Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

de a kezed nem, s én most nem tudom, miért kellettél nekem. Gyermekdal, úgy harminc évvel ezelőttről. Halász Judit énekelte. És még mennyi mindent nem tudunk.

Volt egy idő, amikor naponta felraktam a facebookra egy-két slágert. Egykori és mai slágert. Minden napra legalább egy giccset. Még össze is vesztek velem miatta. Pedig semmiféle rossz szándék nem volt benne. Azt akartam csak megmutatni, hogy az ember - nem csak az átlagember - élete tökéletesen kifejezhető giccsben. Giccsben gondolkodik SAJÁT MAGÁRÓL. Bob úrfi hej, legény a talpán: a karja kő, a csókja méz.
Az érzéseink egyre inkább ragacsok. Emóciók. Nem kellene, hogy azok legyenek, de mégis azok. Ráadásul nem olyan régen azok. Mondjuk, a 19. század, a romantika kora óta. De a romantika nem giccs. Wordsworth, Coleridge, Byron, Keats, Shelley (akinek a felesége, Mary nevéhez fűződik Frankenstein doktor története), az én nagy kedvencem, a preromantikusként számon tartott Blake, a francia Victor Hugo, akinek Hernani című darabjának bemutatójához (1830) kötik a romantika jelképes kezdetét, a német Hölderlin vagy az orosz Puskin egyáltalán nem giccses. Vörösmarty (belőle érettségiztem), Petőfi, Arany sem giccses. Akkor hát mi a romantika vétke? Hogy miért jött e világra, meg tudjuk magyarázni: csalódásból. De melyik irányzat nem abból jön létre? Ha csalódás nem volna, nem volna divat sem. Nem keresnénk új szerelmet. Nem keresnénk semmit. A divat? - berzenkedik most az Olvasó. Az inkább unalomból változik. Megunásból. És már nem is igen változik. Szinte minden megvolt, ami az ember testalkatára ráaggatható, Már csak kínlódunk. A férfidivat például - szintén nagyjából a romantika koráig - egész nagy variabilitást mutatott. És azóta... öltöny, nyakkendő. Öltöny, nyakkendő. A fazon változhat, de az alapvető kellékek nem. Hol van már a malomkerékgallér, paróka, harisnya, hol vannak a masnik, szalagok, a kalapok elképesztő változatossága? Már a csupasz testnél tartunk. Piercing itt, piercing ott. De aztán az is betelik egyszer. Már megint nem történik semmi. Nem történik semmi, pedig várnánk.
Mi más az unalom, mint érzelemszegény csalódás?

Ha már nem tudunk újat kitalálni, megpróbáljuk a meglévőt fokozni. A kliséink megvannak hozzá. Miért a romantika? Azért, mert az a megfelelő ugródeszka. Onnét lehet legnagyobbat ugrani a... semmibe. Fel vagy le. Régebben, például az antikvitásban az emberek TUDOMÁSUL VETTEK. Hallgassa meg a kedves Olvasó Horatius énekelt versét Sebőtől, a Lydiához-t. Az oroszok (esetleg németek) által legéppuskázott Radnóti Miklós fordította, már ez önmagában garancia a hitelességre. Hogy Radnótit nem az oroszok vagy a németek lőtték le, hanem Tálas András MAGYAR őrmester csoportja (az úgynevezett "bori keret" - Bor környékéről indult el utolsó nagy menetelésére 1944. szeptember 17-én) végezte ki tarkólövéssel, ahogy megjósolta? Hát, kérem, nem kell csodálkozni. Ez már a NÁCI romantika, holokamuval és a Halál ötven órája szigorú, de igazságos parancsnokával.

De még a középkorban vagy kora újkorban is tudomásul vettek. Nem azért harcoltak egymás ellen, mert gyűlölték egymást. Sem a lovagok, sem a végvári vitézek és törökök nem voltak esküdt ellenségek. Katonától a tábornokig. Annak sem volt jelentősége, ki milyen nációból származott. XV. Lajos francia király generálisa, Erős Ágost választófejedelem fia, Móric például SZÁSZ volt. Úgy is hívták: a szász marsall. Tudomásul veszem, hogy momentán egymás ellen harcolunk, és igyekszünk megölni egymást. De lehet, hogy holnap már szövetségesek leszünk. Tudomásul veszem, hogy elhagytál, de lehet, hogy holnap újra összejövünk. Tudomásul veszem, hogy elárultál. Tudomásul veszed, hogy ezért kivégeznek. Tudomásul veszem, hogy élek. Tudomásul veszem, hogy meg kell halnom.

A romantika nem a tudomásul vevés magasiskolája. Éppen, hogy nem. A romantika TILTAKOZÁS. Kínjában, mondja a cinikus ember, és igaza lesz. Lófasz a felvilágosodásba. Lófaszt van szabadság, egyenlőség és testvériség. Lófasz Napóleonba. Lófasz a rációba. És a legnagyobb lófasz az egyházba.
És akkor... és akkor az ember azt mondja, hogy hoppá! Ha nem megy a való világban, majd megy az álmok világában. Elkelne még ehhez a naplementéhez egy kis rózsaszín.

A drága Olvasó pedig eszi, mint kacsa a nokedlit. HISZEN Ő SEM OLYAN, MINT AMILYEN SZERETNE LENNI. De ugyan mi akadálya van, hogy OLYANNAK LÁSSA MAGÁT? Lófasz a valóságba. Ha pedig ezt egy valamirevaló kereskedő megszimatolja... már ott is vagyunk a giccsnél.

Tudja, hol lehet a legtöbb (giccsesen) romantikus lélekre akadni, kedves Olvasó?
A BÖRTÖNBEN. Biz' ott, a börtönben. És amikor ezek a lelkek kiszabadulnak, egy szempillantás alatt visszavedlenek ugyanolyan erőszakos vadállatokká, amilyenként bekerültek, de közben... közben már vetnek néha egy-egy pillantást az "anyám" tetoválásra a kézfejükön.

És akkor - ha eleget ittak hozzá - kigördül a szemükből egy kövér könnycsepp.

2014. 06. 01.
 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1