„Egy református igazgatásúvá lett általános iskolában az új köszöntés: "Áldás, békesség!" Nem akarnak nyomulni, nyilatkozták, de nem csak a köszöntés, hanem a templomban tett fogadalom is kötelező.
Hogy az odajáró katolikus vagy zsidó gyerekek hogyan mondják ez utóbbit el, rejtély. Talán úgy, mint Móricka a Miatyánkot: ’Ti Atyátok, ki vagy a Mennyekben...’”
Hogy az odajáró katolikus vagy zsidó gyerekek hogyan mondják ez utóbbit el, rejtély. Talán úgy, mint Móricka a Miatyánkot: ’Ti Atyátok, ki vagy a Mennyekben...’”
A Naplóban már nagyon sok mindent leírtam a vallásról. Igyekszem most ezeket nem ismételni. Mai napig - más témákkal kapcsolatban is - szerencsém volt: bármilyen új információ merült is fel eddig, nem kerültem ellentmondásba az akár két éves bejegyzésekkel sem. Persze, ez lehet véletlen szerencse, ködös fogalmazás, vagy akár csűrés-csavarás is.
A református egyháznak átadott általános iskoláról szóló, legfelül idézett pár soromra elég sok pozitív észrevételt kaptam. Néhány értetlenkedést is - nem tehetek róla, ha az emberek kulcsszavakra működnek, nem hajlandók gondolkodni, ezért e kulcsszavakra válaszolnak, szintén kulcsszavakkal, melyeket meg sem kísérelnek elemezni. Egyszer Diogenész meglátott a parkban, ahol sétált, egy férfit, aki magában beszélt. "Mit csinálsz, barátom?" - szólította meg. "Önmagammal társalgok" - válaszolta amaz. "Vigyázz, kérlek, és légy nagyon résen: rossz emberrel társalogsz" - mondta a filozófus.
Az emberek igen jelentős része nem beszélget, vitatkozik, hanem önmagával társalog. Még akkor is, ha egyáltalán nem rossz ember.
Az ember menthetetlenül vallásos lény, írták már sokan, Hamvas Bélától szociológusokig és pszichológusokig. Ha akarja, ha nem, mert a gondolkodása nem e materiális világból ered, nem e materiális világ felé mutat, és abban a pillanatban, mihelyt a transzcendenst felcseréli a kézzel foghatóval, elveszíti ember mivoltát. Nem kivétel a (materialista) kommunista, sőt a materialista liberális sem: ők is csak helyettesítenek. A kommunista világrendben a Tan a materializmus, a Szentháromság Marx, Engels, Lenin (ki feláldozta hű életét a népért), az egyház a Párt.
Az egyetlen kivétel az igazi materialista, aki a füle botját se mozgatja másra, mint a materiális "értékek": a kapitalista.
A vallás (szintén terhelt kifejezés) azonban egyáltalán nem kötődik az egyházhoz, de még a dogmákhoz és hivatalos tantételekhez sem. A vallást meg kell élni, éspedig nem kívül, hanem belül. Az egyház társadalmi szervezet, és mint ilyen, a mindenkori társadalom tükre éppúgy, mint a társadalom által létrehozott összes többi, a társkereső kluboktól a hadseregig, rendőrségig, hivatalnoki karig vagy éppenséggel a kormányig.
Vallás és vallás között annyiban van különbség, mint a fizikusi és teszem azt a szobrászi életpálya között. Vannak emberek, akiknek ez nyújt lehetőséget az önkifejezésre, vannak, akiknek amaz. Primátust, azaz elsőbbséget is csak abból a szempontból lehet bármelyiknek adni, hogy nem célszerű az utakat váltogatni. A mai magyar kormányzat által preferált egyházak, illetve az általuk képviselt vallások egyike sem magasabbrendű a nem preferáltaknál, a válogatás szempontja, mint az köztudott, nem is ez volt, hanem a kormányzat érdekei és képviselete. A "történelmi hagyományokra", a "magyar ember karakterére" való hivatkozás ködösítés: valamikor minden mai vallást (egységes vallási tanrendszert) megelőzött egy másik, tőle különböző (még ha voltak hasonló elemei is - végső lényege szerint minden vallás egyforma, legföljebb azt a lényeget más-más aspektusból szemléli).
Azt mondottuk, a vallás megélése belső aktus. Egy gondolkodással felépített társadalom ezért TOLERÁNS. Nagyjából hasonló e szempontból az ókori római vagy a középkori török társadalomhoz. Tiszteletben tartja mindenki hitét és hitetlenségét. Nem kényszerít senkit valamelyik útra, de az utakat nem is zárja el senki elől, sőt MEGMUTATJA. Ha teheti, támogatja az egyházi iskolákat, de nem belőlük indul ki. Egy általános közoktatásból indul ki, ahol - kötelezően, de ISMERTETŐ jelleggel - van vallásismeret is, külön tantárgyban, nem kizárólag egyetlen vallásra koncentrálva, későbbi szakosodási lehetőséggel.
Nem idomít, hanem segít önállóan választani.
2011. 09. 25.