Próbálom megérteni a jobboldalt. Most csak érintőlegesen fogok kitérni erre a fogalomra, írtam róla eleget. Még idézőjelbe sem teszem. Minek. Amit most írok, azt is minek, illetve nem minek, hanem kinek (kinek minek), s ha mégsem, akkor azoknak, akik legalább megpróbálják a SAJÁT véleményüket kialakítani, evégből megpróbálják (már az is eredmény, ha néha) átgondolni azt a sok maszlagot, amit naponta adagolnak neki, jutalommal-büntetéssel összekapcsolva. Persze, hogy Pavlov, de már unom felhozni.
Megpróbálom megérteni a logikát. De nem megy, az Istennek se. És kérve kérem, ne tegyünk engem sehová. Se a jobboldalra, se a baloldalra. Ha valami nem tetszik itt, átkerülök oda. Ha valami nem tetszik ott, itt találom magam. Persze, hogy nem csak én. De annál szomorúbb. Van ennél is szomorúbb: hogy még (még) valamiért sokan nem jöttek rá, akik hasonlóan gondolkodnak, hogy ŐK EGY CSAPAT. Egy NEM nacionalista, NEM internacionalista, NEM jobboldali, NEM baloldali csapat, hanem VALAMI EGÉSZEN MÁS. Hogy ŐK ŐK. Azaz MI MI vagyunk. Van belőlünk ebből is és abból is. Mint mindenkiben, csak mi nem e szerint osztályozunk. Nem is osztályozunk: MINKET fognak osztályozni. Ki-ki aszerint, hogy mi olyat vél felfedezni bennünk, amit ő nem szeret. Igazából nem is nem szeret, hanem ami ellen stimulálták. És már itt is vagyunk egy olyan kifejezésnél, ami a mai magyar közgondolkodásban és közösségi viselkedésben kulcsnak tűnik. Az "ellen".
Vannak ennek gyökerei, éspedig - természetesen - nem magyar gyökerei. Kevés világrengető dolgot találtunk mi, magyarok ki. Még változtathatunk rajta, erre próbálom oly sokszor rávezetni Önöket, de eddig nem sikerült. Oké, a portugálok elleni 3-3. Az valami grandiózus tett volt. Jó, tudják, hogy vicceltem. Meg a pozsonyi csata. Nyögte Mátyás bús hadát. "Lehetne most a dalban egy lány, / lehetett volna más is talán." Régi Illés. De nem lett. Ez sem. És felhívom a figyelmüket arra a szóra, hogy "volt". VOLT. Már nincs. Már nem az. Akkor talán szíveskednénk, innét a béka feneke alól (a békafenekek kiváló motiválók tudnak lenni) valami újat csinálni. Amit ugyanolyan szeretettel dédelgethetnek majd a jövő semmittevői, mint a maiak a pozsonyi csatát.
Tehát "ellen". Ha hiszik, ha nem, az a nacionalizmus, az az egyetlen szál, ami végigvonul a későbbiekben idézendő jobboldali listán, eredetileg NEM volt jobboldali. Kifejezetten BALOLDALI találmány volt, olvassanak csak utána a "nagy" francia forradalom korának. Ami már a kezdetektől baloldali volt, az az INTERNACIONALIZMUS. A szocializmus is baloldali volt. Majd az történt, hogy a nacionalizmust - az internacionalizmusra válaszul - kisajátította a jobboldal. ELLENBALOLDALIVÁ vált, legalábbis e tekintetben. Amikor a Hitler vezette náci - nemzeti szocialista - mozgalom kisajátította a szocializmust, szintén ellenbaloldalivá vált. Baloldali eszmét vitt át a túloldalra. Eddig szimpla László András. Én az egész náci - és kisebb részben a fasiszta - mozgalmat baloldalinak gondolom. A "kommunista" Kína ma sokkal inkább jobboldali, mint Hitler Németországa volt, de túl hosszú volna kifejteni, és másról akarok beszélni. Ha akarják, dédelgessék magukban az olyan náci kifejezéseket, mint a "népi állam", "népautó", "néprádió", "néptárs", "védparaszt", tanulmányozzák a háborúig eltelt majdnem hét esztendő náci szociális-üdültetési-egészségügyi-ifjúsági politikáját, a korabeli német állam felépítését, le egészen a házmesterekig, akik kísértetiesen emlékeztetni fogják Önök közül az idősebbeket (vagy azokat, akik foglalkoztak a korral) a szocializmus házmestereire. Az igazságot a házmesterek képviselik. Segítségül ajánlom elolvasásra Moldova György: A tilalomtábla című novelláját, sok szeretettel. Élvezni fogják, és - ígérem - nem kell sokat gondolkodni közben. Ha láttak szovjet ifjúsági filmet, de nem láttak nácit, tekintsék meg a Hitlerjunge Quex-et. Ugyanaz, pepitában. Mint a munkásosztály nagy ünnepének (május elseje) megülése, Geyer Flórián dala (eredetiben), a Fel vörösök, proletárok (átdolgozott szöveggel SS-indulóként), és oly sok minden az volt.
Mi magyarok - igen mérsékelt saccolással - az utóbbi huszonhat évben nagyjából mindent "ellen" teszünk. Nem valamiért, hanem valami ELLEN. Ellenválasztunk, ellenreakcióink vannak, felváltva acsarkodunk egymás ellen, minden idegen vagy idegennek kikiáltott ellen. Mindig "ellen". Mintha ezt a szót egyedül a mi kedvünkért teremtette volna a jó Isten. Olyan éleslátással mozdulunk rá bármire, mint a bika a muletára. Tudják, az a fapálcára erősített (vörös) szövet, amit a matadornak hisz.
Baloldali is, jobboldali is. Egyik a fehérre, másik a vörösre. Ha a jövőt saccoljuk, mindkettő halálra van ítélve. Még akkor is, ha úgy tesznek, mint Hitler a szocializmussal. Rövid távon a jobboldal van halálra ítélve, hosszú távon a baloldal. Élvezetes disputákat lehet folytatni Trumpról - akár elnök lesz, akár nem -, Putyinról, bárkiről, aki MOST fenyegetőnek vagy ígéretesnek látszik, de ne feledjék, az ember élete arasznyi. Nem kevésbe fenyegetőek vagy ígéretesek voltak a náci vagy a kommunista vezetők is, és mi lett belőlük? Ez az egész mai emberi világ ugyanúgy el fog tűnni, mint az eddigiek eltűntek. KÉRDÉS, HOGY MIT VISZ MAGÁVAL.
Tehát most akkor sem a jobboldalnak áll a zászló, ha néha úgy is tűnik. A jobboldal már nem hordoz semmit. A reneszánsz se hordozott semmit az antikvitás kultúrájából, viszont legalább csinált helyette valami újat. De mit várnak egy konzervatívtól? EGY OLYAN KONZERVATÍVTÓL, AKI MÉG CSAK NEM IS KONZERVATÍV? Mit várnak Pavlov kutyájától? Nyálat. Mást nem is várhatnak. És nem, nem tartom kutyáknak azokat a megtévedt embertársaimat, akik azt hiszik, az a zavaros tócsa a jobboldaliság, ami a fejükben zötykölődik. József Attilához hasonlóan "érted haragszom én, nem ellened". Baloldali embertársaimat se akarom bántani, de ők legalább következetesen szolgálják az emberiség hanyatlását. Örülhetnek: a közeljövő, bárhogy is alakuljon, az övék lesz.
Az egyház se hordozza már azt, amit hordoznia kellene. A parabolafüggvény, amivel az ember életpályája éppúgy leírható, mint egy államé, egy szervezeté, bármié, ami létrejött, rá is vonatkozik, és ennek a függvénynek nem a felfelé ívelő szakaszát éli. Bármelyik mai egyház. Nem a tanítások, hanem az interpretációk nem érvényesek. Hamis a mester és hamis a tanítvány.
Elmondom, miért írtam ezt a jegyzetet. Azért, mert tegnapelőtt megkért valaki, hogy soroljam fel azokat a történelmi alakokat, akiket pozitívnak tartok. Megtettem, természetesen igen felületesen, nem is vártak tőlem mást. Orientációra azért jó volt. Miután megtettem, ő is megtette. Jobboldali, kormánypárti emberről van szó. Azt mondanám, tipikusan arról. Ahogy az én fejemben a tipikus jobboldali megjelenik. Mindazok alapján, melyek az én szemeimbe plakátokról, posztokból, a füleimbe médiából, beszélgetésekből eljutnak.
Egy baloldali lista következetesebb volna. Talán. Következetesebb, mint az, amit mindjárt leírok Önöknek (engedélyt kértem és kaptam rá). A királyokkal az is bajban lenne, de a "forradalmi" és liberális szál nagyjából jól lefutna. Az elhajló Kun Béla és Rákosi Mátyás nem volna benne, de Károlyi Mihály és Nagy Imre igen, talán Kádár is. Bocskai István, (ha csak felületesen ismeri) Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos a régebbi múltból, talán Széchenyi István, Deák Ferenc is, a királyok közül Hunyadi (I.) Mátyás, az "igazságos", az apja, János, és úgy nagyjából a végére is értünk, ami minket, magyarokat illet. Átlagemberről beszélünk, átlag tudással. Spartacus, a (német Holbach báró kivételével) francia enciklopédisták, a jakobinusok, kommünárok, Ernesto "Che" Guevara, Václav Hável, Habsburg Ottó. Karl Marx (ő nem tehet Leninről és Sztálinról), Winston Churchill, az amerikai Alapító Atyák, pár elnök, például George Washington, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln, Franklin D. Roosevelt, talán John F. Kennedy.
És most következik a jobboldali lista. Ez már nem az én képzeletem terméke, szó szerint bemásolom.
"Szent István, Szent Imre, Szent László, lll.Béla, Szent Margit, Károly Róbert, Nagy Lajos, Szent Hedvig királynő, Hunyadi János, Kapisztrán Szent János, Mátyás király, Báthori István fejedelem és lengyel király, Bocskai István, Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, ll. Rákóczi Ferenc, Deák Ferenc, Tisza István, Bethlen István, Horthy Miklós, Esterházy János, Mindszenty József, Márton Áron... Becsülöm de Gaulle-t, Adenauert... Még soha nem írtam így össze....tanulmányozom magam is.... pl "kiderült", hogy egyetlen Habsburg sem szerepel...s a nagy XIX. szd-ból csak Deák...
Pár éve még egész biztos ide írtam volna I.Erzsébet angol királynőt és tán G. Washingtont."
Egészen Báthori Istvánig nagyjából (nagyjából) rendben is van. A lengyel-litván perszonálunió, egyben nemesi köztársaság királyával - aki emellett, akár a többi erdélyi fejedelem, török vazallus is volt - legyünk elnézőek. Bocskai és Rákóczi, mint két felségáruló lázadás vezetői már egyáltalán nem illenek a sorba, de ha igen - lásd "nemzeti" szál -, akkor viszont az Anjou királyok, vagy a kiegyező Deák Ferenc nem. Horthy se így, se úgy nem, gondoljanak a budaörsi csatára, kontra a kormányzósága alatti Magyarország államformájára. A magát antiszemitának valló gróf Esterházy János (aki Szlovákiában maradt Csehszlovákia feldarabolása után is, mint parlamenti képviselő) a zsidók kitelepítésekor tartózkodott a szavazástól, bár ezt elsősorban nem a zsidók, hanem a magyar kisebbség érdekében tette. Mindszenty József nyíltan antiszemita volt (bár későbbi éveiben ezt némi revízió alá vette), de a holokausztot elítélte. Márton Áron püspök viszont a zsidók melletti kiállásáért a jeruzsálemi Jad Vasem intézettől megkapta a "Világ Igaza" címet. Charles de Gaulle a szövetségesek oldalán harcolt, Konrad Adenauer pedig Hitler börtönét is megjárta. A Szűz Királynő és George Washington is elég nehezen fér meg egymás mellett. Habsburgok, az ellenük és a törökökkel harcoló Mátyás, Anjouk, Habsburg-ellenes felkelők, egy (Habsburg-) legitimista altengernagy, aki megakadályozza a király visszatérését, ellenben nem akadályozza meg a zsidók elhurcolását, amit Esterházy gróf (passzíve) és Márton Áron erdélyi püspök (ténylegesen) megpróbál, egy vele HADBAN ÁLLÓ francia tábornok, egy horvát bán, aki azok ellen a törökök elleni harcban vesztette életét, akiknek az összes erdélyi fejedelem a SZÖVETSÉGESE volt, viszont akik ellen Hunyadi és Kapisztrán János a magyar hadtörténet egyik legfényesebb győzelmét aratta, egy Ferenc József (majd utódja, IV. Károly) alatti magyar miniszterelnök, aki ugyan eleinte nem támogatta a világháborút, de aztán annál inkább, és ennek következtében Magyarország elvesztette területének kétharmadát. Értsék meg helyettem is.
Bár nem is kell megérteniük. Hiszen értik. Nem az értelemről van szó, hanem a stimulációról. Ságvári Endre és Horst Wessel ezerszer jobban összeillik, mint Konrad Adenauer és Horthy Miklós, vagy mint Mindszenty József és Márton Áron. És ők értik? Aligha. "Semmi közöm a legitimizmushoz", írja az ismerősöm. Bizony nincs. Máshoz se nagyon, ameddig nem tesz rendet a fejében. És ez az egész jobboldalra vonatkozik. Addig úgy lehet rajta játszani, mint egy rossz sípon. Ez a Hamlet-ből való, mint Önök is tudják. I. Erzsébet kortársa és nagy csodálója írta, bizonyos Shakespeare William. Őt se volna sok értelme Nyírő Józseffel egy lapon emlegetni, még A velencei kalmár-ral a háta mögött sem.
2016. 07. 13.