A párizsi kommün kereken két hónapig állt fenn, 1871. március 28. és május 28. között. Előzménye a porosz-francia háború és Párizs több, mint négy hónapos ostroma volt. Az ostromot két hónap huzavona követte, majd kirobbant a felkelés, amit a németek e célból fogolytáborokból kiengedett, volt császári ezredekkel verettek le. Mindösszesen nyolc hónap szenvedés. Az élelmiszertartalékok hamar elfogytak, utánpótlás az ostromgyűrű miatt nem érkezett. A lakosság felélte, amit otthon talált, majd felélte saját háziállatait. Az urak és hölgyek utolsó sétára vitték az ölebeket, egészen a legközelebbi vendéglőig, ahol kívánság szerint elkészítették nekik ebédre. Amikor a háziállatok is elfogytak, következett a párizsi Állatkert. Az Állatkert lakói után pedig...ki-ki amit talált. Leginkább madarakat, és...patkányokat. Patkányokkal a francia főváros bőven el volt látva. A patkányok ették, ami számukra ehető volt, többek között a holttesteket, az emberek ették a patkányokat. A patkány, hol madeira mártásban, hol rántva, hol párolva az étlapok főszereplőjévé vált.
Jó pár éve, de már a "rendszerváltozás" után pár évig a margitszigeti Thermal Hotelben edzettem. A konditerem ablakai pont a ma is meglévő dísztavacskára néztek. Telente, majdnem minden alkonyatkor megjelent egy idős úr. Zsebéből parafára csavart damilt vett elő, a végén horoggal. Felcsalizta, és kivetette az aranyhalak közé. Általában fogott is valamit, azt komótosan elcsomagolta, és már ott sem volt. A minap ennél is élelmesebb, és főleg veszélytelenebb technikát láttam a vacsorára való megszerzésére. Varsát. A varsa eredetileg egy halászati eszköz, úgy néz ki, mint egy homokóra, csak hálóból van. A hal beúszik az egyik végén, át a szűkületen, és ott csapdába kerül. Nos, az a varsa, amit láttam, egy tűzfalra nyíló ablakban volt, több emelet magasságban, közvetlenül a háztető alatt. Belső felében magok vagy kenyérmorzsák lehettek, felette a tetőn pedig az éhes...galambok. A galamb észleli az eleséget, betipeg a varsába, és aztán...ott is marad, hogy ő váljon eleséggé. Egyszerű és praktikus.
Nekünk ma már nem kell se kommün, se németek, se háború a nyomorhoz. Kíváncsi leszek, hogy a patkányok mikor kerülnek sorra. Hiszen nem csak a franciáknak, nekünk is rengeteg van belőlük. Bábolna és a rágcsálóirtás már régen a múlté. Tulajdonképpen ösztönözni kellene a fogyasztását.
Aztán jöhetnek a rá kivetett adók. Nehogy már az a szaros Kommün beelőzzön bennünket hatékonyságban és találékonyságban.
2013. 03. 22.