Wass Albert egy vele -idős korában- készített interjúban azt mondta, őt arra nevelték, hogy az élet koronája a hősi halál. Sokáig ő is ezt gondolta, később azonban rájött, hogy nem: az élet koronája a hősi ÉLET.
Az élet ugyanolyan illúzió, mint e világon bármi. Egyetlen -értelmes- funkciója van, ugyanaz, mint a tanulásnak /az élet is tanulás/: önmagunk megvalósítása. Nem személyes önmagunk megvalósítása, hanem ALANYI önmagunk megvalósítása. Kívülálló el nem döntheti, hogy ez sikerült-e, tudniillik MINDIG MEG KELL HALNI HOZZÁ. Az összes BEAVATÁS valamiféle halállal járt együtt, akár Keleten, akár Nyugaton végezték. Mindössze HÁROM római császár volt, aki a -beavatást megkövetelő- "rex", azaz "király" címet viselhette /a császári cím elsősorban HATALOMHOZ kötött, a királyi FENSŐBBSÉGHEZ/. Beavatást írt elő az összes misztériumvallás, közülük a legeltejedtebb, a KERESZTÉNYSÉG /a "keresztség" görögül "baptiszmosz", "bemerítés", a "baptisztész": "bemerítő", ebből ered a baptista felekezet elnevezése/ is. A keresztségben a Heidelbergi Káté szavaival élve "az ó-ember MEGÖLDÖKLÉSE és az új ember megelevenítése" történik, pontosabban ennek kellene történnie. Az igazi próba azonban a FIZIKAI HALÁL TÚLÉLÉSE. A halál túlélésére tradicionálisan három -csökkenő hosszúságú, növekvő intenzitású- lehetősége adódik az embernek: a teljes élettartama, korszakosan a halála előtti időszak, vagy a halál pillanatának a kihasználásával. Az első lehetőség kihasználására -tovább nem ragozandó- példa Jézus Krisztus. Éppen Krisztus egyik példabeszédében is visszaköszönnek az előző előtti mondatban leírtak: amikor az utolsónak felvett szőlőmunkások is annyi bért kapnak, mint azok, akik reggeltől estig dolgoztak /Máté 20:1-14/. A Róma Africa provinciájából származó, numida /ma algériai lenne/ Augustinus /Szent Ágoston/ életét két korszakra lehet osztani: a harminckét éves korában történt megkeresztelkedéséig terjedő, kicsapongásokkal teli, és az azutáni időszakra, melynek végén Hippo Regius város /ma Annaba, szintén Algéria/ püspökeként halt meg Kr. u. 430. augusztus 28-án. 1274 novemberében Kubiláj, Dzsingisz unokája, a Mongol Birodalom nagykánja, Kína császára egy kilencszáz hajóból álló flottát küldött Japán ellen. A mongolok Kyushu sziget északi partján, a Hakata öbölben szálltak partra. A japánok elkeseredetten védekeztek a négyszeres túlerővel szemben délutánig, ekkor azonban elsötétült az ég: a hirtelen lecsapó tájfun megsemmisítette a mongol flottát, és Japán megmenekült. Kubiláj nem nyugodott bele a vereségbe. 1281 júniusában már négyezer-négyszáz hajót küldött ugyanoda, száznegyvenezer harcossal. A most felkészültebb japánok hetekig kitartottak, de augusztusra elfogyott az erejük. És akkor megismétlődött ugyanaz, mint hét évvel azelőtt: megérkezett a tájfun, és az inváziós flottát a hajók fedélzetére menekített katonákkal a tenger fenekére küldte. E tájfunt a japánok "isteni szél"-nek nevezték. Az "isteni szél" japánul "KAMIKÁZE". A második világháborúban öngyilkos bevetésekre létrehozott különleges japán támadóegység neve sinpú tokkótaj volt. A "sinpú tokkótaj" írásjeleit az amerikaiak félreolvasták, így ragadt rá az egységre mindmáig a "kamikáze" elnevezés. A kamikázék KÉSZÜLTEK a halálra. Nem elsősorban a halál elviselésére készültek, hanem a halál pillanatának MEGRAGADÁSÁRA. Hogy Dugovics Titusz, vagy az, akit ma Dugovics Tituszként tart nyilván a köztudat, ha volt egyáltalán, mit gondolt a zászlóvivő janicsár lerántásakor, nem tudjuk. A Szulejmán szultánnal szembeszálló Zrínyi Miklós horvát gróf nem éppen feddhetetlen életét azonban ismerjük. Ezt az egész életet elfelejttette azonban az a pillanat, amikor 1566. szeptember 8-án háromszázadmagával kitört a lángoló belső várból. A török hóhér bárdja alatt Zrínyi Miklós ugyan meghalt, de megszületett a szigetvári hős.
A hős, akár életében, akár halálában lett azzá, egyformán hős. De nem attól lett hőssé, ami LÁTSZIK, hanem mindenekfelett attól, ami nem látszik: ÖNMAGA LEGYŐZÉSÉTŐL. Hogy ez mennyire sikerült, sikerült-e egyáltalán, CSAK ÉS KIZÁRÓLAG Ő TAPASZTALHATJA. Amiket NEM tapasztal, olvashatók az életrajzokban és történelemkönyvekben.
Azok innentől kezdve már a MI világunk részei. Hogy mit kezdünk velük, a mi ügyünk a továbbiakban.
Cosa nostra, mondaná a szicíliai.
2010-09-05