Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

 

David Bowie két hónapja és tizenkét napja halott. És ma különben is a halottak napja volt. Persze mindig, bár - Piroska Józsi barátom szerint - inkább a halhatatlanok napja. A halhatatlan, az a halott, írja. Az élő halandó. Nem fogok nekrológot írni a brüsszeli áldozatokról. Megteszik helyettem éppen elegen. Már halhatatlanok. Egyáltalán nem erről akarok írni. Nem is akarok, csak muszáj. Az idiotizmusnak akkora fokára jutott az ország nem kevés polgára, hogy muszáj.

Teljesen másról akartam írni. Fogok is, és ha fene fenét eszik is, átvezetem ezt oda. Pont az idiotizmuson keresztül.

 

Az várható volt, hogy egy ilyen merényletet nem hagy a kormány kiaknázatlanul. Isten mentsen meg - minket is -, hogy nálunk történjen. Akkor seperc alatt kiderül, mire képesek, illetve mire nem képesek az arcukat - ugyan ki elől? - fekete maszkkal takaró, Heckler & Koch géppisztolyt szorongató címzetes rendőrök. Valahogy mindig az SS Adolf Hitler Leibstandartéra - testőrségre - emlékeztettek (már maga az SS - Schutzstaffel - is testőrségként kezdte). Tulajdonképpen azok is: testőrségből kialakított testőrség, élükön Orbán személyes testőréből dandártábornokká, majd vezérőrnaggyá előléptetett főigazgatóval. Parádékatonák, mondták róluk a Wehrmacht hivatásosai, mindaddig, ameddig Paul Hausser "papa" a kezébe nem vette őket. A lengyel és jugoszláv háborúban még nem voltak a topon, de később - iszonyatos veszteségek elszenvedése mellett - kiköszörülték a csorbát. Itt azonban - e pillanatban - nincs háború. Ezek az emberek most és így a díszlet részei. Bob úrfi hej, legény a talpán, a karja kő, a csókja méz. Operettország operettkatonái. "Vigyáznak ránk a drágák", írja egy idióta vénasszony egy másik idióta vénasszony posztjára. Nem csak Orbánnak jönnek jól az effélék. Mindenkinek, aki ürügyet keres saját - eleve meglévő - frusztrációi kiéléséhez és megszemélyesítéséhez, mindenkinek, aki másokban keresi a támaszt és másokban keresi a hibát, mindenkinek, aki ahelyett, hogy a saját életével foglalkozna, mások életével foglalkozik. Orbán és az övéi. A "másik oldalról" két okból írok kevesebbet. Egyfelől azért, amiért Churchill is Hitlert tekintette az elsődleges feladatnak, másfelől azért, mert ők megpróbálnak gondolkodni. Ha az ő szent teheneik vannak terítéken, nekik sem sikerül, de próbálkoznak. És - amennyiben az ellenfélről van szó - általában igazuk van. Amennyire én meg tudom ítélni, a magam szubjektivitásában. Ők ésszel operálnak, a másik oldal érzelemmel. A szent tehenek az ő esetükben inkább dogmákra és ideákra korlátozódnak. Egy liberális kevésbé hajlik a személyi kultuszra. Köpködni viszont ugyanolyan jól tud.

 

Ugyanaz a helyzet körvonalazódik, írtam Vágó Pistának, mint az első világháború előtt. Most nincs ideje a széthúzásnak és egymás támadásának, mondja majd a miniszterelnök, ami lefordítva azt jelenti, hogy hagyjatok már lógva a vagyonommal, családommal és strómanjaimmal. A régi monarchiák is így éreztek, a minden eresztékében recsegő-ropogó Osztrák-Magyar Monarchiával (benne különös tekintettel arra a bizonyos Nagy-Magyarországra), a cári Oroszországgal és Európa beteg emberével (kevésbé tájékozottaknak: a Török Szultanátussal). Az első időkben be is vált, a fekete levest, Arany János szavaival a fekete kávét csak később szervírozták.

Az összes lelki sérült boldogan dönti magába és magából a migránsozást. Rengeteg poszt másból sem áll. Boldog pánikkeltésből, ki-ki vérmérsékletének és feltételes reflexeinek megfelelően, egymás fölé licitálásból, megkönnyebbült elmerülésből, hogy végre van valami, amire rá lehet fogni az összes elnyomást, lenyomást, elvonást, és nem kell szembenézni azzal, amivel pedig elkerülhetetlenül szembe kell majd nézni. És akkor legfeljebb annyit mondhatnak, mint Kádár János, élete vége felé: az ember ennyi év után már nem változtat világnézetet. Hadd haljak meg békében, sóhajthatta volna, lehet, hogy sóhajtotta is, de azt már csak ő, talán még a felesége és az Isten hallotta, esetleg mind a hárman.

De ITT még csak a gyönyörteli borzongásnál tartunk, hogy OTT mik történnek. Majd fognak itt is, ha nem vigyázunk, piríthat rám egy harmadik vénasszony vagy vénasszonyként viselkedő fiatal. Nem, nem akkor fognak. Akkor fognak, ha valakinek eszébe jut, hogy történjenek. Ha a nagypolitika - ez elég valószínűtlen - úgy alakul, vagy a kispolitikában már akkora lesz a gáz, hogy pár hét határon túli robbantás kevés lesz az eltereléshez. Talán nem repülnek mindjárt emberek a levegőbe, talán, mondom, mert ez is gázfüggő. Akiknek a kezében van most a hatalom, azoknak a szeme se fog rebbenni, ha a saját bőrüket kell menteniük.

 

Véletlenül rákattintottam tegnapelőtt éjjel - hajnalban - egy műsorra az Echo (tökéletes és találó elnevezés) televízióban. Drábik János "közíró" volt a vendég, aki a szabadkőművességről fejtette ki gondolatait. Nem fogják kitalálni, kikhez jutottunk: természetesen a migránsokhoz. A szabadkőművességnek van egy gnosztikus, és van egy politikai arca, mondta. Így igaz, csekély ismereteim alapján. Egy egész élet sem elegendő a megismerésére. Ez is így igaz. Végtére háromszázötven évről van szó, és egy titkos társaságról, amelyről sokan - beleértve Drábik doktort - azt gondolják, hogy annyira mégsem titkos, hogy a lényegét ne ismerjék, beleértve a céljait is. Vagy mégsem gondolják azt. Azt gondolják, hogy tudják, amit nem tudhatnak. Erre maga Drábik jutott. Azt mondta - s ezzel is egyetértek -, hogy más, amikor egy szabadkőműves egy másik szabadkőművessel beszél, és megint más, amikor egy nem szabadkőművessel, majd hozzátette, hogy ő nem szabadkőműves. Mindettől függetlenül azonban ő tudja, hogy a szabadkőművesek célja a világuralom. Ezt pedig két dologgal szeretnék elérni: a kereszténység (vallás) szétrombolásával, és a keveredéssel, amelynek legjobb eszköze a mai "népvándorlás". Csak erre lyukadtunk ki. Ugyanaz a recept, mint - bármelyik - oldalon, amikor nem az eredményre kíváncsiak, mert az már megvan. Végy egy kis összeesküvés-elméletet, egy pár konkrétumot, egy csomó fantazmagóriát, amit nem is akarsz bizonyítani, az egészet gyúrd össze egy Gólemmé, és tálald. Ha bárki megkérdőjelezi, dörgöld az orra alá a konkrétumokat, mint az egyszeri adócsaló az ellenőrnek, aki megkérdezte, hogy miből épült a palotája. "Nézze, itt a szomszédban van ez a kis tó, ahová horgászni szoktam járni. Múltkor szerencsém volt, egy aranyhalat fogtam ki, akitől kívánhattam valamit, és én ezt kívántam." "Nade kedves uram", mosolyog az ellenőr. "Ha alá tudná támasztani valami konkrétummal..." "Konkrétummal? Há' itt a ház!"

 

Nos akkor. A világ első olyan országa, amelyet kifejezetten a liberalizmusra építettek, szabadkőműves befolyással, az Amerikai Egyesült Államok. Ha van hely a világon, ahol a Föld szinte összes nációja megtalálható, akkor az az. Most már jó ideje tág tere van a szabad keveredésnek is (eddig is volt tere, csak nem annyira tág és nem annyira szabad). Kérem szépen: vannak Amerikában fehérek? Vannak feketék? Vannak sárgák? Vannak zsidók? Vannak olaszok? Vannak cigányok? Vannak kínaiak? Van olyan, hogy Harlem? Van olyan, hogy Chinatown? Van olyan, hogy Little Italy? Jóformán nem látni amerikai filmet zsidó esküvő nélkül. Van keveredés? Hogyne volna. MINDENKI keveredik? Dehogy. MOST (és nem csak Amerikában) keveredhet-e mindenki? Hogyne keveredhetne. Fel kell ülnie a repülőre, vagy kezébe kell vennie a vándorbotot, elmenni jó messzire, ott párra találni, és már meg is történt. Volt-e keveredés a múltban? Hogyne lett volna. Volt-e népvándorlás? Volt bizony. Mi lett mindennek az eredménye? ÚJ NÉPEK. Nem egy egységes, kávébarna massza, amilyennek Drábik doktor a jövő Európáját vizionálja. Amerika lakossága sem egységes kávébarna masszából áll. Már csak azért sem, mert az ember rendszerint azokkal jön össze, akikkel gyakran találkozik. Akik a közelében élnek. Belőlük alakulnak ki a helyi populációk. Még a nyelvük is el fog térni kicsit, egy országon belül is: ezt hívják tájszólásnak. Miért kell ettől félni? A MAI MAGYARORSZÁG LAKOSSÁGA IS ÍGY JÖTT LÉTRE. Különbözik a szomszédaitól? Hogy a bánatba ne különbözne. Voltak szlovákok ezer évvel ezelőtt? Voltak ukránok?

 

És mi a helyzet a vallással? Mi is annak a bizonyos liberális-szabadkőműves országnak a nemzeti mottója? IN GOD WE TRUST. Istenben bízunk. Nincs a világnak olyan szeglete, ahol a kereszténységnek annyiféle verziója ne virágozna, mint éppen ott. De ha csak a vallást nézünk, akkor a szabadkőművesség alapja a Legfőbb Lényben való hit volt. Mindig is az volt, ha valaki ezt nem fogadta el, fel se vették. A Francia Nagyoriens később megengedőbb lett, de ez a fundamentumot nem érintette. Egyébként, ha már a világuralomnál tartunk, sok vallás nem titkolt célja éppen ez. Ilyen a kereszténység, ilyen az iszlám. Sok ideológiáé is, ilyen (volt?) a kommunizmus, a fasizmus, a nemzeti szocializmus. Bizonyos értelemben valóban ilyen a liberalizmus is, a maga paradox módján (lásd a szó jelentését). És? Egy a sok közül. A konzervatívok se különbek. Mit mondtunk akkor az egésszel? Semmit. Rengeteg zagyvaságot, aminek senki nem fog utánagondolni, mert rajtam kívül ilyenek aligha nézték ezt a műsort. Nem is nekem szánták, hanem a rajongótábornak, hogy kapjon valami tudományosnak tűnő csemegét is. Mint elődeik a fajelméletet, elődeik utódai a tudományos szocializmust.

 

Ez most még valóban nem Amerika. De e tekintetben az lesz, arra mérget lehet venni. Nem kell tőle félni. Az izoláció nem járható út. Ha valakinek úgy jobb, persze rettegjen csak nyugodtan, azzal is megy az idő. Addig se kell magával foglalkozni. Utána pedig úgyis halhatatlanná válik.

 

 

 

 

 

 

2016. 03. 22.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1