"Vessünk számot hát, édes Istenem,
Hogy lelkemet ne kelljen féltenem,
Hogy lehessen bátrabban szólanom,
Midőn meg kell előtted állanom."
Mielőtt az Olvasó "rosszra" gondolna, a "coitus" csak egyfelől jelent párosodást, másfelől viszont egyesülést. "És a 'coniunctio'?" - kérdezi a latinban járatlanabb Olvasó. A "coniunctio", úgy mint a HIKSZOSZ (H. I. C. S. O. S.) betűsző harmadik szava nem szó szerinti egyesülést jelent, tehát nem egymásba olvadást, hanem egy TÁRSAS VISZONYT, másképpen együttállást (ahogy az asztronómiában az égitestek egymástól való lehetséges legkisebb távolságban való tartózkodását jelenti).
Akkor hát még egyszer az "egyesülésekről". Nem a kellemesebbekről, ember és ember között, hanem a kellemetlenebbekről, például politikai pártok között. Rita Monaldi és Francesco Sorti könyvsorozata Atto Melaniról, a Napkirály kémjéről sok hasznos útmutatással szolgál a politika útvesztőjében tévelygőknek. Csak kettőt emelek ki közülük: "A világot a VÉLEMÉNY igazgatja", és "A holló rajban repül, a sas egymagában".
Politikai pártok egyesülése úgy lehetséges, hogy egymásba olvadnak, ahogy annak idején az MKP és SZDP tette. Vagy formálisan megmaradnak, de a tagságuk irányító része egyesül (hogy a megmaradt szervezetek később miként döntenek e vezetőkről, és ha leváltják őket, mi adja a súlyukat a közös szervezetben, megint más kérdés). Hogy ennek mi a következménye a gyengébbik félre nézve, arról Szakasits Árpád sokat tudna mesélni, ha még élne. Talán még dédunokájának, Schiffer Andrásnak is jutott volna belőle, ha utóbbi születése előtt hat évvel meg nem hal. De lehet, hogy így is jutott, ha máshogy nem, a családi történetek révén.
Két vagy több pártból lesz egyetlen párt. Nem pártszövetség, hanem egyetlen párt. Nem mintha a pártszövetség jobb volna, de erről majd később. Ezzel eddig tulajdonképpen semmi baj nem lenne, ha nem politikai érdek vezérelné, hanem valami más. Mondjuk az, hogy mindketten (hárman, négyen, többen) rájönnek, hogy a NÉZETEIK - nüánsznyi eltérésekkel - valójában azonosak. Vagy - ilyen a HMP - nem azonosak, de ez a nem-azonosság már a párt létrehozásában bennfoglaltatik, mondhatni, annak egyik alapköve. Csakhogy általában ilyenről szó nincs. Mindenki a maga pecsenyéjét kívánja a másik tűzhelyén megsütni. Mindenki azt gondolja, hogy majd ő lesz a falkavezér, s onnantól...s onnantól gyakorlatilag az új falka az ő kibővített falkája lesz, legfeljebb más néven. Aztán, ahogy MINDEN emberi (és nem emberi) csoportban MINDIG bekövetkezik, ez valósággá is válik. Öröm annak, akinek beválik a számítása, szívás annak, akinek nem. Ő ezek után kettőt tehet: megmagyarázza magának, hogy mindig is ezt akarta, ez volt a legjobb, ami történhetett, ideiglenesen így van, aztán fordul a kocka, és hasonlókat, vagy kilép. Régebben egyszerűbb volt: letartóztatták és bebörtönözték, radikálisabb helyeken kivégezték. Még egyszer hangsúlyozom: ez MERŐ TAKTIKA. Taktikázás. Elveknek vagy nézeteknek nincs több helye benne, mint a takarónak hideg téli éjszakákon. Bizony, drága Olvasó, a régi nóta: csak a hatalom a fontos, a többi mintegy "magától jön". Szeretett miniszterelnökünk szavaival "elég akkor gondolkodnunk az álkelésről, ha már odaértünk a hídhoz". Dehogy elég, bár jól hangzik. Jobb példa erre, mint a mai Magyarország, nem is kell.
Nade hogy van az, kukacoskodhat az Olvasó, hogy létezhet egyetlen közösségként működő emberi közösség eltérő nézetekre alapozva, ha kizárjuk a taktikából való szövetséget? Úgy, hogy tisztában vagyunk vele, senki nem lát MINDENT. Sőt, azt a keveset is, amit lát, a SAJÁT PERSPEKTÍVÁJÁBÓL látja. Mintha - képletesen - egy körből különböző körszeleteket látnánk. Némely szeletek részben fedik egymást, mások nem. Viszont minél több szelet van, összességében a kör területének annál nagyobb hányadát terítik be. Azt akartam írni, hogy "valószínűleg", de nem valószínűleg. Biztosan. Persze nem mindegy, hogy - most is az Olvasóval próbálok gondolkodni - milyen a szem. Hogy mennyire éles azoknak a valóságlátása, akik összeadják saját körszeleteiket. Ismét egy kutyatenyésztésből vett példát mondok. Elterjedt az a vélekedés, hogy a keverékek egészségesebbek, mint a fajtatiszta kutyák. Bizonyos feltételek fennállása esetén ez igaz is. A haszonállat-tenyésztésben ismeretes, hogy ha homozigóta - genetikailag egyöntetű - anyai és szintén homozigóta, de ilyen minőségükben eltérő apai törzseket egyesítenek, kiváló utódok fognak születni. Az allélvesztés (gének variocitásának csökkenése) következtében satnya, beteges, ronda szülőktől, erőtől duzzadó, szép, egészséges utódok, amelyekkel egyet nem szabad tenni: továbbtenyészteni őket. Csakhogy e feltételek a keverék kutyáknál legfeljebb véletlenül állnak fent. Ahol több a keveredés - vagyis régen bárhol, ma azokon a helyeken, ahol nem tenyésztenek kutyákat -, ott nagyobb valószínűséggel, ahol kevesebb, ott kisebbel. Egy tehénállású, pontyharapású, nyerges hátú és egy kifordult végtagú, púpos, bulldogharapású állat párosodásából ritkán születik egészséges utód. Annak dacára, sőt, annak következtében nem, hogy keverék.
Ha tehát azok a bizonyos körszeletek nem a "valóságot" képezik le, tehát nem azt a perspektívát, amit az illető láthatna, ha kicsit több esze és/vagy érzéke volna, akkor az egymás kiegészítéséből semmi jó nem származik. Legfeljebb egy Elvarázsolt Kastély, tele torzító tükrökkel.
Dehát nézetekről, mint fentebb megállapítottuk, szó nincs. Érdekekről vagy vélt érdekekről van szó. Ehhez is gondolkodni kellene, de minek mondjam.
Ideig-óráig el lehet adni a dolgot, mint soha- nem-voltat, a pártok együttműködésének szép példáját. Addig, ameddig tompa unalomba nem fullad az egész, illetve, ameddig egy-egy résztvevő KÜLÖN meg nem szólal. Onnantól, ha rosszat mond - márpedig nagy valószínűséggel rosszat fog mondani - a róla alkotott kép rávetül a többire is. Hiszen a világot a vélemény irányítja, nem a tisztánlátás. És elég egyetlen legyecske, hogy a kenetkészítő egész tégely kenetét tönkretegye.
A "pártszövetségekről" - nem egyesülésekről - most nem fogok írni. Írtam eleget, és hadd higgyen csak benne, aki akar. Azok sem léteznek, legfeljebb AZT MONDJÁK RÓLUK. De ez a kisebbik rossz. A nagyobbik, hogy senki - dehogy senki, a VÁLASZTÓIK - nem gondolkodott el azon, MI LESZ KÉSŐBB? Ha az a szerencsétlenség bekövetkezne, hogy nyernek? Rendezünk másfél év múlva egy házibajnokságot, és lejátsszuk egymás között? És akik vesztettek, azok nem vesznek részt újólag rajta? Amikor már nem nullánál, hanem mínusznál tartunk, már ami a közállapotokat illeti? És ha megint ők nyernek, ugyan melyikük nyer, és AZUTÁN mi fog történni? Nem azután, hogy hatalomra került, hanem ha már ők is megbuktak?
Gondoljon a sasra, ha jót akar magának, kedves Olvasó. Gondoljon a sasra.
2013. 09. 12.