Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

"Hadd csaljon ágyba a pöffedt király,
Csipdesse arcod, hívjon mucijának,
S egy-két büdös csókért, vagy mert fene
Ujjával ott babirkál nyakadon,
Tálalj ki mindent: hogy hisz voltaképp
Én őrült sem vagyok, csak tettetésből.
Jó lenne ezt tudtára adni; mert
Hiszen melyik szép, józan, bölcs királyné
Tagadna ilyen drága titkot el
Egy béka, egy dög, egy furkó előtt?" (W. Shakespeare: Hamlet, dán királyfi, 4. szín)

Nem tudok nem cinikusan hozzányúlni a témához. Személyes okai vannak, mi mások is lehetnének? Az a családmodell, amelyben én nőttem fel, számomra minden, csak nem az emberi együttlét csimborasszója. Pedig volt benne összetartás. Mindenki, aki nem tartozott bele, idegennek számított. Az anyai nagypapám, nagymamám, édesanyám és én. Aki ezeken kívüli volt, azt idegenként kezelték. Mindjárt az első ilyen az apám volt. A rokonokról tudomást vettek ugyan, de csak periférikusan. Egy kényszerközösségben nőttem fel, amely kétszeresen is rászolgált erre a titulusra: engem magába kényszerített, másokkal pedig kényszerből működött együtt. Így lettél te kényszeres, nevetne fel egy pszichológus, és valóban. Bár mindenki kényszeres, csak másképp, ha hihetünk Zacher Gábor barátomnak.
Még mielőtt megint megrónának, hogy magamról beszélek - mekkora baromság ez, Uramisten: MINDENKI magáról beszél, még akkor is, ha bárki vagy bármi másról -, szóval, még mielőtt ismét megrónának: mindjárt ott elakadtam, hogy mi is az a "család". Mentségemre legyen mondva, a szociológusok is elakadnak. Ahány ház, annyi szopás. Bocsásson meg a kedves Olvasó a vulgáris kifejezésmódért, de a téma meghatároz. Ahány szociológus, annyiféle gyerekkor. De ezek komoly, tudós emberek! Azok hát. De ők sem tudnak kibújni a saját sorsukból. VALAHOL ott lapul a múltjuk, és VALAMIT generál. Objektív tudomány még a mesében sincs. Már onnantól nincs, hogy kit mi foglalkoztat. Ki Oidipuszhoz menekül, ki a fogaskerekekhez.

Mindjárt az első, ami eszembe jutott, egy vicc volt. Családról szóló viccekkel pincétől a padlásig tele vagyunk, nekem mégis ez ugrott be. Nyilván ez se véletlen.
Sétál a nyaraló házaspár a francia tengerparton, amikor szembe jön velük egy csodálatos nő, rámosolyog a férjre, és kedvesen odaszól:
- Akkor hétkor a szokott helyen.
- Ki volt ez? - kérdezi megrökönyödve a feleség.
- A szeretőm - válaszol a férj közönyösen.
A feleség pulykavörös lesz, és kiabálni kezd:
- Most rögtön visszamegyek a szállodába. Összecsomagolok, hazautazom, és holnap beadom a válókeresetet!
- Na de szívem - mondja a férj. - És az évi három utazás? Az úszómedencés, öt fürdőszobás ház? A Porsche? A havi milliós apanázs? Az ékszerek, bundák, koncertek, partik?
Éppen itt tartanak, amikor rájuk köszön egy régi barátjuk, karján egy másik gyönyörű nővel. A feleség megragadja az alkalmat, és gyorsan megkérdezi:
- Ki volt ez a nő Gábor oldalán? Nem a felesége.
- Az ő barátnője.
- A miénk szebb - mondja a feleség, majd nézegetni kezdi a kirakatokat.

Mi a család? Gazdasági egység, érzelmi egység, vérségi egység, kommunális egység? Mindegyik egyszerre éppen úgy nem lehet, mint külön-külön bármelyik. Gazdasági egység egy vállalat is, érzelmi egység barátok között is létrejön. Ha a család vérségi egység volna, akkor nem csak a fogadott gyerekeket nem tudnánk hova tenni, hanem már a szülőket sem, ha csak kommunális egység, akkor a szomszédom is családtag volna.
Akkor hogy is van ez? Próbálkozzunk a joggal: a család alapja a házasság. Mivel nem szeretném, ha az Olvasó bármiféle módon összekapcsolna azzal a közvéleménykutatásokra alapozott állami demagógiával, ami a jelenlegi magyar kormány jellemzője, hozzáteszem: és a hivatalosan elismert élettársi kapcsolat, nemtől függetlenül. "És az állatok?" - nézhet most rám gúnyosan-viccelődve egy konzervatív. "Innét már az állatok következnek."
Hát igen, az állatok. Miközben beengedi a kutyáját az ágyába, és sokkal EMBERIBB életet biztosít számára, mint a hajléktalan számára, akit a rendőrségével kiüldöztet az aluljárókból, ez a kérdés ugyanennek a konzervatívnak valahogy eszébe sem jut. Nesztor családtag, mondja a barátjának, szeretettel megsimogatva az állat fejét. És még akkor sem jut eszébe ez a kérdés.
A beduinnak sem jut eszébe, aki tevéket cserél feleségre, a maszájnak sem, aki marhákat, melyekkel sokkal emberibb módon bánik, mint a saját feleségével. A muszlimnak sem jut az eszébe, aki, emlékezve a Prófétára, inkább otthagyja a köpenyét, semhogy felébressze a rajta alvó macskát (ezzel ellentétben a feleségeinek még a teve hátán is hajlandóknak kell lenniük a közösülésre, ha ő úgy kívánja), de nem jut eszébe a parasztnak sem, aki istállót csinál a saját házából, beengedve oda az állatait.
De az állatokat leölik! Dolgoztatják őket! Akár... akár az embereket. Ha zavarnák Önöket ezek a dolgok, ne olvassák el Ábrahám történetét a Bibliából. A törvény az állatokra éppúgy vonatkozik, mint az emberre: "A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. SZÁMON KÉREM MINDEN ÁLLATTÓL ÉS MINDEN EMBERTŐL. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét." 1 Mózes 9, 5.

Édes, meséken felnevelkedett Olvasó. Éljen bár a világ bármely szegletében: az lesz a "helyes", ami ott a szokás. Amire sikeresen stimulálják, generációkon keresztül. Engem nem tudtak sikeresen stimulálni: meg is szenvedem. De én - noha ezt vitatják, nem ritkán magam is - tudok gondolkozni. Vagy legalábbis megpróbálok, annak reményében, hogy van mivel. Ha nem lenne mivel, számomra is maradna a stimuláció. És akkor, ha már az állatokat is bevontuk, hasonlatos volnék a kennelfélelemmel teli kutyához. Aki csak a rácsok mögött tud felengedni, kint, legyen bár akkora, mint egy borjú, még a legapróbb csivavától is reszket. Amivel KINT nincs is semmi baj azon kívül, hogy bújik minden kis szegletbe, mindaddig, ameddig ugyanez a csivava be nem téved az ő felségterületére. De hogy jön ez a családhoz? Úgy, hogy nem ártana újradefiniálni azokat a téziseket, amelyeket szóról szóra ugyanúgy böfögünk vissza, mint kétezer évvel ezelőtt. "A család mindenek előtt." Apa, anya, és a gyerekek. A harmincadik érettségi találkozón legalább három volt osztálytársnőm szájából hallottam. Minden ettől különböző gondolatnak úgy estek volna neki, mint hiénafalka a vizilódögnek. Ezek életük rácsai, a szerintük ezt megalapozó kereszténységgel együtt. A stimulációk kereszténységével együtt. Amely nem az ő kereszténységük, hanem egy élettelen mese. Egy kényelmes előítélethalmaz. Vasárnapi iskola, amennyi megmaradt belőle. Önigazolás. Rettegés mindentől, ami kizökkent a megszokott nyomorúságból, amelyről csak a legbensőbb barátnőknek ismerték volna el, hogy - ha így van - nyomorúság.

Felállva imádkoztak eltávozott tanáraink lelki üdvéért. Ez is része volt a szertartásnak. Azt mondani, amit a többiek mondanak. Nem kilógni. Nem botrányt okozni. Ha így szokás, akkor legyen így. Mit szóltak volna, ha bárki úgy nyilatkozik a saját családjáról, mint Máté evangelista szerint Jézus a 12, 46-50 versekben? "Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: 'Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled.' De ő megkérdezte, aki szólt neki: 'KI AZ ANYÁM ÉS KIK A ROKONAIM?' Aztán kitárta tanítványai felé a karját, s így szólt: 'EZEK AZ ANYÁM ÉS A ROKONAIM! AKI TELJESÍTI MENNYEI ATYÁM AKARATÁT, AZ NEKEM MIND TESTVÉREM, NŐVÉREM ÉS ANYÁM.'" Persze ez a katolikus Biblia volt. Károli némileg másképp fogalmaz: ő nem rokonokról, hanem testvérekről beszél. Máté és Márk református értelmezése szerint Jézusnak négy fiútestvére volt, név szerint Jakab, József, Simon és Júdás, a lánytestvérekről csak úgy többes számban esik szó. A katolikusok unokatestvéreket és rokonokat ismernek el, az evangéliumokból levont egyéb következtetések alapján. Számunkra most ez nem nagyon fontos. Most elég elképzelnünk ezeket a tisztes családanyákat, milyen képet vágtak volna, ha meghallják a fent idézett szavakat, mai megfogalmazásban, mai környezetben.

Folytatjuk.

2015. 06. 13.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1