Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Első Számú Legvegyesebb Brigád

"Hanem... a Nagy Regényből nem lesz semmi. Pedig... készen van. Itt bent, érted - ujjával a homlokára bök. - Csak hát... hiába, ...te is tudod, hogy hiába."
(Rejtő Jenő utolsó szavai, Jevdoko, Ukrajna, 1943. 0 óra után pár perccel)

Van Rejtőnek egy könyve, a Vanek úr Párizsban. Az egyik legrosszabb könyve. Nem tudom pontosan, de lehet, hogy már a Jávor utcai idegszanatóriumban írta. Talán még gépírónője-feleségjelöltje sem volt jelen (a gépírónőit általában egy idő után feleségül vette, gondolván talán, hogy így olcsóbb, így lett a felesége először Boros Rózsa, Heltai Jenő és Kassák Lajos gépírónője, később Gábor Magda, az utolsóval, Kovács Magdával már csak együtt élt, ez egy külön történet lehetne). Vanek urat különben személyesen ismertem, nem az eredetit, hanem a fiát. Üzletember koromban tárgyalásunk volt egy gyárban. Öreg portás engedett be az udvarra, mellette egy fiatal biztonságis, akkor nem volt divat az egyenruha, tehát katonanadrágban, kockás inggel. És a tárgyalópartnerünket, akit akkor még nem ismertünk, Vanek Bélának hívták. Én most egy ponyvaregénybe csöppentem, gondoltam. Ezek itt Piszkos Fred és Fülig Jimmy. E gondolat a portás útmutatására csak erősödött. "Vanek úr? Menjenek tovább, és az udvar végében, a Lordok Házában megtalálják." A Lordok Háza egy lepusztult kis épület volt, benne a hús-vér Vanek úrral. "Nem csúfolták emiatt gyerekkorában? Tudja, Rejtő", mondtam neki üdvözlés után. "Már miért csúfoltak volna? Én vagyok Vanek úr. Akiről Rejtő írt, az édesapám volt."

Nos, a Vanek úr Párizsban csapnivaló. Szétesik, csapong, Mohamedet Törökországba helyezi, és nem viccből, meg ilyenek. A 14 karátos autó nyomába nem érhet. De néha azért megcsillan valami az igazi Rejtőből.
Például akkor, amikor egy halottnak hitt légionistát ki akart fosztani egy beduin suhanc, és a "halottól" visszakézből hatalmas pofont kapott. "Ez csoda...- ámuldoztak (a társai). - Ez nagy csoda! - Én - mondta Bahumir a nyeregjavító - egyszer éjszaka, láttam az égen Allah unokaöccsét, zöld lovon. Az sokkal nagyobb csoda volt, mint hogy a rumi katonák pofoznak." (A "rumi" "római"-t jelent, így nevezték a Közel-Keleten az európai megszálló katonaságot. Rumélia, Törökország európai részének neve szintén ebből ered, utalva a hajdani Keletrómai Birodalomra. Mielőtt Fátih - Hódító - Mehmed - Mohamed - elfoglalta volna Konstantinápolyt, két ellen-erődöt építtetett a Boszporusz partján: az ázsiai oldalon az Anatoli Hiszárt, Anatóliai Erődöt, az európai oldalon a Rumili Hiszárt, Római Erődöt.)
Már erről az idézetről is a mai Magyarország jutott az eszembe. Rejtőről mostanában mindig. Hasonló kor, hasonló gondok, hasonló szituáció. A fekete humor is hasonló lassan. Mindenki láthatja Allah unokaöccsét: ki itt, ki ott. Még meg is esküszik rá, miért ne esküdne? Bármire megesküszöm neked, mondta egyszer számtalan gyerekem közül kettőnek az anyukája. Aztán este, egy másik esküvel semlegesítem. S hogy a rumi kutya urak pofoznak? Az egyáltalán nem csoda. Csak a csekkjeiket válthassuk be, cserébe a hallgatásért. Mert ugye mi szegény, egyszerű emberek vagyunk, akik "arcuk verejtékéből, két kezük munkájából élnek, s bármennyire is csodálják, szeretik és tisztelik a rumi katona urakat, keserves dolog, de nekik nincs miből hitelezni."

Amit ezzel szemben össze lehet (egyelőre) hozni, az az Első Számú Legvegyesebb Brigád. Nem a "baloldalon", mert a bajok itt kezdődnek. Az oldalaknál. Pedig van itt mindenféle ember: sítalpas járőr a Szaharából, tűzoltóosztag, szanitécek, süketek, álcázott tisztek, álcázott besúgók, műszakiak, színészek, szakácsok, gyógyszerészek. "- Kik jönnek? - A huszonkettes bolondok vannak itt."
Ezekkel kellene valamit kezdeni. Ezek vagyunk mi e pillanatban. Ezekből kellene megírni a Nagy Regényt. És ennek a szánalmas társaságnak - ami mi vagyunk - a nagyobb része pontosan úgy érzi magát, mint Rejtő érezte Jevdokóban. Legalábbis ezt mondja. Néha mást is mond. Rajna János artista, Rejtő utolsó barátja és támasza volt, aki feljegyezte az író utolsó napjait. Amikor megkapta a flekktífuszt, Rejtő még így beszélt "...én innen nem megyek sehová. Nekem itt dolgom van. Tudod, én fiatalabb koromban utaztam egy keveset, szereztem egy kis tapasztalatot. Sok könyv is született belőle. De mi volt az, ehhez képest! Most az egész történelmet átélem! Százezer évet, egymillió évet, Rajna, hallod!" És így: "Rajna, Ez egy nagy mű lesz, meglátod... mindent megírok... a legnagyobb regény lesz, a legcsodálatosabb... meglátod." 1942 szilveszterén már így: "- Rajna, ...te fogsz kivinni? - Én. - Nehéz leszek. - Nem baj." (Rajna hullaszállító volt Ukrajnában.)

Csak ücsörögjetek, írogassatok, siránkozzatok. Ne tegyétek félre hagymázas elképzeléseiteket. Még véletlenül se gondolkozzatok másban, mint az eddigi sablonjaitokban, amelyeknek minden bajotokat köszönhetitek. Ne hozzuk össze az Első Számú Legvegyesebb Brigádot. Javaslom ugyanazt, amit én csináltam, tehetetlen ifjúkoromban. Megittam fél liter Portorico rumot (brrrrr), és levittem a kutyámat sétálni. Pontosabban ő vitt le engem. Közben fényes álmokat álmodtam, Nagy Regényekről, függetlenül téltől, hidegtől. Ébren. Még melegem is volt. Aztán belecsúsztam szépen, finoman a hóba. És ott is maradtam volna, ha ki nem húznak.

Valószínűleg nehéz voltam.

2015. 10. 08.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1