Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Kevés álmomra szoktam emlékezni, de a maira emlékszem. Nektek szomorúnak fog tűnni, de semmi rossz nem volt benne. Az álomban az is sajátos, hogy másként éli meg az, aki álmodja, mint az, aki később meghallgatja. Mint mindent, bólinthattok. Igen, mint mindent, de itt sokkal nyilvánvalóbb. Van az álmoknak egy sajátos kódrendszere, amit csak az álmodó ért meg. Nem jól írtam: ÉREZ meg. Többnyire nem érti, ahogy az ébrenléti világot sem érti. Legfeljebb MAGYARÁZZA. Az álomban a legnyilvánvalóbb, hogy az egész világ jelkép. Hiszen ez is egy világ, a valóság egyik arca, éppen olyan, mint a többi arca. Lehet, hogy itt is lehet maradni. Döntés kérdése. Ha tudnánk dönteni. Akkor mégis, mi a különbség? Van különbség aközött, hogy fekete macskával álmodom, és azt mondom, még aludva, hogy ez nem jó jel, vagy átfut előttem egy fekete macska az úton, és akkor mondom? Hogy még álmomban mondom az álombéliről, vagy ébren az ébrenlétiről? Álmomban arról, amivel ébren találkoztam, vagy ébren arról, amivel álmomban?

De az álmomat kizárólag én uralom! Nem. Csak itt a legnyilvánvalóbb, hogy uralnom KELLENE. De nem uralom azt sem. Néha valami sejtelmes nosztalgia lengi át, mint a mai álmomat is, aztán elfelejtem. Néha nyomasztanak képek, amelyekről, ha elmesélem őket, mindenki azt mondja, hogy nincs bennük semmi nyomasztó, és fordítva. Az álomba vissza lehet térni? Vissza lehet térni oda, ahol álmunkban jártunk? Vissza. Hangulattól függetlenül. Nekem is vannak helyeim, még azt is tudom, az ébrenléti világ melyik pontján: például a Hegyalja út és Alkotás utca kereszteződésénél, feljebb, a domboldalon, vagy a Károlyi kertben. A tisztásaim és legelésző szarvascsordáim, a forrásom, vadszőlővel befutott kőfal-maradványom, rajta a boltíves kapuval. S ha mindez, ugyan bár nincs, de VOLT? És éppen ott volt? Akkor az idő is sajátos értelmet nyer. Akkor nyilvánvalóvá válik, hogy MINDEN ÚGY VOLT, ÉS ÚGY IS LESZ, AHOGY VAN.
Csak még nincs a hatalmunkban.

Megint abban a szobában voltam, ahol életem első tíz évét eltöltöttem. Ott volt az aranykeretes nagy tükör a falon, alatta a neobarokk sezlon, kerek asztal, a két kék huzatú karosszék és szék. A falon ott lógtak a képek: Savonarola, még megégetése előtt, karommá görbített ujjaival, soványan, eszelősen, a három grácia egy kanapén, a tyúk csirkéivel rikító zöld mezőben. Volt köztük azonban egy, amit nem ismertem: egy nagy tájkép, kanyargó és mind keskenyebbé váló út szalagjával, kétoldalt egy-két falusi házzal. A szomszéd szobába - nagy lakás volt, kétszázötven négyzetméteres, majdnem az egész emeletet elfoglalta - nyíló ajtó nyitva volt, a szemközti falon is egy tájkép lógott.
A sezlon nem volt üres: tele volt mindenféle ruhával, új könyvekkel, a halom tetején egy felbontott desszertes dobozzal. Ajándékok voltak, nekem, tudtam. De senki teremtett lélek nem volt a szobában rajtam kívül, csak egy ló.

A ló olyan tarpánféle volt, kicsi, szőrös, mint a Przewalski-lovak a Hortobágyon, és a sezlon felé oldalgott. Amikor az ajándékhalomhoz ért, két mellső patáját feltette rá, és megpróbálta elérni a dobozt. Odamentem és sörényénél fogva elirányítottam - ez az én csokim -, majd, gondolva egyet, ráültem a hátára. Nem fog elbírni, járt a fejemben, annyira kicsi ló volt, de elbírt. És akkor elindultunk, egyik szobából a másik szobába és vissza. Arra ment - nyereg, kantár nem volt rajta -, amerre a fejét fordítottam. S miközben poroszkáltunk, hol az egyik képet néztem, hol a másikat. Most már megértem a lovaglás szépségét, gondoltam magamban.

Végtelen távlatok nyílnak meg az ember előtt.

2016. 01. 14.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1