Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Az a polgár. Nem énszerintem, de egyesek azt mondják. Hogy a polgár mikor rendes, megint más kérdés. Az is más kérdés, hogy ki a polgár, de ezt nem most fogom fejtegetni. Legyen az a polgár, akit az egyesek polgárnak tartanak. Láttam nemrég egy képet a Keleti pályaudvar oldalsó részéről, ahol a füvön menekültek üldögéltek. Nem egyedül, eldobált műanyag palackok, papírzacskók és effélék társaságában. Szemét, állapította meg a kép készítője. Így néz ki gyönyörű városunk ezek miatt.
És akkor eszembe jutott megint a polgár. Majd' egy évtizede olvastam egy akkor ellenzéki (polgári) lapban, hogy valamelyik polgár gyermeke beszaladt valahol a pázsitra. "Polgár nem lép a fűre", rótta meg az apuka. Akkor még a "polgár" volt a hívószó. Pontosítani is tudom a dátumot: 2006 ősze. De 2007 tavasza is eszembe juthatott volna. Az őszi és tavaszi Kossuth-tér. Az ott kvaterkázó MAGYAR polgárokkal. Nincs az a menekültcsapat, ami akkora szemetet lenne képes termelni, mint ami ott volt. Nem ide tartozik, de én elég sok közel-keleti országban (is) jártam, Egyiptomtól Iránig. A parkok ott arra valók, hogy az emberek a füvön piknikelhessenek, pihenhessenek, üldögélhessenek, nem arra, hogy a szélről nézegessék. Ezeknek az embereknek ez a természetes. Iszfahánban (Irán) például, ahol egyébként a Közel-Kelet Izraelen kívüli legnagyobb zsidó közössége is lakik, százak lepik el délutánonként az emeletes hidak környéki (ápolt) füves területet (a hidakban kávézók működnek). És szemetet nem láttam.

De térjünk vissza a rendes emberre, azaz a polgárra. A polgár mérsékelt és konzervatív. Egyik sem igaz, de miért ne mondjuk. Az újkori történelem legvéresebb jeleneteit polgárok írták, polgárok irányították, és (részben) polgárok hajtották végre, más polgárok lelkes helyeslésétől kísérve. Robespierre, Lenin és a bolsevik vezérkar jelentős része, Mussolini, Hitler, Mao Ce-tung, Pol Pot, Fidel Castro, Robert Mugabe, hogy csak pár emblematikus nevet említsek. Mindegyik középosztálybeli volt. A jezsuiták nevelte Mugabénak hét (!) felsőfokú oklevele van, a dél-afrikai Alice egyetemétől (Fort Hare, itt tanult többek között Nelson Mandela is) a Londoni Egyetemig. Még az autodidakta Sztálin is papi szemináriumban kezdte.
A polgár attól konzervatív, hogy olyan sablonokat szajkóz, és olyan rítusokban vesz részt, amelyekből egyrészt semmit nem ért, másrészt nem is akar belőlük érteni semmit, harmadrészt egyik sem a sajátja. Ha a sajátja volna, akkor sem értené persze. Egy mixet állított össze magának, pontosabban állítottak össze számára, és ezt ő boldogan visszaböfögi. Csak a külsőségeket tudja visszaböfögni, a tartalomtól olyan messze van, mint Makó vitéz volt Jeruzsálemtől. Attól meg különösen, hogy a "konzerválni" kívánt értékeket saját korára adaptálja. A hagyományőrzés szép dolog, egy külön szakma, de nem az övé. A hagyományteremtés már az övé volna, az viszont nem konzerválás. Mi marad hát neki? A Patyomkin-falu. A délibáb. Szavak. Csak szavak. Amelyeket csak visszamond. Semmi köze sem hozzá, sem a mai világhoz. Nyakkendőben is lehet embert ölni. A "rendes ember" a rendes ember JELMEZE. Úgy néz ki. Azt mondja. ÚGY CSINÁL. Ha nem azt mondja, a többi rendes ember kinézi maga közül. A nem rendes emberek nem nézik ki, mert ők nem sablonokban gondolkodnak. Attól nem rendes emberek, hogy nem sablonokban gondolkodnak. A rendes ember csak rendes embert fogad el. A "rendes ember" a KÖZÉPSZERŰSÉG felé nivellál. Ezért sikeres a rendes emberre való hivatkozás.

A rendes ember mentes a szélsőségektől. Nem jól írtam: mentesnek LÁTSZIK a szélsőségektől. Minden erejével arra törekszik, hogy ezt gondolják róla. A többi meg nem érdekes, véli. Pedig az az érdekes igazán. Olvassák csak el John Barth: Az út vége című könyvét, ha még megtalálják valamelyik antikváriumban. Kétszáz forintnál nemigen kell többet kiadni érte. A rendes ember MÁS bőrében igyekszik élni. Amire természetesen nem képes. Minél többet mutat NEM önmagából, annál elemibb erővel jelentkezik önmaga igénye. Olyan elemi erővel, hogy végül az sem önmaga lesz. Érdekes, ugye? Katolikus leánykáknak szükségük van a bűnre, mondta nekem Iványi Gyuri barátom régebben. A normális életre volna szükségük, mondom én, de minél távolabb kerülnek a normális élettől, annál erősebb lesz a vágyakozásuk rá. És amikor a távolság már akkora, hogy normális haladással már nem tűnik áthidalhatónak, következik az ámokfutás. A katolikus lánykák ámokfutásától a polgári forradalmak ámokfutásáig. A rómaiak és más ókori népek erre találták ki a szaturnáliát, azt a pár napot, amikor minden megfordult. A szolgák parancsoltak uraiknak, és mindent lehetett, amit a hétköznapokon nem. Ennek a mai megfelelője a karnevál. De lassan arra sincs szükség: az egész életünk egyetlen karnevál lesz. Hamvas Béla nem véletlenül választotta regénycímül. Olvassák el. Olvassák csak el ezt is.
Annak a mérhetetlenül sok elfojtásnak, ami a világba szorult, valahol ki kell törni. És nem a nem rendes emberek az okai, hanem a rendes emberek. A valaminek megfelelni akaró emberek. Az olyan valaminek megfelelni akaró emberek, akik nem ők. De ha már az egész világ egyetlen nagy paradoxon, a rendes ember miért ne legyen? Amint fent, úgy lent. A rendes emberek lázadása nem a "rendesség" ellen tör ki, hanem... azok ellen, akik tudat alatt ők is VALÓJÁBAN LENNI AKARNAK. Mint a homofóbia, anti- aszemitizmus, és társaik. Hallották már egy tiltakozó polgártól azt, hogy azért nem kívánja látni a látni nem kívántakat, mert azok OLYAN SZERENCSÉTLENEK? És azt hallották-e, hogy azért tiltakozik, mert AZOK MINDENT MEGENGEDNEK MAGUKNAK?

De ha már Hamvas szóba került, zárjuk is Hamvassal. A mai polgár szereti. Hogy miért szereti, nem tudom. Illetve tudom: mert azt hiszi, hogy ő is abba a kategóriába tartozik, amit Hamvas a magasabb szellemi kasztok közé sorol. De Hamvas a polgárokat egyáltalán nem sorolta a magasabb szellemi kasztok közé. Legyen övé az utolsó szó:
"A polgárságban összekeveredett az elvilágiasodott papság, a lezüllött nemesség, a kereskedő-iparos-földműves, és a munkásság. A polgár eszménye a két-három-négyszobás lakás, komforttal, ma már gépesítve, fix és jó jövedelem, divatos öltözködés, a szobák száma ritkán több, inkább kevesebb, ha pedig több, nem tényleges igényből, inkább hencegésből és hisztériából. Újabban idetartozik a rádió, amely reggel hattól éjjel tizenegyig szól, a televízió, az autó és a nyaraló. Inkább életfeltétel, mint élet, és a polgár azért él, hogy e feltételeket megszerezze. Persze a színház, de inkább az operett, még inkább az orfeum, de még inkább a mozi. Minél kevésbé kötelez, annál jobb. Ezért jó a bestseller, mert csak divat. Csak nem komolyan venni. Ízlés? Legfeljebb sznobizmus. FONTOS, HOGY A NYUGALMAT NE ZAVARJÁK. A nyugalmat békének is hívják, DE MINDENT MÁSKÉPPEN HÍVNAK (kiemelések tőlem). Ezért mondják, hogy liberalizmus, de tulajdonképpen rest, gyáva és mohó korrupció (ma egyre divatosabb a "liberális konzervatív" kifejezés). Mindez álmos és puha, alaktalan és parazita, bornírt és képmutató. Olyan, mint a rosszul szellőztetett udvari szoba, amelynek elviselésére később kitalálták a kirándulást. De inkább a hegyek levegője lett áporodott, nem a polgár frissebb." (Patmosz)

Nem teszek ehhez hozzá már semmit.

2015. 07. 28.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1