Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Képzeljék el, hogy teljesen elveszítik a megnevezés képességét. Mi marad? A KÉP. A "képzelet" és a "képesség" gyöke. Lehet-e így tudatosan cselekedni? Lehet. De milyen nehéz. Mennyivel ködösebb minden. És mennyivel jobban hasonlít egy részeg gondolkodásáéra, mint egy józan emberére! Egy NEM TELJES emberére. Egy rész-emberére. Így gondolkodhatnak az állatok is. Akik e tekintetben embernek is felfoghatók. Mintha az ember egyetlen tulajdonsága lenne maga az ember. Vagy egy lehetősége. Mintha az ember belefeledkezne saját egyik lehetőségébe, és minden mást háttérbe szorítana, vagy nem venne róluk tudomást. De ugyanez elmondható egy növényről is. Sőt, egy kőről. A tudat összes állapota jelen van bennünk, a szellemitől a minerálisig (enamelum, fogzománc, a test legkeményebb anyaga).
És akkor most képzeljék el, hogy nem elveszítik a megnevezés képességét, hanem MEGHALADJÁK. A képekkel kezdik, megnevezik és értelmezik a képeket, s utána visszatérnek a képekhez, de úgy, hogy abban a megnevezés MÁR BENNE VAN. Nem hívják elő, de TUDJÁK. Ahogy az intelligenciateszten ránéznek a feladatra, anélkül, hogy megpróbálnák elemezni. Nincs rá szükségük. TÚL VANNAK MÁR EZEN. Ez már a tudat másik, felettes állapota. Amin túl MÁR TUDATRA SINCS SZÜKSÉG.

Hol van a tegnapi napod? - kérdeztem minap egy lánytól, aki a biztoshoz való ragaszkodásban vélte felfedezni a valóságot. "Bizton tudni csak azt lehet, amit megtapasztaltunk." Hol van a tegnapi napod? "A múltamban." És az hol van? "Az idő síkjában, negatív irányban attól a ponttól, ahol most vagyok." Ugye, érzik, mennyire abszurd ez? Hogy mennyire nem mond semmit? Hogy mennyire képekben beszél, mennyire magának, és mennyire nincs semmi mögöttük, tiszta absztrakciókon kívül?
Mit adok át, amikor BÁRMIT átadok, bárkinek? Délibábot? Az étel, egy darab kenyér csak nem délibáb? A délibábot nem lehet megenni! Azt valóban nem. De hisz a délibáb csak egy metafora! Arra utal, hogy MINDEN ÚGY VAN, MINT A DÉLIBÁB. Úgy NINCS. Olyan, mint a markomban tartott víz. Elfolyik. Elillan. Nincs egyetlen pillanat, amikor azt mondhatnám, hogy van. Olyan, mint a tegnapi napom. Mit vesztek bármivel? Mire fogok emlékezni a tegnapi napomból tíz év múlva? Az az elvont információhalmaz, amit ma ezzel és ezzel azonosítok, ugyanaz az információhalmaz lesz holnap is? ÉN, mint személy, ugyanaz leszek akár egy perc múlva? Nem rólam mondják, hogy aki egyszer kiment az ajtón, nem ugyanaz, mint aki később visszajön?
NINCS MIT ELVESZTENEM. NINCS MIT ÁTADNOM. Hacsak egy rögeszmét nem. Valamit, amiről azt gondolom, hogy én vagyok. Valamit, ami nélkül nem lehetek én. Előbb meg kell szabadulnom tőle.

Gautama Sziddhártha - később Buddha - elhagyta saját megszületett gyermekét is. "Egy újabb kötelék", mondta. "De ez sem fog engem ideláncolni." Sokak megbotránkoztak rajta. Nagyjából úgy, ahogy Krisztuson is megbotránkoztak, akik szerint megtagadta anyját és rokonait. Buddha apósa olyannyira, hogy megleste és megverte. Ettől kezdve nevezték őt Szuppabuddhának, Buddhaverőnek. Ők szent emberek voltak, vág vissza az Olvasó. Ne hasonlítsuk őket magunkhoz. Miért ne hasonlítsuk? Hiszen a szent emberek egész élete egyetlen hasonlat. Mindent azért tettek, hogy ezzel is mondjanak valamit. Hóseás, a legelső úgynevezett "kis" próféta egész élete Isten metaforája, házasságától a gyermekei nevéig. De a többiek se maradnak le mögötte.
Sokszor elgondolkodtam, mit kellett volna tennem, hogy tisztességben felneveljem tíz gyerekemet. Ennyit lehetetlenség. Valóban az? Mennyi időd jut egyre, kérdeztem az akkor még csak hatgyerekes szomszédomat. Hajnalban kelsz. Hazajössz este hat-hétkor. Ők lefekszenek egy-két óra múlva. Mennyi időd jut rájuk fejenként? Negyed óra? Csinált volna kevesebbet, csóválja fejét az Olvasó. Én is csináltam volna kevesebbet. Nősültem volna meg, vagy költöztem volna össze valakivel, és lett volna kettő-három. Nekem annyi is sok. "Akkor nem kell gyereket csinálni." Ugyanez a szomszéd, amikor a felesége a kakukkfiókák gondolatára is tiltakozott ("Hogy kockáztatnék meg ilyet?"), azt mondta, hogy nincs ebben másnak semmiféle kockázata. "Egy újságot is sokan írnak. De minden szerkesztőségben van egy felelős szerkesztő." Szóval, akkor se nekem, se neki, se Buddhának nem kellett volna gyereket csinálnunk. De ha már megvannak, annyi időt kellett volna fordítani rájuk, amennyire szükségük van. És ha nem megy? Ha ez nem megy, de már megszülettek? AKKOR AZT KELL CSINÁLNI, AMI MEGY. Rengetegen nem fognak egyetérteni velem. Nem baj. BÁRMI, amit az ember saját természete (rögeszméi) ELLENÉBEN tesz, CSAK ROSSZAT OKOZHAT. Ugyan miért? Azért, mert olyankor nem azt adja át, amit át kellene adni, hanem valami olyat, ami nem a sajátja. Nem a saját rögeszméjét adja át, hanem valaki másét. Az övé megmarad. Nem azt, akiről úgy véli, ez ő. Valaki mást.

MINDIG AZT KELL CSINÁLNI, AMI AZ EMBER BELSEJÉBŐL FAKAD. És egy gyilkos? Nincs "gyilkos". Amit gyilkosságnak nevezünk, az emberi élet törvénytelen kioltását jelenti. De az emberi élet kioltható törvényesen is. 1771. március 18-án a nagykállói Simon Pálnak megszületett József nevű fia. Ahogy cseperedett, egyre kevésbé lehetett bírni vele. Állatokat kínzott és ölt meg, verekedett. Végül elszökött otthonról, s beállt katonának, apja azonban - most az egyszer - kiváltotta. Megpróbált megfelelő állást szerezni neki, amelyben kiélhette vérengző természetét: elszegődtette mészárosnak. A fiú azonban visszaszökött a katonasághoz. Bátor és vakmerő volt. Igazi katonakarriert futott be. A napóleoni háborúk éppen kapóra jöttek neki. Ezredesi rangig vitte, hozzá kapott még egy bárói címet is. A békével azonban nem tudott mit kezdeni: kegyetlenkedései miatt megfosztották rangjától és kitüntetéseitől, börtönbüntetésre ítélték. Az aradi vár foglyaként halt meg, 62 éves korában. Még jóval előbb megváltoztatta a vezetéknevét: ő lett Simonyi óbester, a magyar katonalegenda.
Amikor a tíz esztendős Simonyi óbester még otthon verte a többi gyereket és gyilkolta az állatokat, Szabolcs vármegyébe s benne Nagykállóba új főrabbi érkezett, bizonyos Taub Izsák. Ő írta át a "Szól a kakas már" című népdalt zsidó népdallá, alapította meg a magyar hászidizmust, s belőle lett a hájliger Kalever, kállói szent, az első magyar hászid cádik, csodarabbi. Szelíd és bölcs ember volt, több száz nóta, templomi ének és népdallá lett dal szerzője. A mulatozó magyar csendőrök, katonatisztek vagy nyilasok aligha tudták, hogy miközben az Akácos utat éneklik, neki állítanak emléket.

Taub Izsákból éppolyan rossz katona vált volna, mint szent Simonyi óbesterből. Szakadjanak el attól, amit csak elképzelnek. Attól, ami nem esik jól. Attól, hogy megerőszakolják saját magukat. EZ AZ ÖNÁTADÁS. A hátradőlés, bele saját sorsunkba. NEM MÁS SORSÁBA, HANEM A SAJÁTUNKÉBA. Az elfogadása annak, amik vagyunk. AZ ELFOGADÁSA ANNAK, AMI AZ UTUNK. Amin keresztül, mielőtt szétfoszlana, szétfoszlathatjuk az összes többi délibábot. Amivel KIFEJEZHETJÜK saját személyiségünket. Saját személyünket.
Ne akarjanak erőszakot tenni saját magukon. Menni még csak mehet, de semmi jó nem származik belőle. A világon se akarjanak erőszakot tenni. Ne akarjanak elgondolni előre semmit. Próbáljanak meg FIGYELNI. Jelekre, ha ez így túl misztikusnak vagy babonásnak hangzana (pedig egyik sem), figyelni arra, hogy mi megy és mi nem megy. Ne akarják az életüket más életére húzni. Ne akarják MÁS illúzióit. Ha más életét élik, más halálát is fogják halni, amiben saját magukat teljesen el fogják veszíteni. Adják magukat át... saját maguknak.

2015. 11. 17.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1