Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Tetszik nekem, nem tetszik, most megpróbálok telefonon írni. Rendkívül utálom, de, ahogy tegnapelőtt mondtam, tűrömfű. Hogy ma senki nem javít netet, az olyan biztos, mint amennyire nincs. És hát csak látni kell a hiányolóknak, hogy még nem haltam meg, a reménykedőknek pedig külön öröm borsot törni az orruk alá. Bár igazából a kutya nem aggódik már, maximum amiatt, hogy most nincsenek viccek, kis okos történetek, fényképek (nem a bányalóról), nemérteni való hosszabbak, néha zenék. Ha még sok eső jön, ide és a 67-es útra, meg fogják szokni. A vége aztán Péter és a farkas története lesz, ami csak másodkézből Prokofjev és balett, első kézből Tolsztoj és egy pár soros mese.

Mi az a pozitív gondolkodás, tűnődött egy kedves hölgy nyilvánosan. Meg hogy minek. Bevallom töredelmesen, pont nem úgy indultam ennek itt neki, mint ami lesz belőle. Elég szarkasztikusan. Gondolatban előre bocsánatot kértem Márkus Tibi barátomtól. A pesszimistának mindig igaza van, mosolyogtam gunyorosan, de miben van az öröme? Maximum ennyi. Szellemi maszturbáció nyakig szarban ülve. Homokba dugott fej, kéz a nadrágban vagy szoknya alatt. Valószínűleg a a hölgy is valami hasonlóra célzott. Sokkal reálisabb volna kétségbeesni. Aminek a vége vagy a pszichológus/pszichiáter, vagy a detox/drogelvonó. Esetleg közvetlenül a temető. Megkockáztatom, mint abszolút laikus, hogy a lelki sérülések fokozott érzékenységgel kezdődnek. Akkorával, amekkora meghaladja a kompenzációs képességet. Vagyis a tompító képességet. Akkor a pozitív gondolkodás tompítás? Na ugye, hogy igazam van, mondaná a hölgy. Rossz tett helyébe jót várj.
De nincs igaza.

Isaac Asimov Alapítvány-trilógiájában megjelenik egy mutáns, bizonyos Magnifico (milyen jó, hogy nem kell ezeknek utánanéznem, mert most úgysem tudnék, negyven éve olvastam, de még emlékszem), alias Öszvér. Sorra hódítja meg a bolygókat, senki nem érti, hogyan. Saját udvari bolondjának adja ki magát, aki maga elől menekül, jön rá később az egyik főhős, és az ellenséges lakosság körében az ostrom alatt pánikot kelt. Az a rendkívüli képessége, hogy képes megváltoztatni és befolyásolni az emberek érzelmeit.
A hajdani Fiatal Müvészek Klubjába betoppant egy ismerősöm. Ő költő, állította, és most felolvassa a verseit. A zsebéből előkotort egy papírt, metszően a közönség szemébe nézett, majd elkezdte mondani, ami az eszébe jutott. Egyedül arra vigyázott, hogy jó depis legyen. "Hajnal, nyúlós, szürke köd, kukák." Szájtátva figyeltek. A nyolcvanas évek elejét írtuk. Európa Kiadó, Bizottság, Balaton, URH, Vágtázó Halottkémek (akkor Pajor Tamás még a szemébe nevetett volna annak, aki megjövendöli neki a Hitgyülit és az Áment), Méhes Marietta. Én ugyan nagyon szerettem (szeretem ma is) ezeket, de egy hosszabb autóút alatt csak őket hallgatva szabályosan rosszul lettem. A pesszimizmus kortünet volt. Ma is az, csak most nincs kultusza. Még egyelőre.
Szóval, fél óra múlva az ismerősöm megunta. Zsebrevágta a papírt, és felordított : "Ti faszszopók! Ti faszszopók! Szar, szar, szar." Egetverő tapsot kapott.

Szintén a nyolcvanas évek elején volt egy barátnőm. Született optimista. Az emberek jók, mondta. És, láss csodát, vele jók is voltak. Soha nem várt rosszat. Soha nem történt vele rossz. És ha történt, jóvá vált. Egy kiránduláson elvesztettük a tárcáját. Minden pénzünk benne volt. Egy kút mellett hagytuk. Pár kilométer után rájöttünk és visszafordultunk. Nem volt ott. Meglesz az, mondta mosolyogva, és becsöngetett a legelső házba. "A pénztárcát keresik?" - nézett ki egy néni, és hozta is.

A pozitív gondolkodás nem önáltatás. Éppen hogy nem. A pozitív gondolkodás olyan, mint a budo, japán harcművészet alapja. BÁRMI, ami ér, a segítségedre lehet. Bármi, ami a kezedbe kerül, fegyverré válhat. Ha semmi nem kerül a kezedbe, akkor a kezed. Az igazi pozitív gondolkodás nem ismer "objektív" rosszat. Azt mondja, hogy TŐLÜNK FÜGG. Természetesen "objektív" jót sem ismer. Az is tőlünk függ. Az igazi pozitív gondolkodás nem jót VÁR. Nem vár semmit. Jót TEREMT. Azzal, hogy HISZI. Nem a JÓBAN hisz, hanem a JÓT hiszi.

Persze, ennek is megvan a maga giccse. De az, akár lassan egész világunk, nem emberi nívó. Volt nekem egy szállítóemberem. Ez már a nyolcvanas évek vége. Mindenki reménykedni kezdett. Itt az alagút vége. Semmit nem tettünk, hogy itt legyen, de valahogy mégis itt lett. És ha már itt lett, most már talán jó is lesz. Úgy "magától", mosolyogna egykori fizikatanárom.
Nos, Tibinél, a szállítóembernél végbélrákot diagnosztizáltak. Apja, nagyapja is ebbe halt bele, ő mégis késve ment el orvoshoz. Műtét után ott folytatta, ahol abbahagyta. Két héttel a halála előtt találkoztunk, akkor állt le az egyik veséje. "Az optimizmus töretlen" - mondta nevetve. "Megyek síelni!" De már nem ment. Így, így, mondaná a hölgy. Ide vezet. Ez a pozitív gondolkodás.

De nem ez. Ez az ostobaság.

2015. 08. 20.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1