"Hosszas ebéd a török szultáné, / Hátra van még a fekete kávé" - áll Arany János: Török Bálint című versében. A fekete kávét régen fekete levesnek mondták, a két szó ma már a jelentés konkrét tartalma miatt egy szónak írandó. Szerb nagymamám ugyanúgy készítette, mint ahogy -törökösen- akkor készítették, amikor a mondás: "Hátra van még a feketeleves!" megszületett: az őrölt kávét egyszerűen megfőzte. A mondás eredete egy régi legenda, amelyben egy ebédre meghívott magyar főurat a törökök az étkezés végén az idézett mondással foglyul ejtenek /Aranynál ez a főúr Török Bálint, az erdélyi hagyomány szerint a Gárdonyi Egri csillagok-jában is szereplő, vele együtt az isztambuli Jedikulában, Héttoronyban raboskodó Majláth István vajda/.
A mai nap szenzáziója a banki kódex szigorításának felvetése, úgymond a "bajba jutott devizahitelesek megsegítése céljából". A tervezet szokás szerint két képviselő, a saját pártadósságát tovább törlesztő Rogán Antal és Kósa Lajos neve alatt készül. Ismertté vált elemei: az egyoldalú banki szerződésmódosítás tilalma, az önkényes kamatemelés tilalma, az ingyenes előtörlesztés lehetősége, forintosításnál a középárfolyam kötelező alkalmazása, az öt éves futamidő-hosszabbítás biztosítása, tartós fizetésképtelenség esetén a büntető és késedelmi kamat tilalma, valamint az a szabály, hogy az adóssal szembeni követelés a jelzálog alá vett ingatlan aktuális értékének szász százalékát nem haladhatja meg, vagyis az adós csak a jelzálogosított ingatlant veszítheti el. Ha ez a tervezet törvénnyé válna, átmenetileg valóban sokakat megmenthetne. Rogánra és Kósára, mint kezdeményezőkre persze a kutya nem emlékezne később, annál inkább Őrá. Ha már Arannyal kezdtük, folytassuk is vele, és keressünk tőle egy AKKOR SZÍVBŐL Neki énekelhető versszakot, mondjuk a Szibinyáni Jankból:
"Ott idővel karral s fővel
Isten után vitte sokra;
Másszor is még, többször is még
Járt vadászni farkasokra;
Mint védője a keresztnek,
Megrontója büszke tarnak,
Idegen nép hőse is lett
Derék hőse a magyarnak."
HA ez a tervezet ILYEN FORMÁBAN törvénnyé válna. Most az önkormányzati választások előtt vagyunk három héttel. Óvatos becslések szerint egymillió család él Damoklész hitelkardja árnyékában, legalább kétmillió potenciális Fidesz-szavazó. A koncepció tekintetében a legcsekélyebb részrehajlás sincs bennem a bankok felé, már csak azért sem, mert magam is hitelt voltam kénytelen felvenni a házamra, akkor százharmincnégy forintot kóstált egy svájci frank, a héten a kétszázhuszonötöt is meghaladta, és egészen biztosan tudom, hogy el fogom veszíteni. Tudom ugyanakkor azt is, hogy a bank, noha a közvélemény soha el nem apadó bőségszaruként tartja nyilván, egyáltalán nem betonba ágyazott, és legfőképp nem kockázatmentes üzem. A tervezet banki szemszögből az amúgy is rendkívül magas rizikófaktor hatványra emelésével egyenértékű. A bankok /s egyben az egész mai pénzügyi világrend/ egy piramisjátékot kénytelenek /most már/ játszani, amelybe örömmel belementek mindaddig, ameddig úgy tűnt, a virtuális valóság valóságkénti megfeleltetésével szerezhető plusznyereség és a vállalt kockázat aránya előbbi javára tolódik el /ld. még Napló, Összefoglalás 52.- A pénz/. A világ-, és benne a magyarnak nevezett gazdaság már nem is agyag-, hanem léglábakon áll, más szóval látszatgazdaság látszatalapokon, amely valósággá csak úgy képes visszaváltozni, ha összeomlik. Az összeomlás, és az utána következő zűrzavar nem valaminek a felbomlása, hanem a köntösétől megfosztott rusnya valóság lesz. A köntöst pedig egy aprócska szellő lefújhatja, nemhogy egy akkora passzátszél, amekkorát ez a tervezet jelent, ha megvalósul.
Villon szép intelmét az elveszett fiúkhoz /Szabó Lőrinc fordítása/ az utóbbi húsz év magyar vezetői közül nem sokan értették meg, és még kevesebben voltak, akik meg is fogadták:
"A Játék már nem babra megy,
Oda a test, s talán a lélek,
Aki veszt, későn bánja meg,
S fizetheti a szörnyű véget,
Aki pedig nyer, feleségnek
Nem Didó királynét nyeri,
Bolond, ki a legnagyobb tétet
Olyan kevésért felteszi.
Bár mind hallanák szavamat:
Rég hirdeti az igaz ember,
Hogy téli tűz vagy nyári nap,
Minden hordó kiürül egyszer.
Van pénzetek? Nem őrzi fegyver
S így hamarosan lába kel.
Nem öröklik azt becsülettel:
Ebül jött, kutyául megy el."
Ezt a verset a magyar politikai elit nem azért nem vette tudomásul, mert hülye, hanem, mert NEM AKARTA TUDOMÁSUL VENNI. Azokat ellenben, melyeket az előző bekezdésben írtam, nagyon is tudomásul vette. A baj az, hogy -a pártrendszerből következően- nem államférfiként vette tudomásul, hanem MAGÁNEMBERKÉNT. Ugyanúgy túlélésre játszik, mint ahogy államférfiként is arra kellene játszania, csakhogy a SAJÁT túlélésére, nem az országéra, E KETTŐT PEDIG CSAK AZ ÉRDEKELTSÉGEI HATÁRÁIG KAPCSOLJA ÖSSZE. Mindebből a témát tekintve két dolog következik. Az első, hogy az így nyert időt nem a mindenképpen bekövetkező összeomlás kivédésére vagy mérséklésére fogja használni, egy valóságos gazdaság alapjainak letételével, hanem privátvagyonának növelésére és biztosítására. A másik, hogy ENNEK AZ IDŐNEK AZ ELVESZTÉSÉT SEMMIFÉLEKÉPP NEM LEHET MEGKOCKÁZTATNIA. A nép így is, úgy is szenvedni fog, a különbség az, hogy nem a saját, hanem vezetői jövőjéért.
Ezért gondolom, hogy a banki kódex szigorítási javaslata közönséges kampányfogás. Még akkor is kampányfogás volna, ha törvényre emelnék, tudniillik lesz még egy húzós menet: a választások termésének learatása, vagyis az új alkotmány életbe léptetése. A szamaram már átment a hídon, idéztem korábban egy perzsa közmondást: nem az a lényeges, ami ADDIG, hanem az, ami AZUTÁN történik. Egy régi viccben bemegy a halálraítélthez az ügyvédje: "ezt tudtuk elérni". A javaslatot -vagy törvényt- vissza lehet vonni /"én megpróbáltam, de most a ti érdeketekben is meg kell hátrálnom"/, addig lehet módosítani /"kompromisszumot kötöttünk"/, ameddig az érdemi tartalom elveszik, vagy a választások után egyszerűen nem kell többet beszélni róla. Ahogy az emberek kitartása, úgy az emlékezete is véges.
"And who comes here, to wish me well?
A sweetly scented angel fell" - énekelte Ian Anderson a Jethro Tull "Passion Play"-ében.
"Ki jön erre, hogy jót kívánjon nekem?
Egy édes illatú angyal esett el."
2010. szeptember 10.