"Valamikor volt a tett,
abból lett a gyülölet,
ebből pedig szeretet
s a világnak vége lett." József Attila
Csak az tud megbocsátani, aki szeret, írja az én Cseh Péter barátom, római katolikus káplán, majd hozzáteszi: aki gyűlöl, az nem tud megbocsátani. Még több butaságot kérek, Péter, írtam neki egy hozzászólásban. Miért? Mert jól hangzik, de nem igaz. Egyszerű, tiszta nóta, ahogy Karinthy mondaná. Olyannyira egyszerű és magától értetődőnek tűnő, mint például az a gondolat, hogy a víz felszínére fektetett, fémből készült pénzérme el fog süllyedni. Hát, kedves, fizikát studírozott Olvasó, nem feltétlenül fog elsüllyedni.
Baruch d'Espinoza, egyszerűsítve Spinoza, a hollandiai Hágában üvegcsiszolóként szilikózisban elhalálozott portugál zsidó, mellesleg a filozófiatörténet egyik óriása írta: determinatio negatio est. Minden meghatározás tagadást zár magába. A szeretet a nem-szeretetet, a gyűlölet a nem-gyűlöletet. Isten - bizony, Isten - a nem-istent. A többi definíció kérdése. A nem-szeretet nem feltétlenül gyűlölet, de a gyűlölet mindenképp nem-szeretet. És vice versa. Halmazok. Nagy halmazban a kisebb halmaz. Nem-szeretet nélkül nincs szeretet. Ha pedig a nem-szeretetben a gyűlölet is bennefoglaltatik, akkor gyűlölet nélkül sincsen. Ha a gyűlölet léte a szeretet előfeltétele, a szeretet pedig a megbocsátásé, akkor az is meg tud bocsátani, aki gyűlöl. Sőt, az tud csak igazán megbocsátani.
Aki nem tud gyűlölni, szeretni sem tud. Annyira triviális, hogy szinte szégyellem leírni. Minél jobban tud valaki gyűlölni, annál jobban tud szeretni is. Annál szenvedélyesebb. Mi a szenvedélyes idő? A tiszta, kék ég, langy délutáni napsütés és lepke szellő? Vagy a szeles téli alkony, amikor egymást kergetik a fekete-szürke-vörös minden árnyalatába játszó felhők az égen, és megcsillan rajtuk a hol előtűnő, hol elbúvó lemenő nap? Node, mondaná Péter barátom, EZ a szeretet nem AZ a szeretet. Ez csak egy emóció. És valóban így van. Ez csak egy emóció. De Péter barátom, hogy is mondjam, nem akadémikusoknak hirdeti az Igét. Nincs is ezzel semmi baj, ha tanítaná és nem kiszolgálná őket. Tanítani pedig az ő nyelvükön és az ő szintjükön lehet. Különben nem értik meg. Én, amiket írok, nem a Stefi barátnőnk által egybiteseknek titulált embereknek írom. Az nem az én feladatom. Nem vagyok néptribun, sem demagógosz, és nem is akarok azzá válni. Péter azonban pap, egy kicsiny faluban. Ott nem Spinozával lehet hatékonyan operálni, de még az agapéval sem. Az "ő szintjük", mint kiindulás viszont nem ekvivalens "az ő gondolkodásuk"-kal. J. K. Rowlinggal nehéz rivalizálni egy szószékről. És nem is kell. A bestsellerek ritkán ösztönöznek töprengésre.
A hippikorszak a szeretet jegyében kezdődött. Virágok, szeretkezz, ne háborúzz, béke.
Épp negyvenöt éve, 1969. augusztus 8-ról 9-re virradó éjszakán a ma is börtönben ülő Charles Manson vezette hippicsalád meggyilkolta Roman Polanski filmrendező várandós feleségét, a szép, szőke Sharon Tate színésznőt három vendégével, köztük Tate korábbi kedvesével. Susan Atkins, az egyik gyilkos a magzatot is ki akarta vágni belőle, de erre már nem került sor. Négy hónap múlva, 1969. december 6-án, a Rolling Stones (NEM Gördülő Kövek, hanem Nyughatatlan Emberek, tulajdonképpen is-is, meg lehet nézni bármely angol szótárban) Altamont-i koncertjén a Pokol Angyalai leszúrták a barátnője védelmében pisztolyt rántó Meredith Huntert. Egy késelőt helyeztek vád alá, bizonyos Alan Passarot, de felmentették.
Frank Zappa megértette az üzenetet. Túlságosan sokat beszéltünk a szeretetről, gondolta. Annyira sokat, hogy gyűlöletbe fordult. De mi volna, ha most a gyűlöletről kezdenénk beszélni? A "hé, disznók" megszólítás koncertjei beköszönője volt. Leköpdöste a közönségét, amely boldog lehetett, ha megúszta a zsiráffal, amelynek a fenekéből tejszínhab csorgott az első sorokban ülőkre. Egyszer egy munkás meg is elégelte, és Zappát bevágta a zenekari árokba, de ő ettől sem változtatott a filozófiáján.
Let it be, énekelte a szelíd Beatles akkoriban. Úgy legyen, vagy hadd legyen. Legyen meg a Te akaratod.
Let it bleed, válaszolt rögtön a Rolling Sones. Hagyd, hogy vérezzen.
A legnagyobb szeretet fordulhat át a legmélyebb gyűlöletbe. És a legmélyebb gyűlölet a legnagyobb szeretetbe. Akár VISSZA. Egy szempillantás alatt. Rövidebb idő alatt, mint ahogy én ezt leírtam. Sziámi ikrek. Egymáshoz vannak nőve. Mint hozzánk az árnyékunk, amely csak NAPSÜTÉSBEN látszik.
Ne a gyűlölettől féljen, kedves Olvasó. Ameddig gyűlölni tud, addig szeretni is tud.
A KÖZÖNYTŐL féljen. Igazából ne is a közönytől, hanem az ürességtől. Nem a"teli" ürességtől, hanem az üres ürességtől.
Gyűlöljön bátran. Csak ne tegye ki a pontot. A többi jön majd magától, a dolgok természete szerint.
2014. 11. 04.