A mozigépész a szomszéd faluban élt,
És átjött vasárnaponként,
És mi figyeltük, ahogy összerakja bűvös gépeit,
Izgatottan vártuk, hogy mit vetít?
Mindig ott ültünk az első sor közepén,
Olajos padló, a szék kőkemény,
De ahogy kialudt az ócska lámpa a füstös teremben,
Megváltoztunk képzeletben.
A szerelmem volt a nagy színésznő,
Tudtam és éreztem, senki más nem kell nekem, csak ő,
És ha látom, hogy a vásznon feltűnik,
Csak én tudom, hogy hozzám tartozik.
Egész héten vártam, hogy vasárnap legyen,
Felöltöztem szép rendesen,
És a tükör előtt állva eltüntettem az összes pattanást,
és alig vártam a találkozást.
A szerelmem volt a nagy színésznő,
Tudtam és éreztem, senki más nem kell nekem, csak ő,
És ha látom, hogy a vásznon feltűnik,
Csak én tudom, hogy hozzám tartozik.
A szerelmem volt a nagy színésznő,
Tudtam és éreztem, senki más nem kell nekem, csak ő,
Hiszen ott volt velem minden napon és minden éjszakán:
Egy színes kép szobám falán,
Egy színes kép volt a szobám falán.