Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

"Vágy s Gyűlölet varázsol ott,
Mígnem a puszta tele már
Vágy útvesztőivel, ahol
Oroszlán, Farkas, Medve jár." (William Blake: A lélekutazó)

Tisza Katával kezdődött. Gondoltam, idézek a verséből, de inkább idemásolom az egészet:

"elalvás után várlak
a második álom balra
ott leszek előtted
ahogy a fény megtörve
ott leszek veled
lesz bennem egy helyed
ott leszel nekem
benned lesz a helyem
hajnalra vége
minden álomképnek
ébredek megyek
úgy tűnik szép lesz"

Ez most nem verselemzés, illetve az, de nem arról szól, hogy jó, avagy rossz vers-e ez. Nem Tisza Katáról, persze, hogy nem, ha én vetem papírra, azaz monitorra, mindig rólam szól, ahogy amit ő, az meg róla. Azt mondja a férje, írta épp tíz nappal ezelőtt, hogy "kábé hatvan százalékát érti meg a gondolatai(m)nak, de ez az ő igényszintjét így is bőven meghaladja". Én meg a férjet értem meg mélységesen. Nincs ebben gúny. Én is szeretek túlbonyolítani.

Olyan ez a világ, kezdtem gyanakodni jó pár évtizede, mint egy kisegítőiskola. "Nem értitek", néz a tanár sokadszor a gyerekekre. "Nem baj. Akkor elmondom másként." Mindig másként, mindig ugyanazt.
Bak vagyok, az nem túl romantikus jegy, a Szaturnusz az uralkodó bolygója, ónix a köve, és ráadásul még jellemző is rám, plusz hat évtized bolyongás az útvesztőben. Nem véletlenül kedvenc versem a Lélekutazó, olvassák el végig, nem fognak csalódni. Még az se baj, ha nem értik teljesen: alighanem Blake maga is így volt néhány művével, ha nem az összessel. Ha megtanulják, hogyan kell, nyugodtan kihagyhatják a racionalitást az életükből. Engem még csak a szele legyintett meg, amikor a Mensa intelligencia-tesztjét töltöttem ki vagy harminc esztendeje, kevés alvás után, mondtam is a kolléganőmnek, aki elkísért, és aki szintén, hogy ha egy német juhászkutya szintjét elérem, az pont reális lesz. Az elejével jó sokáig elszarakodtam, aztán ránéztem az órára, és láttam, hogy mondjuk tíz percem van az összes többire, gondolkodni már nem volt idő, csak érezni. De mégsem lottót játszottam. Azon kitüntetett pillanatok egyikét éltem át, amikor a gondolkodás fölött gondolkodtam. Amikor megtapasztalhattam az érzés-intuició-racionalitás egységét. Innentől eltűnt a német juhászkutya, és az ostoba ember is. Az időt már régen meg tudom hosszabbítani - Önök is meg tudják, ha akarják, teszik is ezt nap mint nap, például félébren, a kötelező felkelés előtti pillanatokban -, és le is tudom rövidíteni, de ennél a dolog persze jóval érdekesebb. Hogy örökös múltban élünk-e (abban), ami egyben örökös jövő is (mert az érzékelés jelen idejű, a tudatosulás utána kullog), és a déja vu, és a megérzés vajon mind ebből a forrásból csörgedezik? És innét már a szabad akarat jön, a diplomatikus Schopenhauerrel, és azzal, hogy "szabad akarni". De lehet, hogy még azt sem szabad. Egy tudományos kísérlet most ezt látszik igazolni. És akkor Kálvinnak volt igaza, amin ő maga sem bírt átlépni. Luther nem foglakozott sokat a predesztinációval, megmaradt az üdvösségnél és a borozgatásnál. Persze, neki az ördög élő valóság volt, de nem akarok most Önöknek egyháztörténeti kiselőadást tartani.

Na jó. Ott leszel bennem és ott leszek benned, írja Kata, és aztán hajnalra vége. Mindegy, válaszoltam neki. A szenvedélybetegségekről nehéz leszokni. Benned és bennem: ugyanaz. Ami nem ugyanaz, az az átélés. Hogy magamat másnak élem-e át (ez az ötödik Sally volna, épp tegnap beszélgettem valakivel a skizofrénia kontra többszörös személyiségről, ami egyes pszichiáterek vélekedése szerint nem is létezik, amúgy van diplomatikus megoldás itt is, de ne részletezzük, kérdezzék erről inkább Katát, elvégre az ő szakterületéhez áll közel), vagy mást magamnak. A heteron az át nem élt auton-é, avagy ez nem igaz. Hogy a materiális értelemben vett halált tesszük életünk alapjává (megjelent a paradoxon), vagy az immateriális létet. Ahonnét már csak egy lépés az immaterialitáson és materialitáson felüli. Nem lét és nem nemlét, nem lét és nemlét egyszerre, de a lét és nemlét egyszerre való tagadása sem. A vágynélküliség, ami szenvedély-nélküliség is. Buddha nem bonyolított. Egy lépés. "Általában az veszi el más kedvét, akinek nincs", írja Kata, már utánam. Hát igen, ha a tartalomtól eltekintünk. Így beszél egy pszichológus. Azért ne általánosítsanak. Kedvetlen ember is lehet kedves.

A Vágy útvesztője megunhatatlan csemege. Máté Péter örökbecsű számát annyiszor idéztem. A giccsben minden benne van, sokszor akaratlanul is. Az egész élet. Az, amit életnek neveznek. Nem gúny. Tényleg. A rablógyilkos, miközben a Börtönújságban a rőzsegyűjtő nénikének segítő legényről ír, valóban elérzékenyül. Hiszen ez ő. És akkor, ott, ez. "Megöregedett Nyinyika, / Görbül a délceg válla, / Vasereje már oda, / Megőszült a szakálla." Sose fogják kitalálni, ki írta ezeket a sorokat. Joszif Visszarionovics Dzsugasvili-Sztálin, "Szozeli" álnéven. Nyinyika. Így hívta magát.
"Tévúton járok néha, néha én, / de bárhová megyek, te ott állsz az út végén." Ott, ott. A tévút végén.
Az álom, amit ébredés követ. László András és a pszichológus. Bocsássanak meg, ha unalmas lesz. Ha már olvasták tőlem. De ANNYIRA (milyen Agatha Christie-s is ez) ide kívánkozik. Tehát László András beszélgetett egyszer egy pszichológussal. "Mit jelent", kérdezte tőle, "ha az ember minden nap egy nagy, vörös kakassal álmodik?" Meghallgatta a választ, majd ezt kérdezte: "És akkor mit jelent, ha valaki minden nap találkozik egy nagy, vörös kakassal az utcán?"
Álom és álom. Latinovits.Szindbád, megpróbáltam kikeresni Önöknek, de az ebédjelenetet találtam helyette. Éhesen semmiképp ne nézzék meg. "Álom, álom, édes álom, / jöttödet már alig várom. Mikor szememet lezárom, / álmom élet, éltem: álom." Nem pontos, de a lényeg benne van.

Minden függés betegség. Ne tévessze meg Önöket a "betegség" szó. Az ételtől is függünk, a víztől is, a levegőtől is. Mindentől függünk. Ha beismerjük, ha nem. Az életet elszenvedjük, bár nem mindig tűnik szenvedésnek. A szenvedés is egy a terhelt kifejezések közül. Akkor az élet betegség? Az. Halálos betegség. Látják, hogy a giccsben minden benne van. Ismét megjelent a "kell". De ha a "kell" megjelent, megjelent az "akkor, ha" is. Csak akkor "kell", ha. És ez MINDENRE vonatkozik. Egyébként "szabad".
A szenvedély is függés. A függés egy fokozata. "Ha nagyon nem akarsz függni semmitől, akkor a semmitől fogsz függni." Különösen, hogy a "semmi" és a "valami" az ugyanaz. Hiszen a semmi is valami. A szabadság vágya nem szabaddá, hanem rabbá tesz. A "Wille zur Macht", a hatalom nietzschei akarata szolgává.
A betegség nem normális állapot. Nem norma szerinti állapot. A norma szerinti állapot nem a függés. A betegség mindig valamiféle vágyakozás. A test vágyakozása. A lélek vágyakozása. Az elérhetetlen vágy, ahogy Vörösmarty írta. Nincs egészséges ember, csak rossz diagnózis, így az orvos anyukám. I can't get no satisfaction, énekelte Mick Jagger.

Dehát, hol vagyunk mi attól, hogy ne függjünk? Ugyanolyan távol, mint az üdvözüléstől. Ami egy és ugyanaz, minden vallásban, még a buddhizmus vallásos aspektusában is. Remény, hogy VALAKI MÁS megszabadít. Az istenek. Isten. És azon túl...? A legtöbb ember számára még az osztályvezetői szint is meghaladhatatlan.
"Wir sind Bettlers. Hoc est verum." "Koldusok vagyunk. Ez az igazság." Ez volt a két utolsó mondat, amit Luther Márton halála előtt papírra vetett.
Mi marad akkor nekünk, akik elszenvedjük mindezt? A két üres markunk, az útvesztő a vadállatokkal, és?
A humor és az, hogy nem éljük bele magunkat. A humor egy lépés a megszabadulás felé.

Ha már magunkon is tudunk nevetni, jó úton vagyunk.

2016. 05. 24.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1