Elindítom ma reggel a gépet, Csatáry lakonikus megjegyzésével kezdődik, a (nem is nagyon felfelé kerekítve) tizenhatezer egykori zsidó (végső soron) gázba küldésével kapcsolatban, amit ő alapjaiban ugyanakkor tagad, hozzátéve: "nem volt kellemes feladat".
Tegnap éjjel többek között Tvrtko Bándy Kata gyilkosának elemzéséről és a börtönről beszélgettem valakivel, utána rátévedtem Tasnádi Péter facebookos lapjára.
Szerencsére nem ezekről álmodtam, bár, mintha...
Csatáry: a régi nóta. "Parancsra tettem", mondta a legutolsó eintsatzgruppéstól (az Einsatzgruppe szerényen és cinikusan munkacsoportot vagy bevetési csoportot jelent, ezek végezték a német arcvonal mögötti nagy mészárlásokat, ld. pl. Kijev, Babij Jar) Kaltenbrunnerig, az SS Nürnbergben kivégzett tábornokáig. Még a második világháborúban is vissza lehetett utasítani azonban beosztásokat. Voltak olyan alakulatok, ilyen volt az SS is, ahová önkénteseket vettek fel, nem soroztak (csak a háború legvége felé, például a magyar népi németeket a Hunyadi SS hadosztályba). Az SS-be jelentkezőket nagyon sokáig éppen ellenkezőleg, igen alaposan szűrték, nem csak a magasság, FEDDHETETLEN előélet, hanem már egy lyukas fog is számított. A szolgálati beosztás még a háború kitörése után is körforgásszerű volt: front - valamelyik koncentrációs tábor őrzése - szabadság. Nem véletlenül mondták ki az SS-re is a kollektív bűnösséget.
Huszonkilenc évesen nem véletlenül lesz valaki gettóparancsnok. Hogy 1944. március 19. előtt bármely magyar felségterületen elhelyezkedő magyar polgári lakosságra vonatkozó intézmény - ilyennek számít a gettó - NÉMET fennhatóság alatt lett volna, az egyszerűen nem igaz. Miként az sem, hogy az egész magyar hadseregben egyedül Csatáry beszélte volna a német nyelvet olyan szinten, hogy ez önmagában elégséges ok volt a német-magyar összekötő tiszti kinevezésre. Malaparte (Kaputt, érdemes elolvasni, antikváriumokban még rá lehet lelni) is ír az Einsatzgruppékról. Ezek az emberek készek, mondta bizonyos számú kivégzés után a parancsnokuk. Fertig. Valóban nem volt kellemes feladat.
Bándy Kata gyilkosa. Börtönt viselt. Most is ott van, és nagy valószínűséggel ott is fog meghalni valamikor. Börtönviselt embernek ellenség a rendőr, természetszerűleg a rendőrpszichológus is. Hát nem. A rendőr, írtam tegnap, pontosan olyan, mint a rács túloldalán levők. Ha nem volna olyan, nem tudna szót érteni velük. Nyomozni se tudna, mert nem tudná reprodukálni az észjárásukat. Egy első bűntényes, vagy alkatilag nem bűnöző a kínok kínját állja ki bent, ellentétben egy nagyidőssel vagy fekvő nyolcast (életfogytot) kapóval. Vagy egy régi delikvenssel. Hogy honnét tudom? Tudom. Azt is tudom, milyen egy cigány származású TÖBBSZÖRÖS gyilkossal kettesben eltölteni bezárva több hónapot: Napló, Curriculum vitae. Túl lehet élni, sőt még tanulságot is lehet levonni belőle. Például azt, hogy NINCS gonosz ember. Csak szerencsétlen ember van. Mint a zuhanó kő, hogy Hamvast idézzem megint.
Bándy Kata gyilkosa egészen biztosan tudja, mit tett. És tudta akkor is, amikor tette. Nem örömből, nyugodtan el lehet hinni. Az se örömből tesz ilyet, aki ebben elégül ki, hanem kényszerből.
Van ennél sokkal veszélyesebb: éppen Csatáry és elvtársai. Ők ugyanis NINCSENEK TUDATÁBAN saját szerencsétlenségüknek. Vagy egyszerű munkadarab számukra az ember, ez a jobbik eset, és nem hiszem, hogy Csatáryra vonatkozna (a már említett Einsatzgruppékban több AKADÉMIKUS is szolgált), vagy alárendelik valamely ideológiának. Ők sebészi műveletet hajtanak végre, ahogy Hitlertől Mengelén keresztül az ÁVH tagjaiig sokan sokszor hangoztatták, sőt hangoztatják. Ők azok, akik milliószor veszélyesebbek Péntek Lászlónál.
S végül Tasnádi. Megkínzott zsidó ember, írja róla "élettársa" és jogi képviselője, egy 52 éves egri pszichiáter hölgy. Akit nap mint nap gyötörnek. Már márciusban életveszélyes állapotban volt, most pedig gyakorlatilag megvakult a sötétségtől, amiben tartják, és az ápolás hiányától. Nos, egy biztos: bent az emberélet egy adat. Semmi több. Amiből, ha baj éri, kellemetlenségek származhatnak, mondjuk fenyítés vagy prémiummegvonás, esetleg parancsnoki dorgálás. Minden, amit elvégeznek, formaság. Az orvos általában nem vizsgál, csak ránéz az illetőre, és leírja: "teendő nincs". Így, szó szerint. Túl kell élni valahogy. Viszont senki, egyetlen őr sem szereti a kekeckedést. Márpedig...és persze Pintér is megteszi a magáét, ebben biztos vagyok.
Farkas farkasnak farkasa, ugyebár.
2012.07.20.