(liberális-konzervatív-szocialista)
"A part alatt, a part alatt
Három varjú kaszál, három varjú kaszál.
Róka gyűjti, róka gyűjti,
Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti.
Bolha ugrik, bolha ugrik,
Hányja a szekérre, hányja a szekérre.
Mén a szekér, mén a szekér,
Majd a malomba ér, majd a malomba ér.
A malomba, a malomba
Három tarka macska, három tarka macska.
Egyik szitál, másik rostál,
Harmadik követ vág, harmadik követ vág.
Szürke szamár vizet hoz már,
Tekenőbe tölti, tekenőbe tölti.
Tehén dagaszt, tehén dagaszt,
Kemencébe rakja, kemencébe rakja.
Medve várja, medve várja,
Kisült-e a cipó, kisült-e a cipó.
Tyúk a cipót csipegeti,
Hangya morzsát szedi, hangya morzsát szedi." (gyermekdal)
Nagyon nem most akartam ezt megírni. Gondolkodnom kell még rajta, gondoltam. Bennem volt már évek óta, és most sem biztos, hogy sikerül. A tegnap este óta azonban elkerülhetetlen, hogy belekezdjek. Sokan meg fognak orrolni érte. Innét is, onnét is. Megszoktam. Nem mondom, hogy nem érdekel, de ha érdekel, csak pszichológiai szinten. Semmiben nem fog befolyásolni. Az se befolyásolna, ha most felrobbanna az ajtóm előtt egy kézigránát. Akkor azt mondanám, hogy pardon, nem jó nap ez a halálra, és várnám az alkalmat, hogy megint leírhassam. De leírnám, abban bizonyosak lehetnek. Hatvan év alatt sem sikerült megalkuvóvá válnom. Ne mondjanak semmit: ha valaki rámutat, hogy valamit nem látok jól, és azt úgy is érzem, meg fogom változtatni. AKKOR meg fogom változtatni.
Hiszen mindez csak pillanatnyi, személyes vélemény, tudják.
Valami nem stimmel, gondoltam magamban már 1994-ben. Jó, lehet, hogy nem 1994-ben, hanem 1995-ben. Vagy '96-ban. Bokros Lajoshoz semmi köze nem volt. Amit akkor Bokros Lajos csinált, bár nagyon megszenvedtük - kereskedelemmel foglalkoztam -, elkerülhetetlennek és okos dolognak tartottam. Sőt, tartom ma is, annak ellenére, hogy nem vagyok közgazda. És itt akkor most álljunk meg egy szóra. A lehető legkevesebb történelmet és definiálást szeretnék ebbe az írásba belevonni. Mindent megpróbálok úgy érteni, ahogy általában értik. "Baloldali" az lesz, aki a legszegényebb, "jobboldali", aki a közép-felső osztályokat-rétegeket privilegizálja. "Liberális", aki a szabad versenyt, "konzervatív", aki valamiféle értékmegőrzést tart elsődlegesnek. Nem megyünk bele mindezek képtelenségébe. A "szocialista" már nehezebb dió, mert a mai szocialisták inkább liberálisok. Egy kommunista, vagy egyéb szociálforradalmár sokkal inkább szocialista a szó eredeti értelmében. Vannak olyanok is, ráadásul sokkal többen, mint akik annak vallják magukat. Megfelelő helyzetben mindenkiből előbújhat. Csak olyanba kell kerülnie. Meg lehet spékelni mindenfélével, a rasszizmustól a sovinizmusig és irredentizmusig, akkor ezek keretén belül marad szocialista. Nemzeti szocialista, mint (az elején) Göbbels doktor, vagy a Strasser fivérek voltak. Gregor ebbe is halt bele, nem a természet, vagy saját akaratából. Sőt, Hitler maga - ameddig a "forradalmat" befejezettnek nem nyilvánította -, a Duce, és Szálasi Ferenc is szocialisták voltak. Bizonyos értelemben életük végéig azok is maradtak.
Misztérium az, írta az elébb egy kedves barátném, amit tapasztalunk, de nem értünk. Legyen ez akkor demisztifikáció. A tapasztaltak-érzettek tudatosítási kísérlete. Feltéve és megengedve, hogy nincs sajtból a Hold.
Érzelmekkel akartam megfogni. Hogy mi zavar itt és ott.
Már a kezdet kezdetén sem értettem, hogy a "liberális" miért baloldali. Számomra semlegesnek tűnt. Hagyjanak békén vizelni, véltem a liberálisokról. Némi Sándor György-i éllel, hogy "ide bármikor jöhettek, és ha valami problémátok van, azt oldjátok meg magatok". A konzervatívokat meg olyan nagypapám-félének gondoltam. Jó, kicsit rosszabbnak, mert neki volt humora. A humor sok mindenre gyógyír és sok mindent elfeledtet.
Aztán, ahogy haladtak előre - hova máshova - az események, rájöttem, hogy a liberális azért baloldali, mert az SZDSZ összeállt az MSZP-vel. Azt nehezebb volt megfejtenem, hogy az MSZP miért szocialista, de úgy véltem, azért, mert valamivel kell, hogy az emberek azonosítsák, ezt meg, mint az MSZMP utódpártja, már eleve megörökölte. Megörökölt sok minden mást is, és itt nem az elvekre gondolok, de ez nem zavarta az Internacionálé éneklése közben. "Énnekem az életben még nem sikerült semmi" - húzatja a jól táplált mágnás a fülébe egy átdorbézolt éjszakán.
A Fidesz 1998-as győzelmének - vessenek meg érte - örültem. Soha nem szavaztam rájuk - életemben egyszer mentem szavazni, az első választásokkor, akkor az SZDSZ-re sikerült -, de örültem nekik. Horn Gyula kifejezetten nyomasztott. És most, visszagondolva erre az időszakra, még ő is elérhetetlen magaslatnak tűnik, bár továbbra sem kívánnám, a hátam közepére sem. Azokért az érzésekért. Igen, azokért az érzésekért. Most érzésekről beszélgetünk, nem politológiáról. Tudom, hogy a baloldali fülek-szemek azt várják tőlem, hogy azt mondjam, ő volt a "rendszerváltozás" (legközelebb az ilyeneket nem teszem idézőjelbe, mert megállapodtunk, hogy mindent úgy fogok nevezni, ahogy nevezik, akármi lett is légyen) utáni legjobb magyar miniszterelnök. Lehetett volna az, de nehéz összehasonlítani. Akkor más idők jártak, és azt kellene kisilabizálnunk, hogy ezekből az időkből és az idők adta lehetőségekből kihozta-e, amit ki lehetett. Szocialista-kommunista elődje, Kádár talán kihozta. Nem is Kádártól futkos a hideg a hátamon, hanem attól a rám telepedő és lehúzó, végtelenül kisstílű szürkeségtől, és az ebbe való belekényszerítéstől, amit nekem a rendszere jelentett. Szájízem, mint a főzelék, ha visszagondolok, írná szegény József Attila. Bulgakov egy egész könyvet szentelt neki. Nálunk nem vendégeskedett a Messire, és Behemótnak is legfeljebb valamelyik tömbbizalmi kövér macskáját hívhatták volna, ha van annyi fantáziájuk, de ezret egy ellenében, hogy egyiknek sem volt.
Volt 1998-ban egy olyan választási jelszava a Fidesznek, amit ma is a legjobbnak gondolok az összes eddigi közül. "Győzzünk együtt." Győztek, de az öröm(öm) nem tartott sokáig. A demagógia és pimaszság ekkora és ilyen vérlázító keverékével akkor találkoztam először. Minden hamis volt és minden azt szolgálta, hogy eltakarják, amit művelnek. Ez azóta sem változott. "A kéz Ézsaué, de a hang Jákobé." Bevették, és beveszik, még egyelőre, de most ez sem fontos. Minket most az érdekel, hogy amit utánozni kívánnak, micsoda valójában. Hogy miért ráz ki a hideg ettől is, attól is. Hogy mi a különbség?
Az egyik oldalon - ez a baloldal, ahová a liberálisokat és szocialistákat rakják - széthúzás-szétesés (ami társadalmi széteséssé is vált, függetlenül a Fidesztől, ami csak kihasználta és fokozta, emlékezzenek a 2002-2010 közötti időre) és végtelen önzés, a másik oldalon végtelen arrogancia, erőszak és kényszerítés. Két ártatlannak tűnő kérdés. "HOGY ÉN NE CSINÁLHASSAM, AMIT AKAROK?" Ez a liberális kérdés. "MÉG HOGY AZT CSINÁLHASD, AMIT AKARSZ?" Ez meg a konzervatív. Szocialista kérdés nincs. A szocialisták nem szocialisták, akik pedig szocialisták, azok most úgy foglalkoznak szociális kérdésekkel, hogy az egész problémát áthárítják a nekik nem tetszőkre. Úgy is, mint nemzeti szocialisták, úgy is, mint nem nemzeti szocialisták. Hideg érzéketlenség vagy a lelkem legmélyébe irányuló intervenció. Az érzelmek hiánya vagy az érzelmek tobzódása, amiben nincs köszönet. E kettő között lehet e pillanatban választani. Kérdés, hogy kell-e.
Tökéletes az, ami a természettel tökéletesen harmonizál. Olyan nincs, mondják Önök. De, van, csak az nem a természet élő része, hanem az élettelen. Másképpen a passzív. Az ELFOGADÓ. Egy élőlényben - fejlettségétől függően - megjelenik az akarat. Később megjelenik a világról alkotott képzet. Még később megjelenik az általa vágyott világról alkotott képzet. Ha bármelyiket a világgal azonosítja, baj van. A világot nem az ember teremti, hanem az ember ELSZENVEDI. Lehet ezt nem tudomásul venni, de akkor a baj még nagyobb lesz. Nincs szükség arra, hogy mindent megmagyarázzunk. A mai ember ellenállhatatlan kényszert érez, hogy ha például valamit el akar foglalni, azt mondja, hogy "azért támadom meg XY országát, mert fel akarom szabadítani az ott lévő embereket". El is várják tőle. "Az eszme nevében." Az eszme nagyon sokáig a filozófusok dolga volt, nem a hadvezéreké. Végképp nem a tömegeké. A nagy birodalmak, egyiptomiaktól, babilóniaiaktól, asszíroktól, perzsáktól, rómaiaktól a hunokig, vagy mongolokig semmit nem akartak megideologizálni. Még a "demokrata" athéniak sem. "Itt vagyunk, mert itt vagyunk."
Dzsingisz kán hadseregében voltak muszlimok, keresztények, sámánhívők, azon területek összes vallásának a képviselői, ahol megfordult. Nem engedett egyetlen templomot sem lerombolni, kivéve, ha ellenállásra használták. Nem érdekelte, ki miben hisz. És egy óriási világbirodalmat teremtett, amely a hun birodalommal ellentétben sokáig fent is maradt, és ÉPÍTETT is. De Attilát sem érdekelték a vallások. Hogyan is érdekelhették volna abban a sokszínű kavargásban, amely országát és hadseregét jelentette?
Hogy a baj mikor jelent meg, arra vannak különböző elképzelések. Én úgy gondolom, hogy akkor, amikor az ember saját világképét a másik emberre akarta kényszeríteni. Voltak vérengző vallások (a vallás ideológia is), ilyen volt a zsidóké is, elég elolvasni a Tórát. De a zsidók a kánaáni népeket nem megtéríteni akarták, hanem nemes egyszerűséggel kiirtani, és a területüket a magukévá tenni. JHVH parancsára. JHVH - Mózes, a bírák-próféták, később a királyok - parancsait nem kellett indokolni. Az indoklás a keresztényeknél kezdődött - szeretnénk mindenkit üdvözíteni -, folytatta az iszlám, de tökélyre a szociálforradalmárok vitték. A kereszténység is szociális forradalomként kezdte, vallási köntösben. Nem ok volt, hanem következmény. Vallás és ideológia. Nézzenek körül Magyarországon: az is maradt. És ne legyenek elfogultak. A liberalizmus is ideológia. A valóság EGYIK nézete. Amellyel mindaddig semmi probléma nincs, ameddig nem akar kizárólagossá válni. Ameddig nem esik át a ló túlsó oldalára. Ameddig nem akarja megerőszakolni a valóságot. Ameddig tudja, hogy a valóság nagyon kis szeletének a leképezése, bizonyos szemszögből. A jó suszter megmarad a kaptafánál.
Nem csak varjak vannak a világon. Róka, szúnyog, bolha, macska, szamár, tehén, medve, tyúk, hangya, sőt más állatok is. És ha mindenki csak kaszálna, akkor sose lenne ebéd.
2016. 03. 10.