M. J.

M. J.

Magába nézett s mást talált
Lávát a jég helyett
Százszor otthagyta lábnyomát
És mégsem eleget

Az egyik énje itt lakik
A másik meg amott
Itt még szerethetett kicsit
Ha ott már nem tudott

Mindennap mondja, így a jó
S tudja, hogy nem igaz
Hogy minden tiszta, mint a hó
Pedig már rég nem az

Attól a perctől vége lett
És összedőlt a ház
Amit sziklára épített
Aki most rá vigyáz

Ha most kinéz az ablakon
És nézi a mezőt
Hogy jön fölfelé az úton
És várni kéne őt

De mást vár: ezen nem segít
Törvény, fogadalom
Még a szakítás sem segít
Mert nincs más oltalom

Mint az, ami elől se ő
Se más nem futhat el
Retteg: nehéz lesz, mint a kő
Pedig talán pehely

Ha szembenéz, s beismeri
Hogy folt az, ami folt
Ha többé már nem szégyelli
Hogy mindig gyenge volt

Ha nem szégyell már semmit se
Semmit se, ami ő
Bárki is kéri bármire
Bármit hoz a jövő

Bármit mond bárki bárkinek
Kér, sír vagy fenyeget
Nem tud már adni senkinek
Csókot vagy sebeket

Csak lángot adhat, perzselőt
S többé nem bánja már
Ha megvetéssel sújtja őt:
Szabad, mint a madár.

2014. 02. 27.