Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

"Felelősek vagyunk a cselekedeteinkért." Ugye, sokszor hallotta, kedves Olvasó? Megkaptam egy párszor, hogy túl elvont, amiket írok. Nehezen érthető gondolkodás nélkül. Azt is megkaptam, hogy voltaképpen kinek írom? Annak, aki megérti, válaszoltam. De nem így van, mint ahogy amit kapásból válaszolunk, az általában nem úgy van. Annak írom, aki tud vele kezdeni valamit. Bármit. Ahogy kikerült a kezeim közül, már nem az enyém. Azé, aki viszi. Gondolat lévén, bárkié. Végtelen. Végtelen számú. Nincs száma. Se sebessége. Se kiterjedése. Végtelen sebessége van. Végtelen kiterjedése. Sem a szám, sem a sebesség, sem a kiterjedés nem értelmezhető az ő esetében. Töprengett már azon, kedves Olvasó, hogy hogyan lehet Isten mindenütt? Mindenkié? Bármikor? Bármikor egyidejűleg? Bármikor, nem egyidejűleg? Gondolat sok van. Számuk is van: a KÜLÖNBÖZŐ gondolatoknak. A tartalmilag különböző gondolatoknak. De UGYANAZ a gondolat, akkor is, ha millióan gondoljuk, különböző időpontokban, EGYETLEN gondolat. És a szériatermékek? Azok, ha parányit is, de különböznek. Ha nem különböznének semmit, akkor rájuk is érvényes lenne: két teljesen egyforma dolog ugyanaz a dolog. Dolgok, melyek egy harmadikkal egyenlők, egymással is egyenlők, mondja Euklidesz (Elemek). Na jó, de Euklidesz TÖBB dologról beszél! Hogyne, attól a pillanattól, hogy papírra kerültek, vagy megjelentek a térben. Attól kezdve, hogy "dolgokká" váltak. Addig, ha mondjuk paralelogrammáról van szó, akkor EGY BIZONYOS paralelogrammáról beszélünk, amely attól a pillanattól kezd el sokasodni, hogy lerajzolják. Innentől nem lehetséges ugyanazt a paralelogrammát lerajzolni, illetve lehetséges, de akkor csak EGYET lehetséges. Az egymással egyenlő euklideszi síkidomok vagy testek csak elméletben egyenlők. Lehet mondani, jelképesen.

Nos, ez most, e nem nagyon könnyű bevezetés után, nem lesz érthetetlen. Felelősek vagyunk a cselekedeteink KÖVETKEZMÉNYEIÉRT, szokták az első mondatban leírtakhoz magyarázólag hozzátenni. Kinek? Egy hierarchikus viszonyban egyértelmű. Fölfelé is, lefelé is, bár utóbbit nehezebb tudomásul venni. Gyerek vagy rászoruló családtag esetében még csak-csak, de egy állat esetében tanítani kell. Növényről már nem is beszélve. Szegény Saint-Exupéry szavai a könyökünkön jönnek ugyan ki, mégis falra hányt borsók. És ez nem a modern nyugati ember moralizálása. Az Európai Unió állattartási és vágási előírásai vicclapok témája. Pedig egy zsidó sakter, metsző sem vághat akárhogyan, csak maradéktalanul éles, csorbamentes késsel, az állatnak szenvedést nem okozva. Körülbelül háromezer-ötszáz éves előírás.
Jó, de mi van akkor, ha nem úgy sikerül? Sorge, mondaná Heidegger. Gond. Akkor jön az elszámolás. Magunknak, másnak, e tekintetben egyremegy. És ha sikerül? Akkor mindenki boldog, vághatná rá a felületes Olvasó. Ha ez ilyen egyszerű volna. És már pontosítanunk kell a fejtegetést. Nem a cselekedeteink következményeiért vagyunk felelősek, hanem a cselekedeteink LEHETSÉGES következményeiért. Ha egy kisgyereket alulöltözötten engednek el az óvodába, akkor a szülőket akkor is felelőtlennek fogják mondani, ha semmi baja nem történik. Ha ugyanazt a gyereket, szintén épen és egészségesen, az úttesten szedi össze a rendőr, eljárás is indulhat ellenük gondatlan veszélyeztetés miatt. Máris lehet ismét módosítani a tézist: felelősek vagyunk a cselekedeteink LEHETSÉGES LEGROSSZABB következményeiért.

Ez eddig eléggé konformistának hangzik. Csakhogy van tovább is. Felelőtlennek ugyanis nem azt mondják, aki gondos mérlegelés után kockáztat, hanem azt, aki nem mérlegel. Miért? Azért, mert míg az előbbi elfogadja a számadói szerepet, a második nem. A "felelőtlen" azt jelenti, hogy NEM AKAR FELELNI. Felelő-tlen. Felelős, de nem felel. Mindketten felelősek, de ameddig az egyikük felelősségteljes, azaz elvállalja a teljes felelősséget, addig a második nem vállalja el.
A felelősségteljes, illetve felelőtlen magatartáshoz szervesen hozzátartozik a mérlegelés vagy annak hiánya. Aki mérlegel és ennek tudatában kockáztat, a mérlegelés arányában nem felelőtlen. A kockázat vállalásában benne van a megváltás egy része, mondta Niffari szúfi. És most jön a megbotránkoztatás. AZ SEM FELELŐTLEN, AKI SÚLYOZ. Mérlegel, és valamit fontosabbnak, másvalamit kevésbé fontosnak ítél. A LÉNYEG A MÉRLEGELÉS. Ez a kulcs. Ha van mérlegelés, nincs felelőtlenség. Ha nincs mérlegelés, akkor van. Még mielőtt közellenség lennék: felelősség MINDIG van. Amit kevernek vele, az, ahogy láttuk, a FELELŐSSÉGTELJESSÉG. Az emberben levő felelősség-tudat. Ilyen kurva sokat számítanak a szavak, kedves Olvasó. Életek mehetnek tönkre rajtuk. Forradalmak és háborúk törhetnek ki miattuk, kormányok bukhatnak el, bűnösök menekülhetnek meg, ártatlanok szenvedhetnek. Jóakaratú, becsületes embereket bélyegezhetnek meg félreértések és nem értések miatt, demagógokat juttathatnak főhatalomra. Elég, ha a saját hazájára gondol, kedves Olvasó, bárhol is éljen.

Ahogy egész addigi életét, Buddha saját gyermekét is elhagyta. Ez sem fog engem ideláncolni, mondta. Az apósa meg is verte érte, ezért nevezték el Szuppabuddhának, Buddha-verőnek.
"Amíg (Jézus) beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: 'Anyád és rokonaid kint állnak és beszélni szeretnének veled.' De ő megkérdezte, aki szólt neki: 'Ki az anyám, s kik a rokonaim?' Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: 'Ezek anyám és a rokonaim!' " (Máté 12, 46-49)
Amikor gimnazista voltam, énekórán tanultuk Schumann Heine versére írt dalát, A két gránátos-t. "Két gránátos francia földre tart, / úgy megtörte őket a rabság. / Amint elérik a német határt, / ott lelküket búnak adják. / Mert szárnyal a vészhír, s a szívükre csap, / hogy Frankhon a romlásba dőlt már, / szétszórva, leverve a hősi csapat, / rabláncon a császár, a császár. A két bajnok keserű könnyet ejt. / A gyász a szívükön ült meg. / Az egyik szól: 'Úgy fáj itt bent, / a régi seb újra lüktet.' / S a másik szól: 'Ó, jaj nekem! Jó lenne halni véled. / De nőm van otthon, gyermekem, / mi lesz, ha én nem élek?' / 'Mit bánom én, mi lesz velük, / nem asszonyra s gyermekre vágyom. / Lesznek koldusok, ha nincs kenyerük, / a császár, a császár rabláncon.' "
Sem Buddha, sem Jézus, sem a gránátos nem volt felelőtlen. Mérlegelt, és egy fontossági sorrendnek megfelelően cselekedett. Súlyozott. Van egy apa. Gyermeket nemz, tudatosan, arra készülve, hogy a feleségével marad egész életében. Majd másként alakul. Szerelmes lesz egy másik asszonyba. Olyan hivatást választ, amely sok távolléttel jár, és ezt a felesége nem bírja. Forradalmár lesz. Elosztogatja mindenét, a családjának annyit hagyva, hogy abból valahogy megéljenek, és kolduló szerzetesként él tovább. Bevonul egy kolostorba, és Istennek vagy a meditációnak szenteli az összes idejét. Felelőtlen? Nem. Akkor volna az, ha a gyermekét azzal a tudattal nemzené, hogy mindegy. Lesz vele, ami lesz. Az sem felelőtlenség, ha összeomlik a tőzsde, és a mindenüket részvényekbe fektető családfő egyik pillanatról a másikra tartásképtelenné válik. Vis maior. Nem láthatta előre. Mindez ugyanakkor, hangsúlyozom, nem mentesít a felelősségrevonás alól. A vesztes hadvezéreket sokszor akkor is kivégezték, ha mindent megtettek, hogy győzzenek.

Nagy Sándor is kockáztatott, Julius Caesar is kockáztatott, Napóleon is kockáztatott. A gaugamélai csata előtt Dareiosz megüzente Nagy Sándornak, hogy ha békét kötnek, nekiadja az Eufrátesztől nyugatra eső birodalmát, adót fizet neki és elismeri Nagykirálynak. Parmenión, Sándor hadvezére azt mondta, ha ő Nagy Sándor volna, elfogadná. "Ha Parmenión volnék, én is elfogadnám", válaszolta Nagy Sándor. Harmincezer fáradt ember egy friss, (óvatos becslések szerint is) százezres hadsereggel szemben? Kockáztatott, nyert. De átgondoltan kockáztatott.
Ha a köznapi értelemben mindenki felelősségteljes volna, akkor nem volnának hőstettek, találmányok, nem volna annyi csodálatos zenemű, festmény, költemény, regény, épület, nem volna semmi, ami az emberi életben számít valamit. Vegetáció volna. Egyhangú, ostoba vegetáció. Fáradt, kövér családfők, fáradt, kövér feleségek, unatkozó, kövér gyerekek. Az a színtiszta, rettenetes középszerűség, amit az élettel és a realitással szoktak összetéveszteni. Az, amiből ha valaki kicsit is kilóg, azonnal a szájára veszi a világ. Nagyvárosban ez nem látszik. De minden zárt közösségben igen. Menjenek el egy faluba. Menjenek el egy KIS faluba. És próbálják ott úgy jól érezni magukat, hogy másképpen élnek, mint az ottlakók. Nem kell kirívóan. Elég MÁSKÉPPEN. Kedves, vallásos olvasóimnak még annyit hozzátennék, hogy Mózes maradt volna Egyiptomban, Józsefet nem adják el rabszolgának, Dávid nem dugja meg Betsabét, az újszövetségbeli Józsefnek esze ágában sem volna egy állapotos hajadonnal összebútorozni. Nem volna megváltás sem.

Mi az iránytű? Van iránytű egyáltalán? Van, kedves Olvasó. Van: saját magában. Az a bizonyos belső mag. Az, amit felismer, mint utat. Ha a családot, akkor az. Akkor szerencsés, mert senki nem fogja a szájára venni. Ha mást, akkor mást. Akkor kevésbé szerencsés. Ha másokkal törődik, de a családját elhanyagolja, még elnézik. De ha magával törődik, és úgy hanyagolja el a családját, senki nem Buddhára vagy Jézusra fog gondolni. Pedig gondolhatna. "Jer és kövess engem." Ezt mindenki ugyanilyen érvénnyel mondhatja SAJÁT MAGÁNAK. És ez nem egoizmus. Távolról sem. Kinek mi az útja. Innét kívülről ugyan meg nem lehet ítélni. Az igazi elszámolás a belső elszámolás. A húrok benned feszülnek, énekelte Koncz Zsuzsa a nyolcvanas évek végén, a nyolcvanas évekről. De énekelhette volna bármelyikről. És bárkinek. Ha nem jön szívből, tartsák bármennyire felelősségteljesnek is, ne tegye, kedves Olvasó. Vagy csak annyira tegye, amennyire okvetlenül szükséges. Súlyozzon. Mérlegeljen. Ne éljen egy önmagával szemben folytatott permanens offenzívában, mint a Földön jelenleg élő hét és félmilliárd emberből...nem mondom, mennyit gondolok, mert felhördülés lesz a vége.

Adja meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. De ha a kettő konfliktusba kerül, akkor inkább az Istennek, ami az Istené. Legyen hű ÖNMAGÁHOZ, kedves Olvasó. Máshoz nem kell. Ha megköveznek érte, akkor sem kell.

2015. 01. 30.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1