Ő nőpárti, írta ma egyik itteni barátom. A nyelvem, pontosabban az ujjam hegyén volt, hogy hát én is, meg miket is írtam a nőkről? Aztán elkezdtem gondolkodni. Hogy mennyire ambivalens a férfiak általi megítélésük: egyszer Bűnbevivő, másszor Magna Mater, a Mindenség Anyja, egyszer sárkány (a hősök-lovagok által legyőzött sárkány - nem a magyar népmesékre gondolok - általában nőnemű volt, a szamszára, létesülési forgatag indiai ábrázolásaiban is ilyennel párzik a tigris), másszor Sophia, maga a Bölcsesség. Egyszer Éva-Havva, a bűnbevivő, aki ugyanakkor mint első asszony Ádám anyjának is számít, nemcsak a feleségének, másszor Mária-Mirjam, a Bűntelen, a második Ádámnak nevezett Krisztus anyja, az Istenszülő.
A szüfrazsettek óta a nőpártiság nem ment ki a divatból.
"Ezer közül" - mondja a Biblia, konkrétan a Prédikátor - "találtam egy embert igaznak, de asszonyt nem találtam azok között." (Amiket most idézek, azokat fejből idézem, nincs időm ellenőrizni, de azért még lehet bízni a memóriámban.) Máshol - ez már Pál apostol - meg ezt mondja: "A tanítást pedig az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csendben. Mert nem az asszony teremtetett először, hanem a férfi, az asszony csak azután." Ó, Pál aztán TÉNYLEG nőgyűlölő volt, mondhatja a kedves Olvasó, akárcsak Schopenhauer, hogy Nagy Frigyesről, akinek még a szobalányai is férfiak voltak, ne is beszéljünk. De a kedves Olvasó, ha megfigyeli mondjuk a tálibokat, szaúdiakat, perzsákat, azt mondhatná, hogy Mohamed is nőgyűlölő volt, pedig épp az ellenkezője. Hogy késői követői megrekedtek a tíz-tizennégy évszázaddal ezelőtti időkben, arról igazán nem ő tehet. Akkor nézzük Hamvast vagy azokat, akik az általuk tradíciónak (ebbe most nem fogunk belemenni, miért ÉPP AZ a tradíció, amire ők azt mondják, meddig tart, és honnantól már nem tradíció) nevezett összeállítást. Asszonynak nincs se Isten, se vallás, "megvilágosodás" különösen nem: neki FÉRJ van.
Más szóval, ÖNMAGÁBAN az asszony is olyan, mint a sötét kútba hajított kő: tehetetlenül zuhan lefelé. Mindent elérhet, de kizárólag FÉRFIN keresztül.
Milyen kevés nő fedezett fel valami nagy dolgot, mondta valaki egy régi beszélgetésben. Elnyomták őket, kontrázott egy másik. El, bólogatott mosolyogva az előző. NEM HAGYTÁK ŐKET GONDOLKODNI.
De a matrirchátusok...Matriarchátus, mondta László András, vagy soha nem volt, vagy ha volt, egészen alacsonyrendű, kezdetleges társadalmakban fordulhatott elő, rövid időre. Nade Kréta, hördül fel most az Olvasó. Krétán csak feltételezik, EGYES kutatók. A krétai kultúra fénykorában nemhogy matriarchátus nem volt, hanem éppen kötelező homoszexualitás, de ezt már hagyjuk A jó királyra.
Jól emlékszem a korai és bájos Fidesz idejéből egy Munkásőrség-ellenes plakátra. Az volt rajta, hogy "nem kell a munkást őrizni". Nos, a nőket sem kell "pártolni". Annak kell őket tekinteni, aminek Platón is tekintette: a férfi kiegészítésének, hogy a kettőből legyen az EMBER. Amely ideális - androgünoszi - állapotában, teljes férfi és teljes nő együtt, de kifelé MINDIG férfi.
Ez - nemcsak Platón szerint - a LEGMAGASABB létállapot. Még az isteninél is magasabb, ezért vágták az istenek ketté, férfivá és nővé. Szemben a günandromorffal, ami a fél férfi és fél nő egy testben. Nagyjából valami ilyesmi lehet a harcos feminista.
A régiek szerint a LEGALACSONYABB létállapot.
2012.08.26.