Iványi Gyuri barátom pontatlanul idézte, sebaj. Soho Party, nem focihimnusz, csak az lett belőle. Gyuri megpróbál eligazodni rajta, pedig nincs nehéz dolga.
A repülőre felszáll egy utas, akinek hatalmas zöld folt éktelenkedik a szeme alatt. Elfoglalja ülőhelyét, majd miután elindult a gép, észreveszi, hogy a mellette ülő férfinak is hasonló folt van a szeme alatt és megkérdezi:
- Ne haragudjon, de magával mi történt?
- Hát, ha szabad ezt mondanom, az én vesztemet egy freudi elszólás okozta. Ugyanis a reptér információjánál egy gyönyörű szép, szőke, dús keblű hölgy ült, és én meg akartam kérdezni, hogy merre van a mellékhelyiség, de véletlenül azt mondtam, hogy melle van nagy, a szentségit. Erre irgalmatlanul pofon vágott.
- Értem - mondja a másik. - Tulajdonképpen akkor az én vesztemet is egy ilyen elszólás okozta. Reggeli közben azt akartam mondani a feleségemnek, hogy drága szívem, töltsél már nekem még egy pohár kávét, ehelyett viszont azt mondtam, hogy a kurva anyádat te dagadt, egocentrikus állat, te rontottad el az egész életem.
Bartus mester is hallatta virtuális hangját, jó téma, hálás téma, onnan messziről, mint bibicnek, akarom mondani, kibicnek, lehet róla írni sok sületlenséget. Őt flekkenre fizetik, pardon, flekkre, amit nem tévesztünk össze egy bolhák terjesztette ragályos betegséggel. Tehát Bartus mester leírta csapatunkat, leírta régi cimborája, a hamis próféta focizni tudó angyalait, akik most Gerával, a hamis próféta hívével együtt félidőben távoztak a pályáról, eddig még rendben is volna a dolog. Bartusnak olyan Németh Sándor, mint Orbánnak Gyurcsány, vagy az Arthur-mondakör Pellinore királyának Glatisant, a kígyófejű, leopárdtestű, szarvaspatájú szörnyeteg. Huzakodás ide, huzakodás oda, csak rövid ideig lehetnek meg egymás nélkül. "És most szépen kipihenjük magunkat, aztán kezdődhet a hallalali!"
"Megérzésünk szerint ennek a tömegnek a vezetői nem a spontán futballszerető nézők voltak, hanem Orbán szimpatizánsai, élükön a lefizetett futballhuligánokkal, és az 'öröm' azért volt ilyen felhőtlen és mindent elsöprő, mert ők Orbánt és rendszerét is ünnepelték az utcán" - vetette papírra, akarom mondani képernyőre Amerikába szakadt hazánkfia. Nem. Nem azért volt ilyen felhőtlen. Azért volt ilyen felhőtlen, mert úgy tűnt, végre van valami, egy icikepicike morzsácska, aminek lehet örülni. "Hajrá, magyarok, Orbán, takarodj", énekelték Orbán lefizetett huligánjai, akik túlnyomó többségükben sem Orbán hívei, sem lefizetettek, sem huligánok nem voltak, csak emberek, akik úgy, de úgy szeretnék végre Magyarországot, magukkal együtt, legalább kifelé képzelni a gödörből. Saját keresztfiam is köztük volt, aki a második meccs után többedmagával a Parlament elé vonult... Orbán ELLEN tüntetni.
"Azt szeretnénk, ha ez az illúzió soha nem érne véget." Ezért lett focihimnusz a diszkódalocskából. "Ének, hajolj ki ajkamon / s te bánat, ne érj el, csak holnap." Hányszor, de hányszor idéztem ezt József Attilától. Csak hát az éjjelnek nem a remény a szimbolikus jelentése. Ahogy az álomnak, mint olyannak sem, tartalomtól függetlenül (helyesebb volna itt az "alvás" kifejezést használni). "Mikor ágynak adom a testemet, / deszka közé zárhatom éltemet /.../ a kakasszó hozhatja végemet." Az álom (és ideje, az éjszaka), és a halál egymás analógjai. Az álom a szimbolikus halál. Ezért hívják a halált örök álomnak. Van persze az álomnak egy másik, Martin Luther King-i aspektusa is. Ez az aspektus azonban nem tudatvesztés, hanem varázslat, amihez HIT kell. A hit TEREMTŐ aktus. Nem tudom elégszer leírni. Nem ELHÍVÉS, ami felé a mostani fociörömködés konvergált. Minden, ami közönségesen az ember ellen hat, visszafordítható. A visszafordítás Keleten egy önálló (jóga)irányzattá (ÖNMEGVALÓSÍTÁSI ÚTTÁ) nőtte ki magát, úgy hívják, hogy TANTRA. MINDENT a javukra fordíthatnak. A mai embert jószerivel csak olyan hatások érik, melyek visszahúzzák. Ma már, mondta László András, a tantrikus utakon kívül minden más út lezárulni látszik.
A cél nem az alvás, hanem a FELÉBREDÉS. A kereszténység/keresztyénség is átvette: ezért van a református templomok hajóján KAKAS. Ezért mondta Jézus Péternek, hogy "mielőtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz" (Mk 14, 30). Ezért kérte a bürökpoharat kiürítő Szókratész, hogy "áldozzatok kakast Aszklépiosznak". De a felébredéssel is csínján. Legalábbis a szóval. Erre is rátelepedett az az érzelgős giccsözön, ami mindenre. Lassan az összes kifejezésünk "terhelt" kifejezés lesz. Az összes szimbólumunk, ha természetes szimbólum, mint az Árpád-ház egykori totemállata, a turul, ha deklarált, mint a magyar trikolór. Fuldoklunk a szirupban.
És akkor mi is a helyzet a soha véget nem érő éjszakával, az - így vagy úgy - örök álommal? A felhőtlenül örülni vágyó emberek kimondták, amit NEM akartak kimondani? Megszólalt a kollektív tudattalan? Igen. Ez is benne van, az is. De benne van a tanulság is.
A cselekvő hit nélküli, átvitt értelmű álom az ÁLMODOZÁS. A teremtő akarat nélküli álmodozás csak egyféleképp érhet véget. Átmegy örök álomba.
Örök éjjelbe, az akaratlan kérés szerint.
2016. 06. 27.