Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Ne merjem megírni, fenyegetett meg halálosan egy barátom. Ha a felesége elolvassa, tuti, hogy azt fogja gondolni, az ő kapcsolatuk volt a minta. Hogy is lehetne, kérdeztem. Még elmondásból se nagyon ismerem a kapcsolatukat. Hacsak annyit nem, hogy a születésnapomon házasodtak össze. De, de, de, húzta a száját. Most akkor ünnepélyesen kijelentem, hogy nem, nem, nem. Ha akarnám, se tehetném. Minap hallottam valahol, hogy egy drámaíró az összes szerepet önmagáról mintázza. Mint a jó színész, megpróbál belebújni a karaktereibe, és azt írja le, MIT TENNE Ő, ha az az ember volna. Mit gondolna, mit mondana. Végül az egész RÓLA fog szólni, valamiképp. Mint minden verselemzés is az elemzőről. De ez fordítva is igaz. Nem én, a drámaíró bújok bele egy másik bőrbe, hanem FELISMEREM A MÁSIKBAN ÖNMAGAMAT. Nem MÁST próbálok meg reprodukálni, hanem MAGAMAT játszom el másik szerepben. És ha ez hat, akkor azért hat, mert a NÉZŐ-OLVASÓ is saját magát ismeri fel benne. Hiszen ugyanazt kell tennie, mint nekem, a drámaírónak. Azonosulnia kell azzal, akit lát. A szimpátia - unszimpátia mellékes. És ha ő is képes erre, és én is képes vagyok, akkor a találkozási pont a megírt-eljátszott karakter. Ismét az első euklidészi axióma: az ugyanazzal egyenlők egymással is egyenlők. S még tegyük hozzá, hogy két, tökéletesen egyforma dolog UGYANAZ A DOLOG. Most persze az absztrakt létbe tévedtünk, nem kevés elnagyolással. Mert, ott hogy is áll ez? Vegyünk egy egyenletet. Mindkét felét egy-egy számra redukálom. Legyen ez a szám mondjuk a négy. Valahogy így: 2x = 4. Majd x = 2. Visszahelyettesítve: 4 = 4. Ez egy matematikai evidencia. A = A. Már a logikánál tartunk. Az autoidentitás arisztotelészi törvényénél. Logikailag helyes ez a forma? Sajnos, NEM. Azért nem, mert az "A" KÉTSZER szerepel benne. Van két "4"? Van két "A"? Semmi nem lehet azonos önmagáVAL, MERT ÖNMAGA. Nincs egy MÁSIK önmaga, amivel össze lehetne vetni. MINDEN SZÁMBÓL CSAK EGYETLEN LÉTEZIK. Akármire is vonatkoztatjuk, az UGYANAZ A SZÁM. Ha mind a jelenleg élő majdnem nyolcmilliárd ember, nyolcmilliárd helyen, nyolcmilliárd félére, akkor is ugyanaz.

Érdekes, ugye? Így lesz mégis igaza a barátomnak és (eleiai) Parmenidésznek, többek között a már említett Arisztotelész szerint (eleiai) Zénón, a paradoxonok nagymestere mesterének és szeretőjének, akitől az indirekt bizonyítás - nagyjából hasonló, mint amit az imént én követtem el - első ismert példáját származtatják. A Létező EGYETLEN, oszthatatlan, mozdulatlan, egynemű. Az ominózus bizonyítás is erre irányult: ha a Lét részekre osztható volna, akkor a részei között csak nem-létezők lehetnének, ez viszont, nem lévén nem-létező, nem lehetséges. Ha sok dolog van, mondja Zénón, akkor végtelenül és végesen sok dolog van, a kettő pedig egyszerre nem lehetséges. "Ha sok dolog van, akkor éppen annyinak kell lennie, ahány van, sem többnek, sem kevesebbnek. De ha annyi van, ahány van, akkor végesen sokan volnának. Ha sok dolog van, akkor végtelenül sok dolog van: mert a dolgok között végtelenül sok más dolgok vannak, és ez utóbbiak között megint mások. És így a dolgok végtelenül sokan vannak." Parmenidész még hozzáteszi, hogy az - egyedüli - Létező gömb alakú. Metaforának tartják, mondja a Wikipédia. Bárhogy is, nekem azonnal a jin-jang ugrott be róla. Meg persze Platón és az androgünosz. Két testből és két lélekből EGY test, EGY lélek. A nemek most nem játszanak, pontosabban az nem játszik, ahogy a nemeket KÍVÜLRŐL látják. A lélek. Az a primer. Ha női lélek szorult egy férfitestbe, vagy férfi lélek egy női testbe, akkor az lehet egy tévedés. De a test önmagában csak anyag. Nincs jelentősége. Két férfi is lehet férfi-nő, két nő is, sőt, a klasszikus férfi-nő is lehet fordított, ahol a nő a férfi, és a férfi a nő. Annak ellenére, hogy bármely homofób megnyalhatja a száját, olyan szabályosan csinálnak mindent. De most nem a szexus az elsődleges! - kiált fel a címre még emlékező Olvasó. Pedig bizonyos értelemben az. Freud vagy nem Freud. Igen és nem. Köznapi értelemben nem, nem köznapi értelemben igen.

A "sexus" egyesek szerint - lényegtelen, hogy helytállóan vagy nem helytállóan, mert ez csak a bevezető - a "secare", "elmetszeni" latin igéből származik ("secerno": "elkülönít", "elválaszt", innét származik a "secessio", azaz szecesszió, az "elkülönülés", "félrevonulás", "eltávozás", "kivonulás", lásd például az erről elnevezett művészeti stílusirányzatot, vagy a szecessziós háborút, a déli államok elszakadási kísérletéből kirobbant amerikai polgárháborút). Az elmetszettség, elkülönítettség állapota. Ha a párkapcsolat ennek az állapotnak a megszüntetésére irányul, akkor a tényleges szexualitás másodlagos. Nem hagyható teljesen figyelmen kívül, de éppen ellenkezőleg, mint ahogy sokan gondolják: bezavar. Nem segít, nem tesz világossá, hanem félreértések és félreértelmezések forrása. A szexualitásban az IDEGENSÉG dominál. A párkapcsolatban az AZONOSSÁG.

Folytatjuk.

2015. 11. 04.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1