Demján Sándor azt mondta, így nem lesz növekedés. Hát ez aztán a meglepetés a javából. Adva van egy gyár. Új igazgató kerül az élére, akinek első dolga, hogy minden mérnököt, részlegvezetőt, művezetőt leváltson. Helyükre kártyapartnereit, ívócimboráit és rokonait nevezi ki. Ezek együttesen és külön-külön is arra a következtetésre jutnak, hogy az ő dolguk voltaképpen annyi, hogy felvegyék a fizetésüket. Természetesen vannak a gyárnak is fizetési kötelezettségei. Az akadozó termelésből és romló értékesítésből származó bevételkiesések ellen többféle módszert találnak ki.
Első lépcsőben megemelik kicsit a munkabéreket. Nem nagyon, de éppen annyira, hogy a dolgozók egymással versengve szorongassák az új igazgató kezét, és szapulják elődjét. Ezzel persze újabb hiány keletkezik.
Második lépcsőben megszüntetik a végkielégítéseket. Erre eddig egy alapot kellett fenntartani, vagyis egy olyan pénzösszeget, amelyet pénzintézeten keresztül befektettek. Most ezt a befektetést, hivatkozva a kockázatra, kiveszik illetve továbbutalják. Ők megmentésnek nevezik, és vele foltozzák be az aktuális kifizetések generálta lyukat.
Harmadik lépcsőben belépési-, vécéhasználati-, dohányzási-, munkaruhakopási-, ebédlő- büféhasználati, ebéd- büféárú fizetési, kilépési díjat szednek, és bizonyos időközönként ezeket megemelik. Egységesen, több évre előre megemelik a gyárban elhelyezett bankautomata helyének, az ebédet készítő és a büfét üzemeltető cég által használt helyiségek bérleti díját, melyet azok természetesen a vendégekre, azaz a dolgozókra hárítanak. Majd előbb-utóbb, okoskodnak tovább, a munkások rájönnek, hogy saját jól felfogott érdekükből meg kell sokszorozniuk a termelést, az üzletkötőknek az eladást. Ezt persze csak minőségi termékekkel lehetséges, de erre való a szakmai továbbképzés.
Hoppá, gondolják most. Ha már a mi gyárunkban tanulnak, akkor írjanak alá egy húsz évre szóló kötelezettséget, hogy addig nálunk fognak dolgozni. Jó, jó - mondja valaki -, de mindezt INGYEN? Vastapssal fogadják, és azonnal bevezetik az oktatási díjat.
Nem telik bele sok idő, és csak a vesével műtött Józsi bácsi, a szívbeteg Szabó bácsi, a súlyosan cukorbeteg Béla bácsi és a visszeres lábú Karcsi bácsi marad a gyárban.
Nono, szólal meg ekkor az igazgató. Nem is olyan betegek ezek! Védőital? Zajszűrő? Diétás menü? Fásli? Inkább szigorú norma a szimulánsoknak! Ha nem teljesítik, jöhetnek a levonások.
Szóval, miért is lenne növekedés?
2013. 02. 22.