Már annyit van szó róluk, hogy kénytelen vagyok leírni, amit e témáról gondolok. Kezdjük ismét a fővédnökkel, Kásler mesterrel. Ha Kásler mester tevékenykedése nem tetszik, az nem azért nem tetszik, mert úgy gondolom, bizonyos szempontból és értelemben nincs igaza. Azért nem tetszik, mert - finoman fogalmazva - erősen magánjellegű célokat vélek felfedezni benne. De még ez se lenne baj, ha böcsületesen ki lenne mondva (e tárgyban lásd Vallomás, portál), hiszen nem magánjellegű cél nem lehetséges. De nincs kimondva, én legalábbis nem olvastam tőle sehol. Önzetlen közösségmentő akciónak van feltüntetve, némi Führerprincippel, nacionalizmussal és zsidózással. Mindennel, ami a beváltnak tűnő boszorkányfőzethez szükséges.
De ha már Führerprincip, olvassuk kicsit magát a Führert. Ha valaki eredményt ér el a tömegpropagandában (Hitler persze nem így írja, hanem úgy, hogy "mihelyt egy olyan ember tűnik fel..., aki népe szükségét felismeri, fényt derít a betegség lényegére és komolyan megkísérli a gyógyítást"), "akkor egyszerre a kisebb és legkisebb szellemek felfigyelnek...S miként a verebek - látszólag teljesen érdektelenül, a valóságban azonban teljesen felcsigázva - lesik a darab kenyeret találó szerencsésebb társukat, hogy egy óvatlan pillanatban azt tőle elrabolják, éppen úgy tesznek ezek az emberek is. Elég az, hogy valaki egy új útra lépjen ahhoz, hogy a lézengők sokadalma konokul szaglásszék az út végén esetleg elérhető falat után. Mihelyt megállapítják, hogy merre érhető el a húsosfazék, rögtön felkerekednek, hogy lehetőleg a rövidebb úton juthassanak el a célhoz." Valaki elküldte nekem Kásler mester Frölich főrabbihoz címzett üzenetét. Belehallgattam. Legalább beszélni tudna. De nem tud. És ha már nem tud, legalább ne keverné például a Békemenetet az Élet Menetével. De keveri. Végülis mindegy, írná - amint sokszor idéztem - Hamvas Béla. Kit érdekelnek a zsidók vagy a fideszesek a "maguk valójában"? Legfeljebb mint poen, hogy Major Tamás se maradjon ki. Hiszen ha Vonának sikerült, ugyanabból az alapléből másnak is sikerülhet. Legfeljebb kicserél néhány fűszert. Hogy e konyhai műveletnek egyik járulékos haszna az lehet, hogy maga a szakács is megmenekül a nélkülözéstől, sőt - lásd Gyermekrák és egyéb alapítványok -, már csak - stílusosan - hab a tortán. Azt meg Isten ments feltételeznem, hogy nem ez a cél a járulékos.
Viszont ami a banki hitelezési gyakorlatot illeti, az több, mint szégyenletes. Hozzá kell tennem, hogy én is Kásler mester és társai cipőjében járok, mégsem - bár jóval az ő fellépése előtt javasolták - erre hegyezem ki a mondandóimat. Miért nem? Mert ez nem az alapprobléma, csak az alapprobléma egy hozadéka. Elég gyalázatos hozadéka, de attól még hozadéka. Három sarkalatos kérdést kellene orvosolni. Az első a hitelezés szellemével, a második a szerződések tartalmával, a harmadik az egyenlő gazdasági feltételekkel kapcsolatos. Mindhárom az ÁLLAM dolga (volna). A hitelt kérők nagy többsége - különösen a magán-, jogi nyelven természetes személyek - nem azért akar hitelt felvenni, mert ingyen juttatásra, kacsalábon forgó palotára, luxusautóra vágyik, hanem azért, mert emberi életre, amit másképp reménytelennek lát elérni. Mondjuk, egy lakásra. Vagy ki kell fizetnie egy régebbi adósságát, például a közműtartozásait. KISZOLGÁLTATOTT HELYZETBEN van. Semmiféle adu nincs a kezében. Vagy elfogadja a felkínált feltételeket, vagy kinéz magának egy szép bokrot valamelyik zöldterületen. Nem tudja magát megvédeni. Márpedig, ha ő nem tudja magát megvédeni, akkor ez a feladat az államra hárul(na). Mi másra? Hiszen ezért jött létre. Ha nem ezért jött létre, akkor legkevesebb, hogy felesleges. Ha ő is beszáll a sarcolók közé, mint ahogyan beszáll, kifejezetten káros. (Még mielőtt valaki félreértené: nem ab ovo káros, csak ebben a minőségében káros.) Hogy is hívják, amikor az üzleti élet valamelyik szereplője - gazdasági erejénél fogva - nem kell, hogy tekintettel legyen - és nincs is tekintettel - a többi szereplőre? GAZDASÁGI ERŐFÖLÉNNYEL VALÓ VISSZAÉLÉSNEK. De mondja el helyettem a Versenyhivatal: "A gazdasági erőfölényes vállalkozás fogalmát a versenytörvény úgy határozza meg, mint amely gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására." Érdekli ez - e speciális esetben - a jelenlegi magyar államot, akármit is locsog a propaganda? Egy pillanatig sem.
A - különösen a deviza - szerződések tartalma már lerágott csont. Valutát kaptak az adósok? Nem kaptak valutát. Azért történt mindez, hogy a profit növekedjék? Azért történt. Bár kétségkívül volt benne némi kockázat a pénzintézetek részéről is - kockázatról mindjárt lesz még szó -, ezt a kockázatot lényegében lenyelte a vételi és eladási árfolyam közti különbség, jelesül az, hogy a forintosítás alapja hitelfelvételkor a (banki) vételi, míg visszafizetéskor az eladási árfolyam. Ha AZNAP visszafizetem a kölcsönt, akkor is bukok csak ezen, egy tízmilliós frankhitelnél - mai árfolyamon számolva - nagyjából NÉGYSZÁZEZER forintot, és akkor az egyéb fizetnivalókról még nem is beszéltem. A szerződések figyelemelterelő, kihagyott, félreérthető, apró betűs és más részeiről említést se teszek.
És akkor a harmadik sarkalatos kérdés: az egyenlő gazdasági feltételek, amelyeknek EGYENLŐ KOCKÁZATVÁLLALÁSSAL kellene járniuk. Márpedig erről szó nincs. Kétféle hitel lehetséges: fedezet nélküli és fedezettel biztosított. A fedezet nélküli hitelnél a kockázat egyenlő: a hitelező bukhatja a pénzét, az adós addig mindenét, ameddig a hitelt vissza nem fizeti. Más a helyzet a fedezetes hiteleknél. Hogy érthetőbb legyen, nézzük egy példán keresztül. Felvesz Kovács úr tízmillió forint (már megszoktuk ezt a számot) devizaalapú lakásvásárlási hitelt. Hozzátesz még tízet, és vesz egy közepes lakást, nem túl jó helyen, vagy nem túl jó állapotban. Van tehát egy húszmilliós lakása, és MÁR A FELVÉTEL NAPJÁN a felvett összegnél jóval nagyobb adóssága. Elkezdi fizetni a törlesztőrészleteket, először CSAK A KAMATOT. Mindaddig, ameddig a kamat - mindenkori deviza-ELADÁSI árfolyamon számított - forintösszegét ki nem fizeti, A FELVETT HITELTARTOZÁSA NEM CSÖKKEN. Mégpedig deviza-eladási árfolyamon számított forintban nem csökken, noha egy fillérnyi deviza nem cserélt gazdát az egész ügymenet közben. Aztán egyszercsak Kovács úr nem tudja fizetni a részleteket. Mondjuk, elveszti a munkahelyét, beteg lesz, csökken a jövedelme. A szokásos procedúra végén a bank vagy eladja a tartozást, vagy bírósági végrehajtást kér. Kovács úr számára egyik se jobb a másiknál. Először felbecsülik a lakását, jóval áron alul, mondjuk tizenötmillió forintra. Megtámadhatja ugyan, de ezzel csak az időt húzza. Következik az árverés. A legalacsonyabb összeg, amin értékesíteni lehet, a becsült érték FELE. Kovács úr szempontjából ekkor úgy áll a helyzet, hogy kifizetett egyszer tízmilliót, hozzá a részleteket, ameddig tudta, mondjuk újabb négymillió forintot. Ez összesen tizennégymillió forint. A lakását eladják legrosszabb esetben hét és félmillióért. Ha nincs szerencséje az árfolyammal, márpedig a mai realitást nézve nincs szerencséje, akkor az árverés pillanatában, részletfizetés ide, részletfizetés oda, tartozni fog a banknak teszem azt tizenkétmillióval. Ehhez hozzájön a végrehajtó díjazása, és egyebek, újabb kétmillió, összesen tizennégymillió. Ebből hét és fél millió megtérül (a "szerencsés" vevő hozzájut legalább még egyszer annyihoz, ha gyorsan akar pénzt látni), marad hat és fél millió. Kovács úr tehát az utcán találja magát egy hat és fél millióról szóló csekkel a zsebében és TOVÁBBI tizennégymillió veszteséggel. A bank visszakapja a pénzét plusz fél milliót, és további milliókra aspiráns, ameddig Kovács úr azt is ki nem fizeti, vagy meg nem hal (kicsit elfogultan számoltam, mert a végrehajtó a díjat azonnal levonja, de a lényegen ez nem változtat). Miről van itt szó? Arról, hogy a bank jószerivel semmiféle kockázatot nem vállal, az ügyfél viszont mindent. Amerikában ilyen esetekben az adós bukja az ingatlant, a bank bukja az ingatlan értékesítéséből származó esetleges veszteséget. Hogy melyik gyakorlat passzol jobban az erkölcsi érzékéhez, döntse el a kedves Olvasó.
Az állam - hogy magamat ismételjem - azért van, hogy VÉDJEN. Csak ezért van. Védeni közvetlenül és közvetetten is tud(na). Közvetlenül a rendelkezésére álló apparátussal, közvetve jogi szabályozással. Az állam szervezet. Mint az élő szervezeteknek, vannak szervei, működési struktúrái, célja, betegségei. Az az állam, amelyben élni vagyunk kénytelenek (nem csak Magyarországon), BETEG. Nem náthás, hanem daganatos. A daganatokkal szembeni védekezését lenullázta. Eleinte néhány, majd egy csoport, később egyre nagyobb tömeg olyan sejtről van szó, amely nem veti alá magát semmiféle szabályozásnak. Ez a többi sejtre nem vonatkozik, így - a szervezeten keresztül - az említett sejtek az ő rovásukra fognak virulni és szaporodni. Minden tevékenység, ami a szervezetet erősítené, ŐKET fogja erősíteni. Minden bevétel, tápanyagoktól a vitaminokig elsősorban ŐKET fogja gyarapítani és védelmezni. A szervezet minden kis zugát ellepik. És akkor egy szép napon...
De ez őket nem érdekli. Hiszen az a sok milliárd szolgasejt sose fogy el, annyian vannak. És akkor egy szép napon, hiába vannak a szolgasejtek még mindig látszólag nagyon sokan, a szervezet összeomlik, daganatsejtestől. De ez az egészséges sejteket nem fogja megvigasztalni.
2013. 05. 03.