Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 
 
Elolvastam a HVG-ben a Schiffer Andrással készített interjút. Nemigen volt benne olyan, amivel ne értettem volna egyet. Azonnal megjelentek természetesen itt is az elégedetlenek. "Vége a kényelmes, jól fizetett ellenzéki életnek", "kipenderítünk a Parlamentből", és ilyenek. Szóról szóra azt találta nyilatkozni ugyanis, amit tegnap leírtam. Nem szabad beállni senki háta mögé. Ez vonatkozik az MSZP-re és Bajnai Gordonra is. Nem népszerű gondolat, de az egyetlen értelmes gondolat. Olyannyira nem népszerű, hogy máris csökkent tegnap óta (igaz, eggyel) az ismerőseim száma.
De más lehetőség nincs.

Schiffer Andrással kapcsolatban sem lehetnek azonban illúzióink. Ugyanúgy nem lehetnek, ahogy egyetlen pártban gondolkodó, pártjövőt építő pártpolitikussal szemben sem lehetnek. Pedig az ember könnyen kísértésbe esik.

Volt nekem jó harminc éve egy rendkívül értelmes, ugyanakkor kellő humorérzékkel megáldott zsidó fiúismerősöm. És volt egy barátnőm, akit tőlem "örökölt meg". Ez a lány eredetileg ateista közgazdász volt, ma apáca Franciaországban. Volt azonban egy átmeneti időszaka, amikor összejött a már említett ismerősömmel is: ekkor lett ateistából vallásossá, jelesül, mint az előbbiekből kiderült, hívő katolikussá. "Rózsafüzért morzsolgat, bazdmeg" - mormolta nekem az ismerősöm eleinte, de aztán támadt egy elképzelése. "Nézd" - mondta - "talán nincs minden elveszve. Eddig ateista volt, aközött és a vallásosság között nagyon mély szakadék tátong. Most azonban katolikussá lett. Innét sokkal kisebb lépés kell, hogy reformátussá váljon, onnét meg tényleg már csak egy nagyon kicsi, hogy zsidóvá, és akkor minden rendben is van." Nem lett zsidó.
És ahogyan ő sem lett zsidó, egy pártpolitikusról is nehéz elképzelni, hívják bár Schiffer Miklósnak, hogy megtegye az utolsó lépést, és feladja a pártpolitikát. Akkor is nehéz, ha minden gondolkodási stáción átment már, és csak a végső következtetés levonása hiányzik.

Kicsit hasonló ez, mint amin a filozófusok legtöbbje átmegy. Egy darabig általános kérdésekkel foglalkoznak, ahogy mindenki. "Mi a boldogság", "mi a jó", és ilyenekkel. Aztán letérnek a főcsapásról. Megtetszik nekik egy-egy terület, azzal kezdenek foglalkozni, majd másik terület tetszik meg, és azzal. Sokszor valahol leragadnak, és MINDENT abból próbálnak levezetni: hívjuk ezt rögeszmének. Ilyenek a mai politikai gondolkodók. De néha visszajutnak a főcsapásba. És akkor egyből bajba is kerülnek. Ugyanis, ha konzekvensen továbbhaladnának, beleütköznének - ahogy páran bele is ütköztek, ilyen például Wittgenstein - a szolipszizmusba (solus ipse, egyedül önmagam - NEM a perszonális én-t értve "önmagam" alatt, hanem azt, amit a hindu az átman, a német a Selbst, a francia a Soi, az angol a Self alatt). Ezt felismerve - nagyon ritka kivételektől eltekintve - a legkülönfélébb szellemi bakugrásokat kezdik végrehajtani, hogy a kellemetlen végkövetkeztetést elkerüljék. Vörösmarty félelme munkálkodik itt is: "az nem lehet, hogy...".
Pedig debizony lehet.

Marx azt mondta a szolipszizmusról, hogy a valóság nem elméleti, hanem gyakorlati kérdés. De Wittgenstein is a gyakorlatból indult ki, mégpedig a lehető legkonkrétabb gyakorlatból. A lehető legkonkrétabb tapasztalatokból. Megpróbált kiszűrni minden - nem, nem tévedést, hanem - ÉRTELMETLENSÉGET. Nem folytatom, mert most nem filozófiai értekezést írok, de a kedves Olvasó könnyen továbbgondolhatja, értelmes-e, ha olyasmiről beszél az ember, ami
SAJÁT tapasztalásán kívül esik. Értelmes-e bármiféle (objektív) objektivitásról beszélni? Most azonban, mint mondtam, ne folytassuk, mert nagyon el fogunk térni a tárgytól.

A fő probléma az, ami Schiffer válaszaiban is felvillant, hogy AZONNAL nem lehet mindent egycsapásra megváltoztatni. Ha az ember azt akarja, hogy jó munkát végezzen, ahhoz bizony idő kell. Nem tudom mennyi idő, de az is lehetséges, hogy mi már nem érjük meg ennek a végét. És akkor mi van? Van más választásunk? Tessék elgondolni miről van szó. AZ ALAPOKIG le kell rombolni mindent (képzeljük el, ez mivel jár együtt), majd az alapokat is le kell rombolni, és MINDENT elölről kell kezdeni. Nem csak Magyarországon, hanem gyakorlatilag mindenütt. Ha egy kerítés elkezd korrodálni, az ÖSSZES festéket le kell kaparni, hogy a rozsdához hozzá lehessen férni, majd le kell kaparni a rozsdát is, aztán alapozni kell, és csak utána lehet újrafesteni. Máshogy nem lehet. Vagyis lehet, de minden más csak azt eredményezheti, hogy egy idő után nem lesz kerítésünk sem.

Megvannak ennek is a stációi, az adott helyzetből kiindulva. De ezt pártban gondolkodó párt soha nem fogja tudni - és nem is fogja akarni - végrehajtani. Egyedül a HMP, amely nem pártban gondolkodik, ha ő maga ideiglenesen párt is. Kénytelen bejutni valahogy a Parlamentbe. Nem a Fideszt kénytelen legyőzni rögtön első menetben, ahogy mindenki akarná (vagy legalábbis ezt mondja), hanem azért kénytelen ott lenni, mert akkor nem lehet elhallgatni. Nem kell úgy terjednie, ahogyan most terjed. A Fidesz legyőzése - lehet, hogy nem is kell legyőzni, mert önmaga teljesíti be önmaga végzetét - csak a következő lépés. Nem az a kérdés, hogy "van-e időnk?". Ez olyan, mintha egy műtét előtt a páciens azt mondaná, két óra múlva ebédre hivatalos, igyekezzen a doktor úr. Az a kérdés, hogy MIKOR KEZDJÜK EL.

Én ráérek. Nekem sokkal kényelmesebb a facebookon és a portálon írogatni, és számolgatni, hányan jelölnek be vagy ki, mint azt csinálni, ami az után következik. Nektek is kényelmesebb itt vagy másutt olvasgatni, háborogni, szörnyülködni, egyetérteni vagy nem érteni egyet. De minden eltelt nappal egyre nagyobb a veszélye, hogy a kerítéstől is el lehet búcsúzni, nemcsak a rozsdától.

 
 

2012.10.01.
 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1