A csigapástétom

"A vendég csigapástétomot rendel, de a pincér bevallja hogy tettek bele egy kis disznót is. Nem is kicsit, valójában fele disznó, fele csiga."
Egy közönség előtt elmondott beszéd nem monológ. Hamlet színpadon előadott monológja sem monológ. A jó beszéd, akár a jó színészi munka, kommunikáció a hallgatósággal. Beszélgetés. Együtt játszás. Valamiféle ALKOTÁS. KÖZÖS alkotás.
Viccetakkor mond az ember, ha nem jut eszébe semmi. Jó hangulatot szeretne, de kifogyott az ötletekből. Már szó nincs kommunikációról. Ami maradt belőle, már csak artikulált zaj.
A viccmesélés, hangzik a régi bölcsesség, a beszélgetés halála.

Az idézett viccet Orbán Viktor mai "évértékelőjéből" - valójában kortesbeszédéből - ragadtam ki. Jó, tudom, a néger. A beszédíró. De O.V. állítólag maga írja a beszédeit, és ha nem maga írja, mindig átírja. De még ha át sem írná, akkor is felvállalja, hiszen elmondja. E beszédben pedig az volt a végtelenül szomorú, hogy még meghalni sem tudott tisztességesen.
A vicc ugyanis NEM ÍGY HANGZIK. Egy viccet százféleképp el lehet mesélni, legyint most az Olvasó, és - ismét - igaza van. Csakhogy a vicc - minden vicc - két részből áll: előkészítésből és poénból. E kettőnek pedig harmonizálnia kell, különben a vicc értelmét veszti.
Ahhoz, hogy egy viccet az ember megfelelően továbbadjon, mindenekelőtt meg kell érteni. Ha Magyarország mai miniszterelnökétől hirtelen megkérdeznék, melyik a könnyebb: egy kiló vas vagy egy kiló toll, nem vagyok benne biztos, hogy nem azt válaszolná: "egy kiló toll". Ha ezt áttesszük az ő vicc-interpretációjára, akkor azt lehet mondani, hogy nem vagyok benne biztos, nem azt gondolja-e, hogy öt deka sertés jóval nehezebb, mint öt deka csiga.
És ha még ez sem volna elég... elmondom akkor a viccet értelmesen, úgy, ahogy eredetileg hangzik. "Bemegy a vendég az étterembe, és miután hosszan nézegette az étlapot, megkérdezi a pincért: - Mondja, a csigapástétom tényleg csigából van? - Hát - válaszolja a pincér - bevallom, teszünk bele egy kis sertést is. - És milyen arányban? - Teljesen igazságos arányban. Egy csiga, egy sertés."

Eszem ágában sincs most pontról pontra végigkövetni ezt a beszédet. Ha a kedves Olvasó minden állítás után odaképzeli még azt a három szót, hogy "nem úgy van", akkor ennyi elég is. Hogy miért nem úgy van, arra is könnyen rá fog jönni, ha megkapirgálja kicsit a felszínt. Ha veszi magának a fáradtságot, amit nem szokott venni.
Ugyanis nem azért nem úgy van, mert az ellenzéke ezt állítja. Az ellenzék akkor is azt állítaná, ha úgy volna. Lásd Paks. A játéknak ebben a szakaszában ők a támadók, a miniszterelnök a védő. A tartalom teljesen mellékes. Ez a játék nem a nézőkről szól. Ha már étteremmel kezdtük: ami az étlapon van, nem ugyanaz, mint amit a vendég a tányérjában talál majd. Ahogy... hadd vicceljek akkor már a végén én is egyet.

Nézegeti, nézegeti a vendég a kínálatot. - Mondja, főúr - szólítja meg a felszolgálót -, tényleg van önöknél teknősbékaleves? - Evett már uraságod teknősbékát? - Még soha. - Akkor van.

2014. 02. 16.