Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

(minden ember ember, csak a hóember nem ember)

Kivétel erősíti a szabályt. Hogyan, kérdezi, aki először találkozik ezzel az állítással. Már miért erősítené, amikor azt bizonyítja, hogy a szabály nem általános? Éppen ezzel erősíti. Pontosítja a kört, amire vonatkozik. A szabály minden szűkítéstől általánosabbá, vagyis erősebbé válik, végül - ideális esetben - ARRA - az immár pontosan meghatározott körre - NÉZVE, AMIRE VONATKOZIK, ÁLTALÁNOSSÁ.
"Ami ennyi embernek örömet okoz, annak jónak kell lennie." A latin nyelv nagy kedvelője, Marjai Judit (aki a címben szereplő mondatot küldte nekem válaszul) posztolta ki, a "panem et circenses", "kenyeret és cirkuszt", szintén latin mondás kíséretében, a tegnapelőtti össznépi örömködésre reagálva. Megpróbálok egy - mégoly esetlen - kísérletet tenni majd ez örömködés pszichológiai elemzésére (ez a legrosszabb, a laikus, sóhajtana fel az összes pszichológus), de most még maradjunk itt. Annak nem KELL jónak lennie, írtam válaszul, majd bátorkodtam utalni az "egymillió légy nem tévedhet: a szar finom" megállapításra. "Egyébként a légynek jó a szar. Különben nem csinálná [értsd: enné]. A szart pedig el kell tüntetni, ez az élet körforgása, tehát.....", válaszolta Judit, a példa (hasonlat) cáfolásának típushibájába esve. "Iszik, mint a gödény." "De a gödény - a pelikán - egyáltalán nem iszik sokat, alkoholt pedig egy cseppet sem! Csak a felszínes szemlélőnek tűnik úgy, mintha inna, mert halászat közben sok víz kerül a csőre alatti bőrlebenybe, amit aztán annak rendje-módja szerint szépen kicsorgat, az így kiszűrt halakat pedig lenyeli."

De ám legyen. A légynek jó a szar. A LÉGYNEK. Ha igaz, hogy ami az embernek örömöt okoz, az az embernek jó, akkor az is igaz, hogy ami a légynek okoz örömöt, az a légynek jó. Tehát ami örömöt okoz, az jó. Látják, nekem se kell a szomszédba menni némi ferdítésért, hibás logikáért és példacáfolásért. Mindenekelőtt: a légy nem ember. A pelikán sem ember. Sőt, a hóember sem ember. A légy és a pelikán illusztrációk, a hóember egy gyermekdalocska főszereplője. Ő az a bizonyos erősítő kivétel. Másrészt egyáltalán nem biztos, hogy ami a légynek örömöt okoz, az a légynek jó. Gondoljanak a légypapírra. Ha ez a logika helyes, akkor a világot át kellene alakítani egyetlen nagy ízfokozóvá. Mellesleg éppen ez történik.

"Ebben a harcban a proletárok csak láncaikat veszíthetik!" Nem csak a láncaikat: az életüket is. Azt mindig. So oder so, így vagy úgy. Megint leírom, annyira fontos, sőt nagy betűvel írom le: A "KELL" ELŐFELTÉTELE A "HA". A népnek se kenyeret, se cirkuszt nem KELL adni, HA lehetőséget adnak neki, hogy tartalmasan töltse el az életét, és ezzel egyben biztosíthassa a megélhetését is. Cirkuszt és (ingyen) kenyeret akkor KELL adni, HA MINDKETTŐTŐL MEG VAN FOSZTVA, és a hatalom azt szeretné, hogy (ennek ellenére) nyugton maradjon. Az ókori Rómában az ingyengabona (amire az úgynevezett tessera, a polgári státust igazoló, bőrszíjra fűzött ólomlapocska jogosította fel a tulajdonosát) és a cirkuszi játékok nem a patríciusok, lovagok, kereskedők, parasztok, kézművesek, hanem a PROLETÁROK (akiket ma "lumpenproletárok" alatt értünk) féken tartására szolgáltak. De ez is csak addig működött, ameddig tartottak a hódítások, és nem kellett berendezkedni a többé nem növekvő határok között. A végeredmény, ahogy Önök is tudják, a (pontosan az említett és a még nála is reménytelenebb rétegeket megszólító) kereszténység és a birodalom szétesése lett.

És most nézzük az örömködést. Rombolás, mondták tegnap este a barátaim. "Miért kell úgy örülni, hogy az pusztítással jár?" A gőzkieresztésről már beszéltünk. "Ha kevesebb a gőzkieresztő csatorna, de ugyanannyi a gőz, abból a kevésből nagyobb nyomással távozik", írtam egy hozzászólásban. Túl azon, hogy az ünneplés ezúttal nem járt pusztítással, legfeljebb szemeteléssel, elismerem, hogy nem sok választotta el az előbbitől sem. Gondoljanak egy átlagos futballmérkőzésre, függetlenül attól, hogy nyer-e a kedvenc, vagy veszít. (Közbevetőleg megjegyzem, már csak azért is, hogy egybefűzzem ezt a részt az előzővel, hogy a mi mai magyar politikai elitünk a népnek a cirkuszt adja, a kenyeret magának. A cirkusz pedig a szó legvulgárisabb értelmében cirkusz. Kenyér híján csak a gőzlevezető csatornák száma - a cirkusz - növelhető, de nem a végtelenségig. A fedelet kellene levenni, ami az egész rendszer újraértelmezésével és az említett elit teljes leváltásával volna ekvivalens. Amikor a csatornák már nem lesznek képesek kiegyenlíteni a nyomást, ha minden így marad, felrobban az edény.)
Adva van egy csomó ember, aki nincs a helyén, nem érzi magát jól a bőrében, de ha mindezek nem volnának is igazak, tudata mélyén érzi, hogy valami nagyon nincs rendben. Még a legbiztosabb állás is bizonytalan, semmi nem attól függ, amitől függnie kellene, egy fuvallat lesöpörhet arról a borotvaélről, amin az ország és vele a lakossága táncol. Rossz az értékrend, rosszak a következtetések, a számok az (emberi értékrendet megjelenítő) koordináta rendszer függőleges tengelyének bal oldalán helyezkednek el, és ha nagyok, csak abszolút értékben nagyok. Leihatom magam a sárga földig, lehet nekem tízezer hektár földem, ötven mangalicatelepem, száz kisvasutam, mindezektől se boldogabb, se értékesebb nem leszek.
Tévútra terelnek, majd (mert maguk is azon a tévúton haladnak) a tévutat is lezárják előttem.

Az állam erőszak-szervezet. Szándékosan írtam így, kötőjellel. "Normális" (rendeltetésszerű) esetben két egyenrangú, egymást kiegészítő tag. Most azonban nem "normális" (rendeltetésszerű) államban élünk, hanem egy olyanban, amelyben az első kifejezés a második fejére nőtt, mintha az kvázi az első következménye volna. És ez benne van a levegőben. Mindig benne van, de most - az előbbiek okán - jobban.
Ülök a Körúton, iszom a - felszabadító - sörömet, és bámulom a kivetítőt. A szemem előtt történik valami, amitől úgy érzem, ajándékot kaptam. A hétköznap egyik pillanatról a másikra ünnepnap lett. Tízmillió testvérem (falkatársam, ne sértődjenek meg, nem annak szánom, és nem ok nélkül való, hogy így írom) lett egyszerre. Ez nem egészen ugyanaz, mint amikor a B középből kimegyek az utcára, de kicsit hasonló. A hasonlóság épp a falka, a különbség, hogy most nem egy másik falkával rivalizálok. A tereptárgyak most nem egy másik falkát szimbolizálnak, hanem a KERETEKET. Az élet összes keretét, amibe beszorítottak, Isten (a természet) és a kormány. Ott van az orrom előtt az összes tabu, bennem pedig ugyanaz a felszabadultság, ami a Bastille-t megostromló franciákat is elfoghatta. Örömöt érzek, ennek pedig Marjai Judit (Isten ments, hogy bántsam, eszükbe ne jusson annak venni, remélem, neki se jut az eszébe) eszmefuttatása alapján "jónak kell lennie". "Jó" azonban csak az lehet, ami a HELYÉN VAN. Most nem írtam "valóságos"-t, feltételezvén, hogy olvasták és értik az "Ami van" című - tegnapi - írásomat. "Jó" - helyes - az, ami a helyzetnek megfelelő. Tizennyolc évesen két hetet gondolkodtam rajta, írtam tíz oldalt, mígnem egy reggel így ébredtem. Ezúttal - ellentétben egy nemzeti bajnoki mérkőzés utáni helyzettel, és azzal a helyzettel is, ha történetesen Franciaországban szurkolok - nem akarok elpusztítani senkit, még képletesen, metróülés formájában sem, mert nincsenek ellenséges társaságok, egészen egyszerűen úgy érzem, enyém a világ. A Fidesz prominensei érezhettek hasonlóan 1998-ban és 2010-ben (2014 már problémásabb). A nagy francia forradalom - és minden forradalom - tévedése. Ha most felmászok egy lámpaoszlopra - előttem mászott fel valaki, lámpaoszlop megúszta -, eldobálom a sörösdobozokat, ordítok éjfélkor a város közepén, mint a fába szorult féreg, azt nem azért teszem, mert el akarom csúfítani az utcát vagy háborgatni akarom a lakók pihenését, hanem azért, mert van valami, ami momentán felülírja bennem az összes szabályt. A mesterségeseket is, a természeteseket is. Sose halunk meg. Ikarosz mámora, egy darabig. A hatalom pedig, ami kenyeret nem ad, csak cirkuszt, kapva kap rajta. Lezárja a körutat, eltereli a forgalmat, és tűri, amit egyébként nem tűrne.

Velünk együtt örül, lábad könnybe az ünneplő polgár szeme, és a félrenéző rendőrök orra előtt boldogan ereszti ki a vizeletét.

2016. 06. 16.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1