Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

azaz közjáték. Aztán folytatjuk az Együttműködés-sorozatot. Persze megkaptam, hogy inkább használnám fel Szili Katiékat, mintsem bíráljam. És különben is, mit zavar, hogy közpénzből tartja fent a pártját és politikai karrierjét? Csepp a tengerben, amit ő csinál. Fizetjük a telefonszámláit, na bumm.
Nem is ez zavar. Olyannyira nem zavar, hogy eleve azt gondolom, az effélék meg a még effélébbek, Mészáros Lőrincig és a trafikokig bezárólag, e rendszer természetes velejárói. Hiába büntetnének meg akárkit, sőt akárkiket (mellesleg pártállástól függetlenül az egész politikai elit nyakig benne van, akár találomra le lehetne tartóztatni bármelyik tagját), az utánuk következők is ugyanerre vannak predesztinálva. Még csak nem is politikai kultúrán áll vagy bukik a dolog. A rendszeren (struktúrán) áll vagy bukik. Azokon a kereteken, amelyek mintegy kikényszerítik a korrupciót, befolyással való üzérkedést, az összes olyan visszaélést, ami ma nemhogy tapasztalható, hanem kiveri a szemünket. És aminek úgyszintén a velejárója az álszenteskedés. Egyik kezem a szívemen, ajkamon a haza, szociális háló, nemzeti büszkeség, függetlenség, emancipáció, tolerancia, esélyegyenlőség, és hasonló szavak, másik kezem meg a hátam mögött, nyitva, ujjaim pedig integetnek, hogy ide vele. Büntetni? Itt? Mi értelme volna? De a büntetés sem büntetés, csak feláldozás, vagy kampányfogás. Még talán a leghangosabban pfujolók is sajnálkoznak rajta a háta mögött: szegény kolléga. Ha volna a politikai elitben egy kis logika, minden pénzt a börtönök korszerűsítésére fordítanának. Minden jogszabályt úgy alakítanának, hogy minél kellemesebben teljen a büntetés. Iskolák? Egyetemek? Azokat már kijárták. Míg azonban a börtön... gondolni kellene a jövőre is.

Mármost, ami a KTI-t illeti, van egy kis bibi. Nem az a bibi, mint leírtam, hogy miből, mennyiből csinálja, amit csinál, hanem az a bibi, hogy MIT. No meg az, hogy HOGYAN. Tulajdonképpen a KTI sem fontos, Szili Kati sem fontos. A jelenség a fontos. Az, hogy hogyan fordulnak meg egy ember életében a prioritások, ahogy öregszik, épp ellenkező irányba, mint ahogyan fordulniuk kellene. Mintha a kilencvenhat éves bácsi arra a kérdésre, hogy szeretné-e megnyerni a lottóötöst, nem azt válaszolná, hogy "akkor nem leszek kilencvenhat éves?" hanem azt, hogy "de még mennyire!".
Érdemes egy kicsit tanulmányozni a Zrínyiek történetét. Igen, a horvát-magyar hősi családét, különös tekintettel Miklósra, a kirohanóra. Hogy az ember egy velejéig romlott élet utolsó szakaszában mit tart fontosnak, és mit nem. Hogyan lesz a gazember hőssé.
Mi azonban egy ideje semmire nem becsüljük magunkat. Vagyis a saját történelmünkből azt, ami becsülendő. Nekünk példaképet is külföldön kell keresni. "Úgy döntöttem, hogy gazember leszek." III. Richárd frappánsan kimondta, amit akár a magyar Parlament homlokzatára lehetne vésni. Mármint Shakespeare III. Richárdja, mert az igazi némiképp másként festett.

Nálunk manapság kifejezetten kedvelik az árulókat. Kérdés persze, hogy áruló-e az áruló, hisz lehet, hogy sohasem gondolta, amit hirdetett. Sohasem szövetkezett, akikkel szövetkezett. Csak úgy tett. Üzlet, és kész. Most a konkurenciának megy jobban. Ezt hívják reálpolitikának. Politikai pragmatizmusnak. Egy ÉRETT, TELT nő VONZÓDNI kezd a szépen magasodó homlokú, JÓL KINÉZŐ, TEKINTÉLYES férfihez. Tudok ám én is disztingváltan fogalmazni. Nincs nekem időm, hogy a Bibliát tanulmányozzam, mondta ÚJHITŰ miniszterelnökünk egy interjúban. Miért, van, aki azt gondolta, hogy INGYEN lett vallásos? Csak úgy, semmiért? Márpedig ha ez így van, akkor egyik percről a másikra visszaalakulhatna akár ateistává is. Kétség ne legyen felőle, meg is tenné, ha az kínálna nagyobb politikai (majd ennek hozamaként anyagi) bevételt.

Szabbatai Zwi. Tudja a kedves Olvasó, ki volt ő? Dehogy tudja. Ő volt Izrael Messiása. Kicsit elkésett, ugyanis 1665 szeptemberében kiáltotta ki magát annak, mégpedig Szmirnában. Valószínűleg mániás depresszióban szenvedett, mint némely magyar követője. Időnként mélységes szomorúság fogta el, amit határtalan boldogság követett. Messiási mivoltát jórészt annak az embernek köszönhette, akivel betegségét szerette volna gyógyíttatni (ez is ismerősnek tűnik), bizonyos Gázai Náthánnak. Már korábban gyanakodott ugyan magára, de Náthán - önkívületi látomását követően - végleg meggyőzte, hogy tényleg ő a Megváltó. Szabbatai - akár a nagyjából ezerhatszázhetven évvel azelőtt, Betlehemben született Messiás - semmiféle iratot nem hagyott maga után: tanításai rendszerezését és terjesztését is Gázai Náthán végezte.
Fél évvel a szmirnai esemény után Szabbatai úgy döntött, hogy Isztambulba megy téríteni. Így is tett. Az oszmán birodalom fővárosában természetesen azonnal letartóztatták. Választhatott: a kivégzés és az iszlámra való áttérés között.
Izrael Messiása egyetlen percig sem habozott. Megtagadta zsidó vallását, és muzulmánná lett. 1666. (érdekes számkombináció) február 16-án került börtönbe, a hitehagyás még majdnem tizenegy esztendővel ajándékozta meg.

Ne védje őket, kedves Olvasó. Én mindenkit megértek, de tényleg, ez a megértés azonban nem ELFOGADÁST jelent, csak megértést. Azt fogadom el, hogy ez és ez ezt és ezt a döntést eredményezheti. Megértem (nem MEGÉRTEM), hogy mit és miért. De csak ennyi. Nem teszem magamévá. Lehet, hogy azért, mert pillanatokon belül, ha nem is kilencvenhat, de ötvennyolc éves leszek. Lehet, hogy azért, mert tudom, milyen törékeny az emberi élet. Engem is meg lehet vesztegetni: bármivel, amit a túlvilágra magammal vihetek. De mással már nem nagyon.
Nekem is megfordult az értékrendem, de azok felé a dolgok felé, amiket az embertől nem lehet elvenni. Igaz, adni is csak ő adhatja őket magának. Ezért hiába is kérnénk mástól. Még az akkora hatalmasságoktól is, mint Alcsút és Felcsút urai. Emlékszünk, ugye Faludy Haláltánc-balladája első versszakára:

"Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!" ... S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfújta, mint a porszemet.
- Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!"

Ami nekünk Muhi, az az oroszoknak a Kalka (ma Kalmiusz) folyó menti csata. Majd' húsz évvel megelőzte a magyar vereséget. Az ezután következő (ránk is kiterjedő) nagy nyugati hadjáratban Batu kán által létrehozott Arany Horda (orda: a mongol uralkodó szálláshelye, palotája, tágabb értelemben imperiuma), vagyis a Kék (nyugati) és Fehér (keleti) Ordából, magyarosan Hordából (mint láttuk, semmi köze a "horda" mai jelentéséhez) álló mongol állam ezután még több, mint ötszáz évig fennmaradt, az 1380-ban lezajlott kulikovói csatától egyre csökkenő területtel.
Oroszország jelentős része mongol uralom alá került. Jelentős, de NEM MINDEN része. Novgorod például nem. Azért Alekszandr Nyevszkijnek, a német lovagrendet a Csúd-tó jegén legyőző novgorodi fejedelemnek (lásd Eisenstein: A jégmezők lovagja című filmjét), nyugati győzelem ide, nyugati győzelem oda, időnként látogatást kellett tenni a kán sátrában. Ezek a látogatások, amelyekre az orosz fejedelmeket általánosan kötelezték, szerfelett kockázatosak voltak. Nem lehetett tudni, hogy lesz-e visszatérés? Az ugyanis elsősorban az AJÁNDÉKOKTÓL függött. Ha tetszettek a kánnak, minden rendben volt, ám, ha nem... kivégzések terén a mongolok meglehetősen fantáziadúsak voltak. Alapkivégzésként a halálraítélt gerincét törték el, mégpedig oly módon, hogy fejtetőre állítva a sarkait a tarkójához hajlították. A nyugati hadjáratban elfogott fejedelmeket csoportosan ölték meg. Lefektették őket egymás mellé a földre, deszkákat helyeztek a hátukra, ezeket bőrrel beborították, majd a bőrön a háromszáz mongol parancsnok elköltötte estebédjét.
Az árulókat különösen nem kedvelték. Ha valaki saját kánját elárulja, mondták, akkor ugyanúgy el fogja őket is árulni. Még ha hasznosnak is bizonyultak, a gerinctörést nem úszták meg a végén.

Ma nálunk, akik egy részének ereiben bizonyosan csörgedez mongol vér is, nem divat a kivégzés. A lelkek kivégzése viszont divat. És nem tudom, édes lenne-e az az étel, amit a kán kegyéből ehetek, cserébe azért, hogy feladjam... saját magamat.

Ezért kell megírni ezt a néhány részt.

2013.11.15.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1