ember cselekedeteit befolyásolják. ÉS KÉSZ. Ennyi. Nem több. Nem "tudományos" tudás átadása, már csak azért sem, mert a tudomány öndefiníciója folytán idő feletti értelemben olyan nincs is, de még vélekedések átadása sem feltétlenül, hanem mindenekelőtt, a lustaságra (is) apelláló BEFOLYÁSOLÁS. Adják hozzá az ember belső mesevilágát, és többé nem fognak meglepődni sem a román főtiszt leleplezte, Hummerban utazó, mezítelen gyíkembereken, sem a migránsok tízmillióin, sem Orbán, vagy Vona, vagy bárki szabadságharcán, a Mag Népén, a boszniai piramisokon, és az azokból levont következtetéseken, a magyar "nyelvészek" ősnyelv-elméletén, de még Szíriuszon és a delfineken sem. Nem fognak meglepődni az ismét felbukkanó nagy őscápán, a Megalodonon, vagy a hideg vizek mélységeiben lubickoló, búvárhajók ablakán tapicskoló, dárdával halakra vadászó, vagy éppen Izrael partjainál sziklákon napozó, szintén mezítelen sellőkön, ez utóbbi kettő ráadásul komoly, természettudományos csatornák kedvelt műsora. Az előbbieket egyéb tekintélyek támasztják alá, szívgyógyász (!) professzortól eredetkutató művészettörténészig. Mindegy, ki, mindegy, mi a specialitása, csak tekintély legyen. Mit gondolnak, ugyanolyan fogadtatásban részesülne özvegy Petneházi Béláné háztartásbeli VALLÁSOS tárgyú elmélkedésfolyama, mint Csókay András agysebész (!) barátomé?
Az információra is vonatkozik, ami azelőtt az olvasásra. Írástudónak nem azt nevezték (például a Bibliában) aki tudott olvasni, hanem azt, aki ÉRTETTE is, amit olvasott. De még ez is kevés: AKI TUDOTT VELE MIT KEZDENI. A többinek méreg volt. Olyannyira méreg, hogy az indiaiak azonnal ólmot öntöttek annak a súdrának (az utolsó kaszthoz tartozó "szolgá"-nak) a fülébe, aki meghallott egy védikus szöveget. Ha meg is értette, megölték, mondván, hogy jobb meghalnia, mint az őt megzavaró tudással tovább élnie. És ez a lényeg, kedveseim. ŐT MEGZAVARÓ. Erről szól a mai világ. A megzavarásról. Ebből él Orbántól Putyinig az összes hatalombitorló. A tévképzetekből. A tévképzetekből, amelyek úgy működnek, mint a forró kávéscsésze. Hogy ha valaki az összes hatalmat a saját kezében koncentrálja, egyben alkalmas is a hatalom gyakorlására. Hogy ha valaki a királyok vagy cárok trónjára ül, maga is király vagy cár.
Miről szól egy elnök-miniszterelnök-jelölti vita? Leginkább számokról. Én mondok egyet, te mondasz egy másikat. A kedves pártsemleges néző meg majd eldönti. De mit? Azt, hogy melyikünk a jobb pókerjátékos. Semmi egyebet. A többiek pedig a kedvencüket hozzák ki győztesnek, kivéve, ha egy általuk tekintélynek tartott valaki/valami - például a Népszabadság, az ATV, ha a "baloldalról" van szó - meg nem ingatja őket ebben. Lehet profi módon is, kövessék csak figyelmesen Kálmán Olga műsorait. És gondolkozzanak el, különös tekintettel az eddig olvasottakra: miért és mennyiben ellenzékiek ezek a műsorok? Azért, mert ÖNÖK ANNAK TARTJÁK őket, vagy valami másért?
Nem tudom, hogyan gondolta a kedves posztoló a Jobbik felkészülését. Hogy valójában mi történik a kulisszák mögött, nem tudjuk. Csak saját magunkból kiindulva lehetne megkeresni a választ, amely könnyen abba csapdába vezet, mint a kávécsészéké. Nyilvános vitákkal nem lehet felkészülni, de erről mi a médiából értesülünk. Nem vagyunk jelen sem a kongresszusokon, sem a háttérbeszélgetéseknél. Hozott anyagból dolgozunk. Manipulálni akarnak minket, innét is, onnét is. És ha jelen volnánk, akkor is csak a saját szájunk íze szerint tudnánk értelmezni a tapasztaltakat. AMIT ÉN ÍROK MOST, AZ IS PROPAGANDA. Ha akarom, ha nem. NEKEM ez és ez a véleményem, MAGAMBÓL kiindulva, és ezzel ÖNÖKET fogom befolyásolni. ÉN azt tapasztaltam eddig - MOST azt hiszem, hogy azt tapasztaltam -, hogy ezek a dolgok nem vezetnek semmire. Hogy nem osztódásról van szó, hanem megosztódásról. ÉN azt gondolom, hogy a Jobbik - a Jobbik értelmesebb képviselete, ilyen Vona is - saját hálójában vergődik. MIVEL láttam a MIÉP-et (kávéscsésze), fel tudom tételezni, hogy lesz egy mag, amely azt követi, és (egyelőre, de nem örökre) megszűnik politikai tényező lenni, a másik rész pedig Jobbikként funkcionálva szépen lecsúszik. Talán nem 2018-ban, de már akkor se kap annyi szavazatot, mint legutóbb. Azt is gondolom, hogy ez szükségszerű. De EGYÁLTALÁN NEM BIZTOS, HOGY ERRŐL VAN SZÓ. Még akkor sem, ha így fog kinézni. Javaslom Önöknek a Napló (hmp-hikszosz.hu) elejéről A másik történelem-ről írottakat. A "nagyok" meg azért hagyják a Jobbik átrendeződését és - ezáltal - megosztódását, mert úgy jön nekik, mint egy falat kenyér. Akkor, ha valóban ellenfélnek tekintik. De félő, hogy nem ilyen egyszerű ez. Sem a kis politikában, sem a nagypolitikában.
Én azt gondolom, hogy egyáltalán nincs "olyan jobbratolódás". Sokan Önök közül másként vélekednek. Lehet, hogy épp ellenkezőleg. "Majd a választásokon kiderül!" Dehogy derül ki. Lesz egy végeredmény, és lesznek e végeredménynek kommentátorai. És sok minden a háttérben, amiről Önök nem tudnak, én sem.
Adjunk hálát érte Istennek.
2016. 05. 30.