Klassz, hogy most mindenki rájön. Kezd rájönni. Rájött, de itt az idő, hogy megossza a publikummal. Felismerte, csinálta, de ami őt illeti, nem bizonyítható, és most megosztja a publikummal. Tudta előre. Sőt: egyenesen így tervezte.
Nincs minden rendben az ajánlóívek körül, kellett, hogy olvassam pár pillanattal előbb. MINDEN? Az ég-egy-adta világon semmi nincs rendben, de hát ez is volt Isten... mit Isten, egy Nála sokkal nagyobb valaki akarata. Vagy a stáb akarata, mert a nagyon-nagyon-nagy valaki - néha kifejezetten úgy tűnik - egyre kevésbé képes már a gondolkodásra. Sőt, az önkontrollra. Mind többször az áldott emlékű Leonyid Iljicsre kezd hajazni, uralkodása végéről. Csak ő akkor már betöltötte a hetvenet. De mindegy is. Hozzáférkőzni nem lehet, tudni róla csak azt, amit akarnak, hogy tudjunk. Elálldogál majd ő is a mellvéden, vagy a pulpituson, a zászlóerdő előtt. A háttérben úgyis kezdetektől a "briliáns agyú Lajos" (id. Orbán Viktor) dolgozik. Hányszor elátkozhatta már, de hányszor, hogy annak idején elfogadta az APEH-elnökséget. Ma csak egy név volna, sok hozzárakott információval, de mégiscsak egy név. Egy puszta név, semmi egyéb. A kutyát nem izgatná, azt a kutyát semmiképpen, aki voksolni fog. Nem véletlenül nem engedi jó ideje fényképezni magát. Késő bánat, eb gondolat.
Mit is hánytam a falra borsó gyanánt néhány hete? Azt, hogy az egész egyfelől az ellenzék megosztása, másfelől a szavazók megzavarása, harmadfelől egy adu ász bárki sakkban tartására, a jövőre nézve. Az ellenzék megosztása evidens, arra nem érdemes több szót vesztegetni. A szavazó... az most olyan lesz, mint a bika vagy az antibika. Vagy a pirosat fogja keresni, vagy a narancssárgát. Esetleg a kettős keresztet nemzeti színekkel. A többiből túl sok lesz. És már most elültették a fejébe - kivételesen így is van - a "kamupártok" szót.
Az adu ász. Horog, írtam anno. Minden fillér, amit - az adófizetők zsebéből, nem pártkasszából - az induló pártok "támogatására" költenek, csapda. Mindenki tudja, hogy nem naposcsibe és reklámtrikó lesz belőle. Az csak a fedő-sztori lesz. Schmuck mester (Mekk mester) népkonyhája. Róbert bácsi kettő. Feinsilber Róbert, az eredeti, közönséges szélhámos volt. Az utánzatról nem mondok semmit, mert még beperelnek. Szóval az eredeti Róbert bácsi azt találta ki, hogy török milliomosnak adja ki magát. Piacról, kaszárnyáktól hús- és zöldségmaradékot kunyerált, majd ebből, mint aki saját zsebéből vásárolta meg a hozzávalókat, levest főzött. Pardon, nem levest, hanem meleg moslékot. A forró víz fertőtlenítette a rohadt alapanyagokat, a fűszerek elvették a mellékízt (én már ittam régen borsozott rumot, amiben több volt a víz, mint a rum, de jó erős volt). Majd gyűjtést rendezett a felső tízezer körében. Senki nem tagadhatta meg a segítséget, különösen, hogy ez a jólelkű úr is a saját zsebéből finanszírozta a prezentációt. Még Horthy Miklósnét is sikerült átvernie. Milliárdos lett belőle. Valódi milliárdos. Aztán meglépett.
Mekk mesterre is csak módjával bíznék káposztát.
Mindezt persze a Játékmester is tudja. Vagy játékmesterek. Egyremegy. Azért találta ki. Zsebben lesztek, gyerekek. Próbáljatok csak ugrálni a jövőben. Egyrészt itt vannak az enyhén szólva... hmmm... a valóságnak nem teljesen megfelelő számlák. Amelyekről egy közepes NAV-os, akarom mondani számvevőszéki ellenőr is seperc alatt bizonyítani tudja, hogy fikció. Másrészt itt van a gumicsont. Amit a Fidesz nagyon szeret. Hogy mi számít majd kampányköltségnek. Ez is ismerős. "Hogy a Luftwafféban ki a zsidó, azt én mondom meg" - jelentette ki Göring. A március 15-től életbe lépő, tulajdonosok és vezető tisztségviselők anyagi felelősségére vonatkozó szabályok is ilyenek lesznek. Az nem lehet, hogy egyértelmű legyen, mondtam tegnap annak, akivel erről beszéltünk. Akkor a Fidesz-cégek se tudnának kibújni alóla. Nem is egyértelmű. Ha akarom vemhes, ha akarom, nem vemhes. Ha akarom, egy kis botlásért a híd alá juttatlak, ha nem akarom, nem juttatlak. Ha egy pályázaton nem lépsz vissza, ha túl sokat hőbörögsz, ha utállak, ha beleugatsz a politikába, ha bármilyen okból útban vagy nekem...
Bizniszpártok. A Heti Válasz címlapja pár héttel ez előttről. CÍMLAPJA, kedves Olvasó. Készülj fel, drága nyáj, lehet, hogy leleplezések lesznek. Persze lehet, hogy nem. Ha...
Kamu aláírások. Cserebere az ajánlóívekkel. Cserebere az adatokkal. Mindenki gyűjtött mindenkinek. Nyílt titok volt. LMP-s jobbikosnak, mások nekik, és vice versa. A Fidesz nem szorult rá. Miért is szorult volna, amikor annyi pénze volt (van) e választásokra, amennyit akar.
Ha elvesztek az ívek... ötvenezer darabja. Mi három bírságot nyeltünk be. De mi se nem hamisítottunk, se nem... igen, feltalálták már a színes fénymásolót. Játszi könnyedséggel reprodukálható az elveszett ív. Ez nem bankjegy, csak egy 80 grammos fekvő A/4-es ofszetpapír.
És ha valaki, mint fentebb leírtam, nagyon a bögyében lesz valakinek... nem fogják ezeket bedarálni, senki ne gondolja.
Imádom a hivatalos naivitást. Imádom. Nem tudok betelni vele.
Hála Istennek, úgy látszik, egy darabig nem is kell.
Kiegészítés
Apropó, Fidesz. Nem írom le, hogy ki a kedvezményezett, mert megígértem. Egy körülbelül az LMP-vel egyenértékű pártról van szó. Amelynek körülbelül az LMP-vel azonos feladata volna, ha bejutna - amint nem fog, legalábbis matematikailag nem fog, "választásilag", ha az Illetékes úgy ítéli meg, hogy be kell jutnia, be fog - a Parlamentbe. Nem volt meg az ötszáz aláírás. Nem egy helyen, hanem több helyen. Telefon a Fidesz-központba. Jött a Fidesz-kommandó, elvitte az íveket, aláírva visszahozta. Helyi választási bizottság ellenvetés nélkül elfogadta.
De jött a Fidesz másképp is. Egy Budapest környéki kisvárosban például. Ezt tudom konkrétan, tehát csak erről írok. Stabil Fidesz-szavazók. Aláírták, aztán pár nap múlva másodszor is csöngettek. "De mi már aláírtunk a Fidesznek." "Nem baj, írjon alá megint." Delikvens kíváncsi volt, megnézte hát a fejlécet, ki szerepel ott.
Meg fog lepődni, kedves Olvasó. Senki.
2014. 03. 11.