Kolláth György alkotmányjogász - az egyetlen általam ismert alkotmányjogász, akit kifejezetten kedvelek - azt mondta ma, hogy az MSZP-nek nem kellene indulnia a következő választásokon. Nem bizony. Csakhogy nem azért nem kellene, hogy ne asszisztáljon egy kvázi-demokratikus bohóckodáshoz. Nem azért nem kellene, mert ezzel protestálva bármit is elérhet. Nem azért nem kellene, mert semmi esélye a győzelemre.
Mindenekfölött azért nem kellene, mert olyan, amilyen. Másodsorban pedig, mert azt akarja, amit akar (a főhatalmat, amiért ezt az egész álságos cirkuszt kitalálták), és azért akarja, amiért eddig is akarta (hogy ő kapja a legzsírosabb falatokat).
Persze, hogy nem fogja megfogadni Kolláth tanácsát, mert akkor miből él a jövőben? Abban a pillanatban, hogy ezt meglépi, ugyanazzal a dilemmával találja magát szembe, mint a Száva család megtérése után. Kiáll Mesterházy Attila a nyilvánosság elé, és megismétli Száva Zsolt egykori szavait: "Hát, szeretnék bocsánatot kérni magam és az egész családom nevében azoktól, akiket, hogy is fejezzem ki, akik hátrányokat szenvedtek anyagilag vagy emberileg, vagy hát egészségileg. Szóval kérem, hogy bocsássanak meg" ? Még viccnek se tudom elképzelni.
Az alaptévedés az, hogy a Parlamentbe, még egy ILYEN Parlamentbe is, nem azért kell bekerülni, mert az ember azt gondolja, azzal megválthatja a világot. Azért kell bekerülni, hogy ott legyen. Hogy tudják, létezik. Hogy lássák, van ellenpólus és lehet kivezető út. Mindezek láttatására azonban sem az MSZP, sem az LMP nem alkalmas (a Jobbikról most inkább ne beszéljünk). Amit ők kínálnak, az nem kivezető út, csak egy diszkrétebb vagy még diszkrétebb folytatása az eddigieknek, sokkal kevesebb felhajtással. Ami legfeljebb a boldogságnak azt a változatát okozhatja, amikor egy végeláthatatlan és gyötrelmes út közben az ember kirázza a cipőjébe került követ.
Lehet rövid távon gondolkodni, és lehet hosszú távon. Ezek az emberek rövid távban gondolkodnak. Másképpen fogalmazva a saját személyes léptékükben. A különbség nagyjából annyi, hogy amit csinálok, a saját egzisztenciámért csinálom, vagy saját egzisztenciámat (is) alárendelem valaminek, ami túlmutat rajtam. Nincsen semmi baj az előzővel sem, csak akkor messze kerüljem el a közügyeket, és maradjak saját személyes ügyeimnél. Én biztosan nem fogom túlélni saját magamat.
Teljesen másképpen kell felfogni a következő választásokat. Annak az amerikai ejtőernyősnek a szellemében, aki Irwin Shaw: Oroszlánkölykök című regénye végjátékában Németországban fennakad egy fán. Ott lóg tehetetlenül, amikor arrajön egy német katona, a regény német főszereplője. "Van egy ajánlatom" - mondja neki. "Te levágsz engem innét, én pedig elfogadom, hogy megadod magad."
Persze, hogy lelőtték, de ez a lényegen mit sem változtat.
2012.08.30.