"A haltenyésztés lehet a Kínával való együttműködés alapja." Jelesül a pontyoké. Csak, hogy mondjunk valamit. Nagyjából ilyen volt pár évtizeddel korábban minden "grúz tudósok felfedezték"-kel kezdődő mondat. Aztán 1998-ban - emlékszünk? - a chilei cseresznyeexport torgyáni ötlete. Kína, és a hal. Egyáltalán: Kína és az állatok. (Sőt: Kína és az EMBEREK. Amióta a Bodies-kiállításon megnéztem a vélhetően nagyrészt börtönökből, vagy más sötét forrásból beszerzett, vélhetően nagyrészt kivégzettektől származó, szilikonnal preparált holttesteket, ahány ázsiai jön velem szemben, egyről sem tudom elhinni, hogy valódi). Az az ország, amely Vietnam mellett millió- (milliárd-) számra állítja elő a világ legsilányabb, szeméten nevelt halát, a pangasiust, magyarul cápaharcsát. A cápaharcsához fogható életet csak a rómaiak kedvelt csemegéje, a tiberisi nyelvhal élt a Cloaca Maxima torkolatánál, Caesar azt mondta róla, hogy nincs az a pénz, amiért a szájába venné Róma megtestesült ürülékét.
Az az ország, amely a sztratoszférától a föld mélyéig kievett már mindent, amihez hozzáfért. Három édesvízi delfinfajt ismer a zoológia: az amazonasi, a gangeszi és a jangcei folyamidelfint. Az első kettő vígan úszkál ma is (pedig India lélekszáma megközelíti Kínáét), meglehetősen nagy populációban, a harmadik KIHALT.
De ez csak EGYETLEN példa.
És a ponty lesz az, ami összeköt minket ezzel a rettenetes országgal. Ennél már csak a kerékpárra szerelhető dongómotor lenne jobb felvetés (meg is próbálkozott vele valaki évekkel ezelőtt, kivitte, ott semmi perc alatt lemásolták, majd udvarias mosollyal integettek a repülőgépének). Kínában (is) volt szerencsém megfordulni, Hong Kongtól Xianig, ahol az agyaghadsereg porlik (a szó szoros értelmében, a környék tele van vegyi és egyéb gyárakkal, a lehulló esővel vízkövet lehetne oldani - a legnagyobb részét vissza kellett temetni, ami külföldön látható belőle, például ami nálunk is megfordult, mind másolat). Közben volt Sanghaj, Beijing, vagyis Peking, a Li folyó nagy része. Az egész úton négy (négy) szabadon levő állatot láttam, beleértve a rovarokat is: három verebet és egy galambot, mindet kolostorok udvarán. Volt egy év, mesélték, amikor rettenetesen elszaporodtak a kígyók. Összefogdosták őket és megették. Kígyók hiányában elszaporodtak a patkányok. Őket is összefogdosták, és megették (Kínában és Vietnamban külön receptje van az elkészítésének). Vannak olyan piacok, ahol a mosómedvétől a rókáig mindent lehet kapni, ami vadon él. Ott helyben levágják a kedves kuncsaftnak, sőt el is készítik, ha kívánja. Sanghajban megláttunk egy parkban egy kutyát sétáltató kislányt. Persze, hogy a kutya is ennivaló, hétvégéken megkötözve viszik őket biciklik csomagtartóján, de ez nem az volt. Csodálkozva is néztük, mindaddig, ameddig a kislány fel nem figyelt. Jeges rémület szorította össze a torkát, hogy mi az ő kutyáját szemeltük ki magunknak, felkapta, és elszaladt vele.
De lehet, hogy egyáltalán nem üzletről van szó. Egyszerű utazásról csak, mint Torgyán mester esetében, de valamivel indokolni kell ezt is. Kína, legalábbis tájai azon hányada, ahová az ember nem tette be büdös, iparosító lábát, kifejezetten szép hely.
2012.05.24.