"Motivációt az igazmondás mögött is kell keresni. Az is lehet mocskos" - írja egy kedves hozzászóló. Hogyne. A nyakam is lehet mocskos, a szomszéd autója is, sőt még a poharam is, amiből a Tokaji legdrágább évjáratát kortyolgatom. Arra írta, hogy "Az ember nem érti a hazugságot, amíg nem érti a mögötte rejlő motivációt." A hazugság értése és a hazugság hasznos-káros volta az kettő. Ha hasznos - amilyen nincs -, akkor nincs vele további teendő. Ha káros, akkor azért kell megérteni, hogy meg se próbáljuk. De a kérdés most nem az volt, hogy megpróbálkozunk-e vele, vagy sem, hanem az, hogy lehet-e hasznos. Nem lehet.
Süllyedni kezd egy óceánjáró. A kapitány, hogy elejét vegye a tömeghisztériának, azt mondja, tudják kezelni a helyzetet, de biztos, ami biztos, mindenki szálljon be a mentőcsónakokba. Többé-kevésbé nyugodtan mindenki be is száll, és megmenekül. Ha az igazat mondja, kitör a pánik. Egymást tapossák az emberek, és a csónakokat csak a legügyesebbek, legelszántabbak érik el. Az öregek, gyerekek, gyengék elpusztulnak. Melyik képezi le jobban a természet valóságát, kedves Olvasó?
Hogy valami igaz, vagy nem igaz, abból a szempontból tökéletesen mindegy, milyen okból mondták. Aminthogy az is mindegy, ki mondta. Az igazság akkor is igazság, ha a hatoson hangzott el, akkor is, ha a Tudományos Akadémia nagytermében. Akkor is, ha Hitler mondta, akkor is, ha Ferenc pápa.
Na igen, kételkedik most az Olvasó. És ha valaki bort iszik és vizet prédikál? Ha valaki tiszta eszméket hirdet mocskos célból? Ha valaki teljesen más életet él, mint amit propagál? Az, drága Olvasó, nem az "igazságot" fogja érvényteleníteni, hanem AZT, AKI MONDJA. Kurva nagy különbség. Arról beszéljünk, amiről beszélünk. Ha Péterről, akkor Péterről, ha Pálról, akkor Pálról. De Pétert ne keverjük Pállal.
Az igazságnak sem a hazugság, sem a mocskos motiváció nem árthat. Az igazság a valóság. Az pedig mindenképp valóság, legalábbis az ő oldaláról szemlélve. Másképp illúzió, de az előbbieket ez sem teszi semmissé. Merthogy így már megint másról lenne szó.
"Mikor a madárra rájön a fészekrakás, a hím tarka farkat ölt. Ez hazugság, csalás, mert természet adta tollazata szürke s nem tarka. A fa virágba borul. Ez is képmutatás, csalétek, mert a fa lényegét a föld alatti, rút gyökerek alkotják. De legtöbbet az ember hazudik. Sem virága, sem tollazata nincsen, ezért a nyelve a hazugság eszköze. Az úgynevezett szerelem, és ami sallang körülötte van, csupa szemenszedett, undorító hazugság." Tolsztoj. Amikor nyolcvankét évesen az asztapovói állomásfőnök tisztaszobájában haldokolt, megtiltotta, hogy feleségét, akivel több évtizede hadiállapotban élt (és ezen az sem változtatott, hogy az asszony tizenöt gyermeket szült neki), beeresszék. Nesze neked motiváció.
De nézzük csak az idézetet. Jól hangzik, csak épp nem úgy van. Nagyon sok dolog frappáns, egybevág mindennel, mindent megmagyaráz, néha kifejezetten zseniálisnak tűnik, csak egyszerűen nem igaz. Ha fentiek igazak lennének, akkor a mimikri, környezetbe való beolvadás is hazugság volna. Maszkirovka, mondja - ha már Tolsztojt pécéztük ki - az orosz. A tigris maszkirovkája és a katona maszkirovkája. Növényeké, rovaroké, halaké, kétéltűeké, hüllőké, madaraké, emlősöké. A hernyó kígyónak mutatja magát, a ragadozó hal saját farkát kukacnak, a sáska botocskának, innét a neve is, a gyík fakéregnek. Csakhogy a hazugság tudatossághoz kötött. Vélekedéshez. Amiként az erkölcs egésze is. És a katona? Ha pár évszázaddal előbb, és/vagy más helyen születik, a hozzáállás is más lett volna. Egy szamuráj még a szemét sem szívesen szennyezte be egy nindzsa látványával. Orgyilkos, mondta róla megvetően. Az afrikai pásztornépek, például a zuluk és maszájok ősei soha nem harcoltak éjszaka, pedig fekete bőrszínük tökéletesen elrejtette volna őket. Nem méltó hozzájuk, mondták. Egy férfi mutassa meg magát. Nappal támadjon, szemtől szembe. Nem volt az az európai hadsereg sem, amely ne rikító ruhákba öltöztette volna katonáit. A változás az első világháborúban kezdődött, és a másodikban vált általánossá. Az első terepszínű egyenruhákat a Waffen-SS-nél rendszeresítették. De még azok is egyenruhák voltak. Jól megkülönböztethetőek az ellenségétől, ahogy a genfi egyezmény is előírta. Az ardenneki csata idején amerikai egyenruhába bújt német katonákat az amerikaiak éppúgy agyonlőtték, mint a németek a partizánokat.
A hazugság az hazugság. Hosszú távon csak veszteni lehet vele. Ha lelepleződik, ha nem. Nem szentesíti semmiféle cél. Semmiféle erőltetett példa nem segít legalizálni. Teljesen közömbös, hogy össztársadalmi, össznépi szinten művelik, vagy egyéniben. Ha télvíz idején senki nem öltözik fel megfelelően, mert azt mondja, hogy nyár van, mindenki tüdőgyulladást fog kapni.
Fog? Édes jó Istenem. Hiszen az emberiség máris a végét járja. Éppen úgy, ahogy a próféták, éltek bár akármely táján e sárgolyónak, megjövendölték. Nem segít rajta semmiféle tudomány, ha így folytatja.
2014. 09. 17.