Még egyszer a KTI-től. Szili Kati választási pártja, ugye. Nem akartam többet írni róluk, annyiban ezt meg is tartom, hogy személyekről - szándékaim szerint - nem fogok. Már majdnem sikerült pedig reflektorfénybe kerülnöm vele, azaz majdnem bepereltek (beperelt), ostoba tanácsadóira hallgatva, de végül erről (eddig) lemaradtam. Biztos propaganda lett volna pedig, ha így sül el, ha úgy. Azért e fogalmazás, mert abban az országban, amiben élünk, a "jog" alapja Zalatnay Sarolta régi szövege. "Félteni kell, néha a biztosat is félteni kell." Normális országban és normális esetben ez a per eleve veszett fejsze nyele lenne a felperes - avagy sértett - részéről. Miss Marple csak véleményeket mond, azt pedig, különösen, ha közszereplőről van szó, ráadásul minden adandó alkalommal ki is hangsúlyozza, szabad neki. Elméletben persze. Ha viszont a Testvérek Testvérének, a Nagy Testvérnek nem tetszik, ha nem vág egybe az ő elképzeléseivel, ha úgy érzi, az ő háziállatait kerülgeti a farkas, akkor bármi megtörténhet. Akkor nincs védett állat. Akkor jön a vadász.
Nos, kezembe került egy kis brosúra. Itt van az asztalomon. Tegnap a szokásos szerdai összejövetel hat órán keresztül tartott, fél hattól éjjel fél tizenkettőig, volt idő ezt is megbeszélni. Amit a KTI eddig felmutatott, az gyakorlatilag ez - hét oldal az egész -, egy sajtótájékoztató az Echo TV és a Hír TV illusztris részvételével - már ez is mond valamit, még a laikus szemnek is -, valamint egy nagygyűlés, a "tagszervezetek" - húsz van belőlük - tagságának részvételével. Voltak mintegy háromszázan, ez szervezetekre leosztva tizenöt fő. Gyakorlatilag a teljes tagság, plusz a nagymamák, gyermekek és unokák, hogy ironikus is legyek (ma még nem voltam). És mindez, ha netalán valaki ismét félreértelmezné, VÉLEMÉNY. Nem tény, hanem találgatás. Hogy helytálló, avagy nem helytálló találgatás-é, azt az érintettek tudják.
A brosúra tartalmára egyetlen szót lehet mondani - mondtam -: SZÉLHÁMOSSÁG. Persze nem csak ez a brosúra szélhámosság, hanem az összes többi is. Amelyeknek semmi köze a KTI-hez. Kötünk egy előszerződést - illusztrálta valaki tegnap - mondjuk a telked eladásáról. Te, mint eladó, és én, mint vevő. Még azelőtt, hogy a végleges szerződést aláírnánk, különböző munkálatokat végzek a területen. Felméretem, előleget fizetek egy kertrendezőnek, megrendelem az építőanyagokat a jövendőbéli házamhoz. Majd egyszer csak te, az eladó fogod magad, és visszakozol. Perelhetlek én téged ezért? Kérhetek kártérítést? Bizony, perelhetlek. Bizony, kérhetek.
Hát ilyennek kellene lenni a választást megnyerő pártok nem teljesített ígéreteivel szembeni eljárásnak is. De ez eddig szimplán polgári ügy. Büntetőügy akkor lesz belőle, ha már az elején tudom, hogy amit ígérek, nem fogom (vagy nem fogom tudni) teljesíteni, és ezzel kárt okozok.
Nade tudom-e? Nézzük végig a brosúrát.
Igazságos béreket. Az "igazság" szó végigvonul az egészen, összhangban az KTI nevével. De mi az "igazság"? Igazság a valóság. Hogy mi a valóság, az egy érdekes kérdés. Számtalanszor írtam róla. Nekem ez, neked az, pont annyira ez, illetve pont annyira az, amennyiben az érzékelésünk és az érzékeléseink feldolgozása különbözik. Igazság az, ahogy Isten (a természet) a dolgainkat elrendezte. Ebből van, ami nyilvánvaló, és van, ami kevésbé nyilvánvaló. Más szóval, van, amiben könnyű konszenzusra jutni, és van, amiben kevésbé könnyű. "A magyar munkavállalók ugyanolyan bérezésben részesüljenek, mint az Unió más országaiban élők." Ilyen a világon nincs. Mely munkavállalók? Mely más országokban élők? A munkabér a munkaerő ára. Az ár- és általában MINDEN ár - annyi, amennyit adnak az áruért. Az áru annyit ér. Ugyanaz az áru néha többet, néha kevesebbet, néha semmit. A KERESLETTŐL függ. A kereslet pedig sok mindentől. Ezt hatóságilag szabályozni egyenlő a gazdaság halálos ítéletével. Hogy jól hangzik-e? Persze, hogy jól hangzik annak, aki sem képezni nem akarja magát, sem gondolkodni nem hajlandó. Betartható? Természetesen nem betartható. Tudja ezt, aki kiagyalta fenti baromságot? Tudja.
Igazságos adórendszert. A legmagasabb jövedelmeket 20 %-al tervezik adóztatni, a legalacsonyabbakat szinte semmivel. De lehetne a 20 % akár 40 % is, mondom én. Csak nem lenne értelme. Nem oldana meg semmit, különösen pártrendszerben nem. Elfolyna. Nem a szegények támogatására, hanem más egyebekre, ne nevesítsem. Ezt ne tudná valaki, aki harminc éve motorozik korruptabbnál korruptabb emberek között?
Igazságos csődtörvényt. Itt előjön a magáncsőd. Előjött már néhányszor. Még csak nem is rossz gondolat. De hogy mit ért meg belőle az átlagember, az kérdéses. Szerintem maximum a csődvédelmet. Azt, hogy évekig-évtizedekig anyagi gyámság alá kerül, már kevésbé. De ezt nem is fogják neki így kihangsúlyozni, mert az nem venné jól ki magát. Tudja mindezt, aki lebegteti a gondolatot? Hogyne tudná.
Igazságos végrehajtási törvényt. Lényege, hogy az 1 M Ft alatti tartozásokat ne terheljék lakóingatlanra. Megold ez valamit? Főleg a legnagyobb problémákat, amikor nem egymilliós, hanem sok millió forintos hitelek dőlnek be? Nem. Tudja, aki leírta? Tudja hát.
Igazságos parlamentet. Az igazságos parlament nem törvényeket hoz, hanem konszenzusra törekszik. A valóságos parlament. Mert már most sem hoz törvényeket, csak gombokat nyomogat. Soha nem is hozott. Viszont nem törekszik semmiféle konszenzusra sem. Felülről irányított, csak most egy kézből. Itt az igazságos parlament a kétkamarás parlament, ahol az ún. felsőházat a "legfontosabb közösségek" - ki dönti ezt el? -, civil szervezetek - egy például független képviselő nem civil? - szakszervezetek, önkormányzatok - azok aztán függetlenek, különösen a pártoktól -, egyházak, köztestületek - ld. előbbi megjegyzést -, nemzetiségek és határon túliak delegáltjai - lenne ehhez pár szavam, de most nincs se kedvem, se időm rá - foglalnák el. Elnagyolt, felületes halandzsa. Nem ez a megoldás, és semmi szükség nincs rá. Tudja ezt, aki leírta? Tudja. Nem azért írta le, ahogy a többit sem. Azért írta le, mert jó hívószövegnek tűnik. A valósághoz - némelyek be is vallották - csak annyi köze van, hogy "bejuttathat a Parlamentbe".
Igazságos pártfinanszírozást. Lényege, hogy a lakosság adójának további egy százalékát pártcélokra ajánlhatná fel. Ehhez már tényleg nem kell semmit hozzátennem. Nem a lóláb lóg ki, hanem az egész ló. A pártszimpátia MAGÁNÜGY. Magánemberek magánügye. Az adó viszont KÖZÜGY. Függetlennek (kellene lennie) a pártoktól és a politikai nézetektől. Teljességgel függetlennek. Az adónak az állam működtetéséről kellene szólnia. Az államnak pedig a sokszor emlegetett háromféle védelemről: 1. védelem a nélkülözések ellen, 2. védelem a betegségek ellen, 3. védelem saját embertársaink (bűnözők, ellenség) ellen. Lát e három pontban valaki pártokat? Tudja ezt, aki a programot leírta? Naná, hogy tudja.
Igazságos képviselői rendszert. Gyakorlatilag a képviselői visszahívhatóságról van szó. Csak sajnos a történet nem ott kezdődik. A történet ott kezdődik, hogy a képviselőnek illene a választóit képviselnie, sőt, horribile dictu, az ellenválasztóit is. Jelenleg pedig azokat képviseli, akik őt jelölték, lényegében pedig azokat, akik közvetve és közvetlenül szponzorálják. No és elsősorban SAJÁT MAGÁT. Elég ide a visszahívhatóság? Tudja-e, aki leírta? Már nem is válaszolok.
Igazságos kisvállalati támogatást. A magyar kis- és középvállalatok kiemelt módon részesüljenek a hazai és Uniós forrásokból. Hát igen. Magyar a Közgép, magyar a CBA, az OTP, de ezek nagyok. Magyarok viszont a trafikok is, rengeteg föld, magyar a számtalan, kedvezményben részesülő kliens, unokatestvér, testvér, feleség, gyermek. Megvalósult. Voila. Tudja-e? Tudja. Uniós források? Nem arra vannak, hogy ellopják őket? Pardon, ezt én tudtam rosszul.
Az igazság kiderítése a privatizációs ügyekben. Követelik az elmúlt huszonöt év privatizációs szerződései teljesítésének a felülvizsgálatát. És persze, ha kell, a felelősségre vonást. Olvasta-é valaki ezek közül a szegény emberek közül bármelyik BTK-t? Különösen, ha jogászok, avagy - inkább - jogot végzettek. Emlékszik-e még bárki közülük az "elévülés" fogalmára? Pedig milyen jól hangzik a felvetés. Felelősségre vonás. Semmi tétje. Az athéni Alkibiadész Periklész unokaöccse volt. Hová megy, kérdezte egyszer nagybátyját Alkibiadész. A népgyűlésbe, válaszolta amaz, hogy számot adjon a cselekedeteiről. Nem lenne-e jobb, érdeklődött Alkibiadész, ha Periklész úgy végezné a dolgát, hogy egyáltalán ne kelljen számot adnia az athéniaknak?
Tényleg, nem lenne-e jobb, ha olyan rendszerre törekednénk, amelyben EZTÁN kevesebb szükség volna a felelősségre vonásra, A RENDSZER TERMÉSZETE FOLYTÁN? Ami pedig megvolt...pláne, ha az égvilágon semmit nem tudunk vele kezdeni, a demagógián kívül...
Tudják-e ezeket? Hát ebben már nem vagyok olyan biztos, különösen, ami a felelősségrevonás szükségességét mérsékelő rendszerek mibenlétét illeti.
Igazságot, méltóságot és biztonságot mindenkinek. A feltétel nélküli alapjövedelem. A poen - ahogy Major Tamás mondaná -, a csattanó. A non plus ultra. A király tevepárduca, ez már a Huckleberry Finn. Csak kérdezze meg a kedves Olvasó bármely ismerősét, szeretné-e, hogy az őt mondjuk kifosztó a büntetésének letöltése után az ő adójából havi fix apanázst kapjon. Ja, hogy ő ne? Akkor mitől feltétel nélküli? A gazdasági alapjait már meg sem említem. Hiszen olajnagyhatalom vagyunk, vagy mi a szösz. Hasítunk, akár egy fúrótorony.
Tudja... tudja hát. Még ki is mondja, habár nem Szili Katalin, és szigorúan négyszemközt. Négyszemköpsz, írtam majdnem. Hiába, a száj néha kimondja, amit az ész elhallgatna.
Ez nem a valóság, drága Olvasó. Nem is az igazság, bár majdnem.
Gazság.
De végtére is - ez már Hamvas -, végtére is... ameddig beveszik, egyremegy.
2013. 12. 12.