"Most láttam csak, de igaz. egy előnye van, nem olyan éhes, mint a
többiek...ha Péternek lesz igaza, akkor annyi..."
Ezt a hozzászólást loptam az előbb. Mondjuk, ez a mai textus. De előtte azért tisztázzunk pár dolgot, nehogy megint félreértsen valaki valamit.
Ha valakire, akkor rám senki nem mondhatja, hogy Orbán-fan vagyok. Végig kell csak nézni a portálon levő bejegyzéseimet, esetleg a videókat. Ha a Naplóig eljut a kedves Olvasó, akkor azt is láthatja, hogy nem nagyon tévedtem a jövőt illetően. Érdemes például a 2010-es választásokat közvetlenül megelőző bejegyzésekre vetni egy pillantást. Mit is írtam április másodikán? Csak a végét idézem: "Az áldozat és a hősiesség most is MÁSOK áldozata és hősiessége lesz, és most is ugyanazt az egyetlen célt szolgálja majd, ugyanolyan értelmetlenül. Kilenc nap múlva hárommillió ember fogja megválasztani. Talán verőfényes, meleg délelőtt lesz, amikor szavazni mennek. Szavazás után talán elsétálnak ebédelni, vagy egy tópartra. Nem kísérik őket fegyveres katonák, mint az első orosz hadifoglyokat 1941 forró nyarán. És nem állnak fekete fejkendős öregasszonyok sem vizeskorsóval az út két szélén, és senki nem mondja majd nekik, mint amazoknak akkor: oj, bednije, oj, bednije. Ó, szegények, ó, szegények."
Azt sem mondhatja senki, hogy náci vagy Vona-fan lennék. Bár egy Franciaországban élő bölcsész hazánkfia tegnapelőtt mondta, majd a választ elolvasva, törölt ismeretségi köréből. 2009. január 30-án kezdtem írni a Naplót. Legyen szabad az első bejegyzések egyikéből, ami KILENC nappal ezután készült, idéznem egy mondatot: "Amit most, előre-hátra és kategorikusan leszögezek: sem itt, sem másutt, ami az én megnyilvánulásomnak tekinthető, nem lesz sem zsidózás, sem cigányozás, sem szabad demokratázás, sem semmiféle embercsoport semmilyen előjelű jellemzése." (Magna Hungaria 4. 2009. február 9. 11:45:14) És nem gondolnám, hogy ellentmondtam volna ennek valaha, sőt.
De mintha Gordonról is volna ott valami, napra pontosan két hónappal későbbről. Akkor még Gyurcsány Ferenc uralkodott, de már ő volt az utód-jelölt. Vagy kijelölt stróman (nem Gyurcsány strómanja), kinek hogy tetszik jobban. Íme: "Egyetlen pillanatig se legyen senkinek se kétsége afelől, hogy a kormányátalakítással kapcsolatos szándékoknak és ellenszándékoknak csak az IRÁNYA ismerhető fel viszonylag hamar, a HÁTTÉRBEN szokás szerint egy teljesen más történet zajlik, mint amit akár a kormányoldaltól, akár az ellenzéktől, akár az elemzőktől hallani lehet. Ez a történet, ugyancsak szokás szerint NEM elvekről, válságkezelésről, pozíciókról, még csak nem is politikáról szól, hanem valami sokkal egyszerűbbről: a - főként uniós forrásból származó - pénz eltüntetéséről addig, amíg meg nem változnak a források felhasználásának feltételei, és amíg egyáltalán vannak források. Az előrehozott választások ötlete e szempontból nem tekinthető másnak, mint előbb említett összegek felett való diszpozíciós jogokért folytatott küzdelemnek. A fejlesztésre szánt uniós források felhasználásának három kulcsfontosságú intézménye a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium. Bajnai Gordon 2006. július 1-2007. június 30-ig az első, 2007. július 1-2008. április 30-ig a második intézmény vezetője volt, 2008. május 1-től a harmadik intézményt vezeti, e sorok írásakor miniszterelnök-jelölt." Ahogy lassan ismét, ha még nem is hivatalosan. Hisz pártja sincs. De lesz, efelől ne aggódjon senki. Amelybe pillanatokon belül, mint bolhák az egyik kutyából a másikba, fognak átugrálni mindazok, akik már megízlelték a hatalom édességét, és azok is, akik most akarják megízlelni. Hát, így készülnek a hivatásos forradalmárok. Vagy inkább azok, akik szeretik előbb másokkal kikapartatni a gesztenyét. Hogy mi lesz a vége? Kinek mi. Az együgyűeknek, ahogy Umberto Eco hívta az istenadta népet, semmi jó. Azoknak mindegy. Nekik egyetlen rendszerben nem lenne mindegy, abban, amelyiknek az az érdeke, hogy emberhez méltóan éljenek. De ehhez társadalomban, és nem pártokban kell gondolkodni. A véget megírta már Arany János is, a Koldus-énekben.
Nem olyan éhes? Mindegyik egyformán éhes. Milyen is lenne? De ők NEM a direktorok. Ők csak színészek. Pártpolitikusok, akárhol is vannak a palettán. Hányszor elmondtam már, de hányszor! NEM ELVEKRŐL VAN SZÓ, MÉG KEVÉSBÉ AZ ORSZÁGRÓL. Kezdetben volt az MSZMP. Ennek a segítségével, mint jogutód a megszülető MSZP elfoglalta azokat a pozíciókat, amelyekben addig az állampárt üldögélt. Ugyanazok az emberek, ugyanaz a párt, csak egy betű hiányzott. Aztán jött az MDF. Négy évig bírta a tékozlást, aztán meggyengült. Szemet vetett a helyére a Fidesz, és történelmi ugrással ott termett. Telt-múlt az idő, és a MIÉP bekerült a Parlamentbe. Eltöltött ott egy kis időt, megmelegített néhány széket, majd kibukott. A pozíciójára azonnal rástartolt az addig fideszes Vona, s lett a Jobbik. Közben az SZDSZ eljárta a maga haláltáncát. Jött a szelíd LMP, fideszes segédlettel, de ő nem volt elég radikális, mondhatni, dísznek jó, másra semmire. Gyenge ellenzéknek, aki úgy tesz. Tehát maradt egy hely üresen, ez volt a szabad demokratáké. Ez a hely vár most betöltésre, gondosan kerülve a "liberális" szót, de a liberális gondolkodást már nem annyira gondosan kerülve. Nincs OTT harag, Mária. Osztozkodás van, és szerepek. Osztozkodás azon, ami nekik marad. Olyan ez, mint Mátyás király vadaskertje, vendégvadászokkal. Megengedik nekik, hogy a számukra kijelölt területen elejtsenek egy-két állatot. De nem ők Mátyás király. Orbán sem az, Bajnai sem lenne az. Igazából nem is kellene rivalizálniuk, ha beérnék egy szerényebb részesedéssel. Aki nem nyer, be is éri. De rá is égető szükség van: mivé lenne Jancsi és Juliska érdekessége gonosz boszorkány nélkül?
Végezetül és vigasztalóul: nem annyi. Tudjuk: kártya perdül, kártya mén
2012.10.25.