Hétfői lapszemle, eredetileg ezt akartam címnek adni, bár minden fantáziát nélkülözött volna, szerencsére eszembe jutott a Muzsikás. A trianoni évforduló - épp a kilencvenhatodik, 2020-ban, amikor elapad az uniós pénzcsap, milyen jól fog jönni a kerek száz - már két napja elmúlt, de még érdemes róla beszélni, Hillary és Trump mindig érdekes felvetés, egészen az elnökválasztásig, a sztálinvárosi, akarom mondani dunaújvárosi tanulság épp aktuális lenne, ha nem volna halálosan unalmas, az ilyesmihez mindig odaraknak egy aktuális felmérést a pártok támogatottságáról, megteszi Józsi bácsi házi kimutatása is, csak felmérés legyen, szerencsére a vadállatok sem tétlenkednek, most épp egy krokodil fogyasztott el egy hölgyet, és egy röviduszonyú makócápa kóstolt meg egy fürdőzőt Egyiptom partjainál.
Trianonról annyit kell tudni, hogy egy palota Versailles-ban, mégpedig az általános vélekedéssel szemben a két hasonló nevű közül a nagyobb. Szerdán lesz egy hete, hogy beszélgettünk erről is. Nem veszem bő lére: én úgy gondolom, hogy e nélkül - sőt, az első- és második világháború nélkül - sem alakult volna nagyon másképp Magyarország sorsa, ami a határait illeti. Régi és összetett történet ez, már az ázsiai pusztákon indult, és véget is fog érni egyszer, mint minden kerek e világon. Ne szellemeskedj, nem vicces, rónak meg most Önök. Pedig már-már tényleg vicces. Szent Lajos király hídja. VISSZAFELÉ milyen logikus és egymásból következő minden. Előrefelé is, csak akkor úgy tűnik, mintha több kimenet lehetne. Kálvinista teológusokkal érdemes erről mélyrehatóbb disputát folytatni.
Ha nem onnét származunk, ahonnét, és nem azzal (pásztorkodással) foglalkozunk, amivel, akkor nem kezdenek el (más pásztorkodók, népet nem írok, mert annak mai értelemben más a definíciója) nyugat felé nyomni, nem kerülünk bele abba a zsákba, ami a Kárpát-medence, és ahová annak rendje-módja szerint beszorultunk. Az "itt élned, halnod kell" szó szerint igaz már a kezdetektől, szegény "kalandozók" minden útkereső erőfeszítése ellenére. De hát késő bánat, eb gondolat. Így aztán Batu kán rokonként tekintett ránk, majd amikor rácáfoltunk erre, kiemelt ellenségként, meg is lett az eredménye. Kiirtotta a fél országot, amit másik rokonunk, az Oszmán Birodalom tovább cizellált. Kénytelenek voltunk betelepíteni (mi magunk is, saját jószántunkból, például Erdélybe), és szép lassan az eredeti országunk nagy részében kisebbségbe kerültünk, amit hepciáskodással szerettünk volna ellensúlyozni. A Habsburgok azért kergették el a törököket, mert Mátyás megígérte, hogy ha törvényes fiúutód nélkül hal meg, ők öröklik az országot. Csak a saját tulajdonukat akarták visszaszerezni. Ez utóbbi két tényező sodort bele a világháborúba, és vetette fel egy Eduard Benes nevű cseh politikusban a soha-nem-volt Csehszlovákia gondolatát, és a Monarchia felbomlasztását, melyet az Antant felé Németország egyetlen természetes szövetségesétől való megfosztásával indokolt, teljes sikerrel, mint látjuk azt. Ha nem lett volna világháború, és nem hal meg a liberális Rudolf trónörökös Mayerlingban, ugyanez lett volna, mínusz öldöklés, ha meghal, de a "magyarellenes" Ferenc Ferdinánd kerül trónra, szintén (ő régóta felismerte Magyarország akkori határainak tarthatatlanságát, elsőként Horvátország leválasztását és egyenjogúsítását szorgalmazta). Nem folytatom, írtam erről eleget.
Hillary Clinton most épp vezet Donald Trump mágnás előtt. Protéziscsattogtatás, fintorognak Önök, valamennyire persze (Hillary idén lesz hatvannyolc éves, Trump mindjárt elhagyja a hetvenet), de Reagan se volt náluk fiatalabb. Szóval, okoskodnak az okos (külföldi) elemzők, az amerikaiak változást akarnak, és ez felturbózza Trump esélyeit. Itt is bedőlnek ennek, bár itt mindennek bedőlnek, lásd a következő részt. Előszöris: Trump üzletember. Viselkedhet akármennyire paprikajancsiként, ezt minden valószínűség szerint nem csak azért teszi, mert ez a lényege, hanem azért is, mert ezt tanácsolták neki, és eddig, legalábbis a republikánusoknál, bejött. Annyi a recept, hogy mindegy, mit mond, csak hívja fel magára a figyelmet. Legyen más. Mert az amerikaiak változást akarnak. Drága Olvasó. Légyen az a világ legtutibb rendszere, és legtutibb politikusa, előbb-utóbb az embereknek elegük lesz belőle. Nincs az a vezető, aki MINDENKINEK a kedvére tudna tenni. A cigány ember, akivel 1985-86-ban volt szerencsém majd' négy és fél hónapot eltölteni az ötödik kerületi Rendőrkapitányság fogdájában, amikor séta közben megláttunk egy csinos nőt az utcán, megveregette a kezemet, és elmosolyodott: "eztet is unja valaki".
Tehát a változás. Ezt képviselné Trump, aki kimondja, nagyjából ugyanazt, amit Orbán is kimond itthon. Felszínre juttatja, ami gonoszság és önzés az emberi lelkek legmélyebb bugyraiban fortyog, és ez olyan bátor és újszerű dolognak hat. Tesz a politikai etikettre. Tesz mindenre. Lásd Orbán. Semmi se szent előttük. Csak hát ott a második csavar. Távolról se biztos, hogy Trump (zömmel és feltételezhetően más okokból, mint Orbán) azt fogja csinálni, amit most belenget. Orbán se azt csinálja. Hogy az jó, vagy rossz, e szempontból mellékes. De maradjunk csak a megválasztásánál. A befogadásellenesség, az iszlámellenesség, a nők lenézése, a kardcsörtetés nem biztos, hogy nyerő abban az országban amelyben hemzsegnek az ilyen-olyan bevándorlók, és ahol a nők sokkal öntudatosabbak, mint mondjuk Magyarországon. Igen, az óriáskörte alakú amerikai háziasszonyok is befolyásolhatnak választásokat, de még mennyire. Mi marad? Marad az egyik oldalon az eddigi (megunt) politika (szerintem sokkal keményebb és határozottabb kivitelben), amely ugyanakkor a felelősségteljesség érzetét adja az embereknek, másik oldalon pedig a veszélyes vizeken való bohóckodás, amely kétségkívül elüt az eddigiektől. Hillary viszont a politikai folytonosságból származó összes hátrányát ellensúlyozza azzal, hogy NŐ. A választók szemében elsősorban EZÉRT más, mint az eddigi összes elnök. Obama meg fekete. Mi nem vagyunk elfogultak, mondják az amerikaiak, nagyon helyesen. Különbözünk a világ összes többi népétől. Mi mutatjuk az irányt. Toronymagasan több Clintonné esélye. Már fogadtam is benne, ma is fogadnék.
Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha sincs jó idő, mindig esik az eső. Mostanában tényleg esik. Ahogy az eddigi elnökök az amerikaiak egy részének, Orbán a magyarok egy részének nem tetszik. Hogy mekkora részének, az kérdéses, de jó részének. Csak nekik (egyelőre) nem akkora a hangjuk, illetve a kormány mindent elkövet, hogy akármekkora is, ne nagyon hallatsszék. Dunaújváros és a baloldali összefogás. A DK szorgalmazná, az MSZP meg nem. Lepődjön meg, kedves Olvasó: a helyében én se tenném. "Nem kötelező a Dunai Konföderációnak köztársaságnak lenni", ábrándozott Kossuthné (született Meszlényi Terézia) már a száműzetésben, a pár évvel halála előtt felvetett kossuthi gondolatra. "Lehetne királyság is, de ez esetben természetes, hogy Lajosom lenne a király." A DK összefogása is efféle az én olvasatomban. Van is realitása. Karakteres vezető, karakteres tagság, lásd az előző bekezdést. Az ő helyében meg az összefogást szorgalmaznám, épp emiatt. És voila, előttünk áll, ami történt. Könnyű áldozatokról beszélni, ha nem nekem kell meghozni. EGYETLEN "baloldali" párt éppen elég.
Hogy a "baloldal" azért tud(na) több levegőhöz jutni, sőt azért tudná akár a kormányt is megszorongatni, mert mindkét oldalnak közös érdeke, hogy rajtuk kívül más ne jusson el a választópolgárokhoz, Önöknek, ugye, nem újdonság. Az se lehet újdonság, hogy a megszorongatás se valódi megszorongatás, az egész sokkal jobban hasonlít egy kartellre. Színdarabot már annyiszor írtam, hogy ideje valami mást is. De mintha a kartell is felmerült volna. Mindegy. A "bűnszövetkezet", "maffia" és hasonló kifejezések maradjanak meg a trumpoknak, orbánoknak és riposztozni kívánó, fantáziátlan utánzóiknak.
Az egészet, alapjaitól, baloldalastól, jobboldalastól, Orbánostól, Gyurcsányostól el kell tüntetni. EZ AZ EGYETLEN KIÚT. És ez is lesz a vége. Hogy mikor, ne tőlem kérdezzék, hanem maguktól. Csak épp nem mindegy, hogy mi jön utána. Van rá több válasz, de ezt is maguktól kérdezzék.
Amerika meg nem a mi illetékességünk. This is not, hála Istennek, bármennyire is nem szimpatikus ez a vélekedésem sokuknak. Hogy ki mutat ki és mit (most éppen az Origo), ne érdekelje Önöket. Ez a választási rendszer úgy van megbuherálva - NEM Orbán óta, jóval régebben -, hogy az Önök beleszólási joga spirálvonalban konvergál a nulla felé. Éppen ellenkezőleg, mint a vonakodó feleséget anális erotikára bíró férj győzködésében: "nem fáj az, csak te úgy érzed".
E pillanatban úgy áll a helyzet, hogy NEM az lesz, amit Önök akarnak. Önök csak statiszták. Bábuk. Hivatkozási alapok. Látszólag játékosok, akár az Andy Vajna játéktermeiben üldögélő szerencsétlenek. De néha nyernek! Néha. Úgy látszik. Aztán elveszítik. Összességében MINDIG a kaszinó nyer.
Mindezek után szinte üdítő jelenség a krokodil és a makócápa. Utóbbiról én is láttam két felvételt, közvetlenül a támadás előtt készítette egy fürdőző. Fél méterre kilógott az úszója a vízből, még véletlenül se lehetett a hátán tempózó Kohn bácsi orrával összetéveszteni. Nem utalok vissza a magyar választásokra. "A makócápa a nyílt vizek lakója", mondja a bédekker. "Szinte sohasem jön a part közelébe." De most mégis jött. Talán megunta a magányt. Elvégre a lottón is van néha ötös. Hogy ki nyeri, ki nem, az ugye, a vakszerencse műve. 22, 42, 62, 82, 84. Ez volt az e heti kihúzott sor.
Ha már a választásokra nem utaltam vissza, erről is hadd ne mondjak semmit. A paranoia a levegőben van, tudják, nem bennem.
2016. 06. 06.