Fegyveres katonák a határon, bevetik a magyar hadsereget, minden rendőr mögött három katona AK-47-tel, nem kapnak tűzparancsot, de ki tudja, hadgyakorlat itt és ott, megszólaltak a légvédelmi szirénák de csak próba volt, szeptember 16-tól kihirdetik a szükségállapotot, összeírják a tartalékosokat, és így tovább. Az "óriási" jelzőt lehagytam. Az a bakonyi NATO-gyakorlatok szokásos jelzője, amelyeken ezer-kétezer ember imitál valami háborúféleséget, feltehetőleg egy részük katona. Magyar részről mintha egy még nem teljesen elrozsdásodott T 72-est is láttam volna, ilyeneken tartottak vadpulyka-vadászatot az amerikaiak Irakban, legutoljára tizenkét évvel ezelőtt.
Nos, kedves rémüldözők. A Magyar Honvédség létszámát nemrég maximáltak: 29 700 főben. Azért ne gondoljuk, hogy ez mind katona, vagyis baka. Vannak ugye a tisztek, körülbelül ötezren, a tiszthelyettesek, körülbelül hétezren, és vannak a legénységi állományúak, nagyjából hatezren. Nemecsek, mosolyog az Olvasó. Az hát. Egy bakára két elöljáró. És hogy ez messze nem 29 700? Valóban, drága honpolgár. Messze nem. Ilyenkor mindig eszembe jut a második világháborús vicc: Hitler harckocsikat követel Horthytól a keleti frontra. Mennyit küldjünk ki? - kérdezi a kormányzó. - Egyet, kettőt, vagy mind a hármat?
A magyar rendőrség jelenlegi összlétszáma 48 000, ha hihetünk a szóvivőknek. Ebben persze mindenki benne van, de mégis háromszor akkora, mint a "hadsereg". Lehet, hogy fordítva akarta a kormánypárti zsurnaliszta írni? Nem jól hangzik, tudom én, de mégis inkább ez lenne a reális: egy katona mögött három rendőr. Akkor mivégre a katonák? Hát ez az, amit én sem tudok. Talán, hogy legyen valami elfoglaltságuk. Ez most valami, vagy megy valahová, mondaná Nádasdy professzor, ha meglátna egyet közülük az erdőben.
Már majdnem ötezer katona van a déli határon, olvasom valahol. Azt elfelejtette hozzátenni, aki írta, hogy ez gyakorlatilag az egész magyar haderő. Azaz mindenki ott van, jó, a tábornokok biztosan nem, a tisztek nagy része sem, elvégre a drótakadály akár meg is vághatja a kezüket. És ott szerencsétlenkedik még egy csomó rendőr. Mintha még a nyomozókat is készültségbe helyezték volna. "A holnap határa", Tom Cruise-zal. A díszkatona, aki egyszer csak a csatatéren találja magát. Hozzánk egyelőre nem földönkívüliek jönnek, csak szírek, afgánok, és néhány afrikai, és egyelőre fegyvereik sincsenek, tehát egyelőre meghalni sem kell miattuk. Inkább nekik, bólogat a vérszomjas Olvasó, de szerintem nekik sem fog kelleni. Viszont, ha egyszer mégis -
Még Tom Cruise is csak a filmekben képes feltámadni, újra és újra, hogy végül megmentse az emberiséget.
Magyarország ma nagyjából KÉTMILLIÓ embert tudna mozgósítani végszükség esetén. A magyar hadsereg a Monarchiában ennek fele, egymilliós volt, persze ebben benne voltak a nemzetiségek is. A második világháborúban, ameddig teljes értékű hadseregről lehetett beszélni, a "hadsereg" létszáma két-háromszázezer fő között mozgott, ezek nagy része oda is veszett a Don-kanyarban. Aztán jött a totális mozgósítás 1944-ben, ami szintén egymillió főt eredményezett, de már gyerekekkel és aggokkal, kiképzetlenekkel és hevenyészve kiképzettekkel együtt. A Láncos Kutya ellen készülve megint felfejlesztettük a honvédséget kétszázezer fő fölé, meg is szívtuk: a teljes költségvetés huszonöt (!) százaléka erre ment el. Kádár alatt nyolcvanezer fő szolgált a seregben, közvetlenül a "rendszerváltozás" előtt (1989) 106 400 fő. Viszonylag korszerű (természetesen szovjet) technikával, bár a szovjetek azért nem felejtették el 1956-ot.
Montecuccoli, igen. A háborúhoz szükséges három dologgal, természetesen nem csak a háborúhoz, hanem a katonasághoz magához is. A pénz, a pénz, a pénz. Hogy aztán ő mondta-e, ezt mondta-e, az most mindegy. Valaki mondta. Van nekünk... hány darab Gripenünk (SAAB JAS 39) is van? Tizenkettő, vagyis annyi VOLT, mert kettő idén összetört. Azok se a miéink, mert e pillanatban még béreljük őket. Egy magyar pilóta a formában tartáshoz minimálisan szükséges idő FELÉT (ÉVI 50-60 órát) ha repülhet. E tíz gépből négy jelenleg a Baltikumban lát el légvédelmi feladatokat. Nem írom le, mennyi idő alatt lőnék le őket, ha fegyveres konfliktusra kerülne sor. Azt végképp nem írom le, hány vadászgépet hordoz egy közepes méretű anyahajó. A NATO előírja nekünk, hogy legyenek ilyenjeink, tehát vannak. Lehetnének helikoptereink is, melyek jószerivel csak papíron léteznek, olyanok, amilyenek (mintha már írtam volna róluk, lásd Napló), annyi, amennyi, egy barátom barátja Szolnokon szereli őket, azt sem írom le, mit gondolhat közben. Ő gondolja, nem én. Megnézném, hogy emel fel egy Gripen katasztrófahelyzetben egy homokzsákot. Tehát helikoptereink nemigen vannak, van viszont egy csomó kész és félkész, illetve tervezett stadionunk. Jó árvizet, jó határőrizetet, jó szurkolást.
Dehát ha semmi nem arról szól, bő huszonöt esztendeje, amiről beszélnek, akkor a hadsereg miért szóljon arról? Ez is csak egy pénzcsap. Javasolhatnám a felfújható gumitankokat is, mint a D-nap előtt a doveri partokon, de hadd ne adjak plusz egy ötletet. Azt meg már eddig is leírtam, hogy nekünk nem klasszikus értelemben vett haderőre van elsősorban szükségünk, hanem olyanra, ami katasztrófahelyzetekben is bevethető, határőrizetre is alkalmas, tömegoszlatásra is alkalmas (a tömegoszlatás ugyanis NEM rendőri feladat). Jól tetszettek olvasni. Nem alkalmatlan, hanem alkalmas. De ilyen e pillanatban nincs. A rendőrök pedig a hajléktalanokra és sebességtúllépőkre specializálódtak. Nekik újabban már egy futballhuligán is megemészthetetlen falat.
Tehát ne aggódjon, kedves Olvasó. Ne aggódjon, kedves menekült. Hacsak a csodafegyver, vagy a filmbéli Tom Cruise-hoz hasonlóan mindig feltámadni képes Simicskó nem segít, nem kell a magyar fegyveres erőktől senkinek sem tartani.
2015. 09. 14.