CÖF, Simon Gábor 1. (a 2. tiltakozott, hogy ő nem az 1.), Gyurcsány Ferenc. Nagy, kerek csodálkozó tekintetek. Nem az övék, hanem a publikumé. Amikor lehullik a lepel. Az a lepel, amiről fogalma sem volt, hogy létezik. Ő azt képzelte, hogy a szobor úgy szobor, lepellel együtt. Hogy úgy marad. Ami a lepel alatt van, az csak a tartó. A váz. Egyfajta fogas.
Aki a lepel mellett áll, az meg a Bűvész.
"Jól figyelj
A bűvész megjelent,
Hogy elkezdje műsorát
Meghajol
S a négy égtáj felé
Villantja fogsorát
Szó szerint
A lábánál hever
Figyel a nagyvilág
Nem csoda,
Ha a bűvész kedveli
Az élet színpadát."
Omega, vagy három évtized távlatából. A mi bűvészünk azonban nem egészen ilyen. Nincs benne a profik fölénye. Talán, mert nem is profi. Ugyanolyan amatőr, mint akik figyelik. Ugyanolyan ostoba. Nem, ő nem ostoba, horkan fel most az Olvasó. Kifejezetten okos, aki ostobának tetteti magát. Mintha ő is csak most eszmélne. Mintha ő is bevenne mindent, de fájdalom, néha rá kell jönnie, hogy hazudtak neki. A mi bűvészünk azonban pontosan tudja, mi van a lepel alatt. Emellett egyetlen mozdulatot tud az egész szakmából: a lerántást. Slussz. Ezzel vége.
Nem, a mi bűvészünk nem okos. A mi bűvészünk nem jön rá magától semmire, már csak azért sem, mert semmire nem kell rájönnie. Nem nem kell, NEM IS SZABAD. Neki csak azt kell tudni, miről rántja majd le a leplet. Amit ELMONDANAK neki. És csak azt is tudja. A mi bűvészünknek nem gondolkodnia kell, hanem bemutatni.
A CÖF civil álarc mögé rejtőző fideszesek - álcivilek - gyülekezete. A várost ellepő plakátjaik valójában a kampány fideszes szabályait - amelyek ilyen módon egyedül a Fideszre nem vonatkoznak - kijátszó választási plakátok.
Hogy mik vannak! Ki gondolta volna?
De egy megjegyzés azért kikívánkozik belőlem. Ismét. Igen, a "civil" kifejezésről beszélünk. A "civilis" latin szó. Azt jelenti, hogy "polgári". Tágabb értelmében "nyilvános", "közösségi", sőt, uram bocsá' "POLITIKAI". Ma leggyakrabban azt, hogy "nem katonai". Kiterjesztve, hogy "nem szakmabéli".
Namármost: olyan szakma, hogy "politikus", nincs. Lehetne, de momentán nincs. Ezek önjelölt csepűrágók, nem politikusok. Mindkét "oldalon". "Politológus" is csak azért van, mert az a munkakör, amit az egykori Marxista-Leninista Esti Egyetemet végzettek is betölthettek, az "egyetem" megszűntével "tudományos" háttér és elnevezés nélkül maradt. Nézem ezt a szerencsétlent - nem tudok hová bújni előle, minden híradóból legalább öt percet ő vesz el -, a mentelmi bizottság KDNP-s elnökét. "Meg akarom menteni a politikusi kar becsületét", motyogja. Vagy valami ilyesmit. Hogy Simon Gábor esete távolról sem általános. Ő a szabályt erősítő kivétel.
Minek a becsületét?? Nem is: minek a mijét? Tisztikar (azok tényleg nem civilek), vezérkar, tanári kar, professzori kar, jogi kar, bölcsészkar, mérnöki kar. Rendben. De POLITIKUSI? Ráadásul KAR? Egy SZAKMÁT átKAROLÓ testület? Nem kar az, kedves elnök elvtárs. Ha már hangalakilag hasonlót keresünk, sokkal inkább kaszt. Természetesen ez sem eredeti, hanem mai köznyelvi értelmében. Mint például a "tolvajok kasztja". Indiában vagy Oroszországban még büszkék is lennének rá. Maguk között, és miután lebuktak. Ebben is a világ után kullogunk.
Tehát az összefogó civilek éppolyan civilek, mint akik érdekében, illetve akik ellen összefognak. Seres Mária éppolyan civil, mint a parlamentben ez idő szerint, vagy április 6. után ülő többi outsider. És ha eltekintünk mindattól, amit eddig e kérdésről leírtam, akkor attól a pillanattól, hogy ő is bekerül, éppannyira nem lesz az.
Hogyan szedhette össze Simon a millióit? Másból, mint "politikából", aligha. De ideje ezt a szót is definiálnunk. Politika. "A polisz - ókori városállam - ügyeivel való foglalkozás", illetve ennek a tudománya. Csakhogy a nyelv (is) változik. Nem "fejlődik", de változik. Ahogy az emberi tudat épül le szépen, fokról fokra, úgy épül le a nyelv is. Redukálódik, mind szerkezetében, mind tartalmában. A nyelv (is) tükör.
Ma tehát az a szó, hogy "politika" nem kizárólag államügyekkel való foglalkozást és/vagy "államtudomány"-t jelent. Jelenti valamely csoportnak az államhatalom megszerzése irányában kifejtett tevékenységét, de jelenti általában BÁRMINEK az intézésben követett irányt is. Pejoratív értelemben pedig minden RAVASZ, KIISMERHETETLEN eljárást.
Mindettől persze a politika - az a tevékenység, ami méltó erre a kifejezésre, másképpen méltó arra a szellemiségre, ami e szó keletkezésekor etalonnak számított - mégiscsak az ÁLLAM ügyeivel való foglalkozás. Nem csoport- vagy magánérdekek fondorlatos érvényesítése, hanem a KÖZÉRDEK érvényesítése. Ami, még mielőtt rám szólna valaki, egyben az előbbiek érvényesítése is, csak A TÁRSADALOM TÖBBI RÉSZÉVEL ÖSSZEHANGOLVA. Ez alól meg nem lehet kibújni. Fájdalom, úgy vagyunk megteremtve, hogy csak így tudunk (tudnánk) fennmaradni.
Nos, Simon a millióit a "politikai" tőkéjét kamatoztatva szerezte. Szerezhette, ha netán valaki egy ilyen állítás olvastán pert fontolgatna. Mi másból, amikor egyébbel se foglalkozott zsenge fiatalkora óta? És ha netán egyébbel is foglalkozott volna, de a Jóisten ilyen magasra vitte a dolgát a pártjában. Erre való (ma) a politika. A többi rizsa. Akárki mondja, rizsa. Még akkor is rizsa, ha amikor mondja, úgy is gondolja. Nem lehet más ugyanis. Hogy is van a "Tizenhat tonna fekete szén" idevágó sora? "A vállalat nem engedi a lelkemet."
Ezek a mai Magyarországon az érvényesülés legfőbb (és egyre inkább nem csak legfőbb) követelményei. A kapcsolatok.
Azok a kapcsolatok, amelyeket "politikai"-nak csúfolnak.
Gyurcsányt is megtámadták. Először ő is megtámadta Orbánt - vagy őt támadták meg először, végtére is mindegy -, majd boncolgatni kezdték az ő meggazdagodását is. Először voltam sikeres üzletember, csak azután lettem politikus, mondta, bele a kamerába. Sajnos, nem egészen. Először volt sikeres üzletember, aztán lett SIKERES politikus, ez már közelebb állna a valósághoz. De azért az ALTUS sikerében volt talán némi része a rokonságnak. A kapcsolatoknak. A politikai kapcsolatoknak. Merthogy ugye, a rokonság... minden út Rómába vezet.
Orbán persze dettó. És - ez lehet számára a legfájóbb - még mindig nem érte be a DK elnökét.
Igazából csak azon lehet csodálkozni, hogy még mindig csodálkoznak ezeken. És még mindig nem veszik észre, hogy (ma, Magyarországon) TELJESEN MINDEGY, KI MELYIK "OLDALON" ÁLL. Egyetlen dolog nem mindegy: hogy milyen erős a kapcsolati rendszere.
Volt nekem egy régi barátnőm. Sok mindenhez nem értett, de egyvalamihez nagyon, és ez az álmélkodás volt. "Nahát! Ne mondd! Úúúúúgy meglepődtem!"
Nem is volna ezzel semmi problémám, így önmagában. Nekem azzal van csak problémám, ha rólam is feltételezik.
Mert az kifejezetten sért.
2014. 02. 15.