Ma, konditerem, öltöző. Magas néger fiú beszélget valakivel, tökéletes magyarsággal, ebből és a mondanivalóból ítélve itt született. Néger vagy nem néger, amúgy mindegy, csak érdekességként írtam le. Ma már távolról sem okoz akkora meglepetést, mint pár évtizeddel ezelőtt, amikor egy, a sötétedő afrikai dzsungelban sétáló magyar turista egy koromfekete harcossal találkozott, aki az "Akácos út, ha végigmegyek rajtad én"-t dúdolta. (Mint kiderült, ide járt egyetemre, megtetszett neki, és megtanulta.)
Nos, a fekete ifjú épp azt fejtegette, hogy ő már nem megy el szavazni jövőre. Tudja, mi lesz a végeredmény. És, tette hozzá, minden nép olyan kormányt kap, amilyet érdemel. Mi ezt érdemeljük.
Ez a hangzatos közhelyek igen szép példája. Egy téves gondolkodás téves terméke. A téves gondolkodás abból indul ki, hogy itt "demokrácia" van. A demokrácia lényege pedig az, hogy a "nép" (Istenem, mennyi megfoghatatlan, illetve elvont fogalom) valahogyan maga választja ki a vezetőit. Mivel a nép nagy, az átlátható kis csoportokhoz viszonyítva mindenképpen, közvetlenül megválasztott képviselői útján. És ez a magyar (ez a következő tévedés) nép, mindig beleesik ugyanabba a hibába: rossz képviselők útján rossz vezetőket emel a feje fölé. Ha pedig ennyire nem tud választani, ennyire ostoba, akkor már csak ez ostobaság miatt is megérdemli.
Csakhogy sem itt, sem másutt NINCS demokrácia. Olyan értelemben nincs, amilyenben értik: nincs semmiféle népi önrendelkezés. Soha nem is volt, sehol, nem lesz, és nem is lehetséges. A "képviselő" azt képviseli, aki őt a képviselői székbe juttatta, vagyis aki jelölte, támogatja: közvetlenül a pártját, ha van neki, közvetve illetve ha nincs, közvetlenül a szponzorait. Abban a szent pillanatban, amikor ezek kihátrálnak mögüle, vége. Nem beszél róla a szintén szponzorált média, nem jelöli senki, a hordó meg ma már nem elég. Elfelejtik. Egészen addig, ameddig valaki ismét elő nem rángatja a süllyesztőből, és fel nem használja SAJÁT céljaira. Majd figyeljétek a - hacsak megint el nem halasztják, tegnap kellett volna - holnapi bejelentést egy új pártszövetségről, amely nem is pártszövetség. Az LMP széthullásával keletkezett űrt betölteni hivatott úgynevezett választási párt, amelyhez rövidesen és látványosan csatlakozik majd egy volt LMP-s képviselő is. Egy meglehetősen ismert hölgy jegyzi majd, nem véletlenül, és természetesen ő sem azért, amiért mondja.
Nade ne kalandozzunk el ilyen szép és izgalmas területekre, mint a pártpolitika. Erre bőven lesz még időnk, több is, mint szeretnénk. És még csak nem is pártpolitika ez, hanem egy jól-rosszul előadott színdarab, nektek. Ma is az, tegnap is az volt, holnap is az lesz, sőt lenne, még akkor is, ha szeretett baloldalatok (melyik?) nyerne, amint nem fog nyerni. Mindaddig, amíg...de ezt meg már ti unjátok, pedig épp ezt nem kellene.
Nos, szeretett népetek nem csinál semmit, soha. Ül a fenekén, vakarózik, vedeli a sört, bort, pálinkát, szidja a mindenkori urait és egyéb szidhatókat (nyavalyás niggerek, nyavalyás kormány), de tartja a hátát. A hangulata meg napról napra, pillanatról pillanatra változik. Aztán jön valaki - vagy küldenek valakit -, aki felismeri, hogy most és itt az elégedetlenség tetőzni fog. Ez persze messze nem elég a boldogsághoz. Ahhoz kell még némi propaganda, más szóval etetés, épp ilyesmikkel, mint a "demokrácia", régebben "szabadság, egyenlőség, testvériség", és egy gyenge kormány. Akkor a vezér - bizony: a vezér - népe élére áll, és jöhetnek a kiegyenesített kaszák, kalapácsok, Molotov-koktélok, utcakövek. Ha a vezér, aki bár létezik, a háttérben marad, mert most csak gyengíteni akart, egy partit megnyerni, és nem kíván a régi jakobinusok sorsára jutni, jön a rendőrattak és az eltiport angyalok. Majd a "választások" után az immár győztes Vezér előlép, megkoszorúzza a "mártírok" sírját, megveregeti az élők vállát, festményt készíttet, emlékművet emeltet, és uralkodik, ameddig meg nem hal. Vagy ameddig meg nem gyengül, jön a következő vezér, és kezdődik az egész elölről.
A vezért NEM a nép emeli fel, ahogy semmit és senkit nem a nép emel fel. A vezért MEGCSINÁLJÁK. Részint ő maga, saját kezűleg, részint azok, akik felhasználják. Ő olyan, mint Overdose, írtam régen. Azért gondozzák, csinálnak neki sajtót, viszik megmérettetésről megmérettetésre, hogy kaszáljanak rajta. Egészen hétköznapi szimbiózisról van szó: Overdose kell a gazdának, a gazda kell Overdosenak. A vezér kiemelkedik, vagy kiemelik. Köze nincs a néphez. A nép azt fogja róla gondolni, amit az ügyesebb propagandista el képes vele hitetni.
A nép olyan kormányt érdemel, ami úgy bánik vele, ahogy a néppel bánni kell. Nem "szabad", hanem kell. És nem érdem kérdése. Ha nem olyan kormányt kap, és elég hosszú időn keresztül nem kapja, nem lesz nép, majd nem lesz kormány sem. Ilyen egyszerű.
Ez szimbiózis, ha még nem írtam volna.
Fentiek pedig nem hungarikumok. MINDEN népre vonatkoznak, kivétel nélkül. Isten választott népeire.
Hiszen nincs olyan nép, amely ne azt gondolná magáról, hogy Ő Isten választott népe.
És talán így is van.
2013. 10. 16.