Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Tanulmányi kirándulás, 2015. 08. 29, Bécs. Elképesztő, kurva, picsa, kibaszott nagy meleg, hála embertársainknak, a tehenek bélgázainak, és a Földnek, ami egyedül is elő képes állítani ennél még sokkal melegebbet is (éppen kétszer ilyen meleget, a mai 14 Celsius átlaghőmérséklet helyett 28-at, most akkor tessék szíves elképzelni, volt rá példa). Dolgozatba nem írunk csúnya szavakat. Maradnak a tikkadt szöcskenyájak, akik már egyáltalán nem legelésznek. Ha morbid lennék, akkor maradnak a zárt teherautók, tele menekültekkel. Pontosan ott haladtunk el, kétszer is, először pontosan akkor, de ki gondol ilyesmire, gondoltuk később. De gondol, sőt, be is vallja: honfitársaink jelentős hányada. Egyelőre csak a szája jár, de -
És akkor az ember az itthoni menekülthisztéria után a szomszédban szembetalálkozik nagyrészt ugyanazokkal a nációkkal, akiket itthon már kérdezés nélkül verni kezdenek, és csodálkozik.

Fekete esküvő Schönbrunnban. A vőlegény, aki cilinderben és frakkban egészen biztosan nem fázik, ideges is lehet, a maga két méteres magasságából lemosolyog rám, a teljesen ismeretlenre, és ahelyett, hogy a "kill the whites"-t kezdené dúdolni, modellt áll nekem. Hogy is olvastam valahol, egy regény- vagy novellacímben? "Nagy, fekete, jó ember." Ahogy a násznép is mosolyog.
Legutoljára az édesanyámmal voltam Schönbrunnban. Nem sok változott, még a szelíd mókusok sem. Az embernek az angliai vidéki parkokban hancúrozó, szintén szelíd rókák jutnak az eszükbe róluk. Kati barátnőm állandóan résen van, hátha megcsiklandozom: találkozott már az emberrel, szoktam mondani. A magyar mókusok és rókák is találkoztak. Vagy rosszul értelmezem az "ember" szót? Rosszul hát.
Szóval, mentünk édesanyámmal egyszer vonattal Párizsból Marseille-be. Fogalmunk sem volt róla, hogy helyjegyet kell venni. Kellett, de akkor már késő volt. Én olyan harmincvalahány éves voltam, ő pont harmincöttel több. Az egész tömött vonaton egyetlen ember állt fel, és adta át a helyét neki: a vonat egyetlen feketéje. "Biztos leszáll a következőnél", mondta édesanyám, aki világéletében utált mindenkit, aki nem europid. Nem szállt le. "Az ember bőre fehér." Ez már egy volt barátnőm mondása, aki máig nem hazudtolta meg önmagát: lelkesen részt vesz a pogromhangulat megalapozásában. De az ember bőréről véltek az anyukám lelkes helyeslésével is találkoznának. Semmi meg nem tudta ingatni benne. Akár -
Nem rám tartozik, hanem a pszichológusokra. Vagyis, tartozna. Ha nem kellene velük egy tálból cseresznyéznem, mert ez, itt, ugyebár a hazám. És akkor az ember elgondolkozik, hogy mi a hazája? Az, ahol otthon érzi magát.
De -

A parkba teljesen ingyenes a belépés, csak a kastélyba és az állatkertbe nem. A füvön és a sétautakon fejkendős, sötét bőrű asszonyok, sötét bőrű embereikkel és gyermekeikkel. Nem szaúdiak (vannak olyanok is) vagy emirátusokbéliek, látszatra teljesen hétköznapi közel-keletiek. Pont olyanok, mint Kocsis Máté játszóterén, azonban -
Nem hiszem, hogy menekültek volnának. És ha azok? Nálunk már elég a bőrszín. Ott ez senkit nem érdekel. Rendőrnek, bármiféle felügyelőnek nyoma sincs. Szemétnek sem.
Aztán Bécs. A GPS felmondta a szolgálatot, térképünk nincs, maradnak a táblák és az ösztön. Aki ismer engem, tudja, hogy egy két oldalán betonfallal határolt, egyenes úton is el tudok tévedni, most sikerül megállni egy óra gyaloglásra a centrumtól (Schönbrunner Straße, ilyen a véletlen), orral a Burg felé. Német szót is hallani. Nem sokat, de hallani. Aztán még kis túlzással Európa, Ázsia és Afrika összes nyelvét. Elvitt az utunk pár kínai étterem mellett is. Nálunk kifőzdének mondanák, vagy büfének. Mindenki pálcikával evett. És nem azt a nagy tányér moslékot, amit itt adnak, hanem olyat, ami legalább külsőre emlékeztetett a valódi kínaira (volt szerencsém fél Kínát végigenni). Hogy miért fontos ez? Ugyanazért, amiért az egész bécsi levegő, átvitt és tényleges értelemben. AZÉRT, MERT OTT A KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁK ALKALMAZKODNAK EGYMÁSHOZ. A vendég is a vendéglőshöz. Nem, ez nem csak Bécs, és nem csak a huszonegyedik század. London is, Brüsszel is, Berlin is, Koppenhága is, nem sorolom tovább, mert reggelig itt kellene ülnöm, nem csak hajnalig. Piszlicsáré apróságnak tűnik, de itt van a megoldás a mi problémánkra is, ami sokkal kisebb probléma volna, ha innét néznénk.

1983-ban, amikor először léptem át (Nickelsdorfnál) a magyar határt, a legelsők egyike, ami a szemembe ötlött, egy siheder volt, aki az úttest közepén egy kerékre állította a biciklijét, és úgy haladt pár métert. Legalább annyira megdöbbentem, mint 1945-ben a szovjet katonák, megtudva, hogy az az irdatlan épületkomplexum nem laktanya és nem börtön, hanem kórház.
- Hol itt a rendőr? - kérdeztem magamban. - Hiszen ez veszélyes!
Bécsben aztán van minden. És senki nem tűnik sem aggodalmasnak, sem rettegőnek. Tudja, kedves Olvasó, mi volt az, ami hasonlított 1983-ra? Az az az érzés volt, hogy itt LEHET LÉLEGEZNI. Hogy minden további nélkül egymás mellett lehet élni olyan embereknek is, akik sem habitusban, sem történelemben, sem vallásban, sem bőrszínben, sem semmiben nem azonosak, azt kivéve, hogy - általában - két kezük és két lábuk van. De így ki fogják szorítani az osztrákokat! Nem fogják. Pontosan ÍGY nem fogják kiszorítani. Persze, az lehet, hogy keverednek velük, kialakul egy vegyes társaság, sőt, a nyelvük sem lesz már német. De a mai nyelvek is így alakultak ki, például a francia a Nagy Károly korabeli paraszti latinból. Nagy Károly is tett egyetlen meddő kísérletet a tiszta latinság bevezetésére, de aztán be kellett látnia, hogy ami nem megy, nem megy. És?

Én körülbelül a nyolcvanas évek végén kezdtem fellélegezni. 88- 89-ben. Már az első jelek 86 körül mutatkoztak. A kilencvenes években egészen jól éreztem magam. Aztán -
MI IS EGY ZÁRT TEHERAUTÓBAN VAGYUNK. És ugyanúgy magunkra fognak hagyni benne.
S mi lesz addig? Az Iszlám Állam és a konzekvens (!!) Jobbik között az égvilágon semmi különbség nincs. Ha a mai magyar keresztények/keresztyének hatalmat kapnának a kezükbe, akkor közöttük és az Iszlám Állam között se volna. Egyetlen szava nem lehet egyetlen fajvédőnek vagy hitvédőnek sem. Egyetlen eszmevédőnek sem. Az már külön pikantériája a dolognak, hogy terrorista esik terroristának. CSAK MI. Ez az (évszázadokra visszamenőleges) magyar hozzáállás. Mi voltunk a Monarchia igazi ellenségei. Nem az urai, hanem a bomlasztói. Oroszlánrészünk volt a Monarchia belső kohéziójának fellazulásában, azaz inkább nem-létezésében. Trianon is a mi művünk.
Pedig ez a megoldás. Itt van a szemünk előtt, bár nagy valószínűséggel azok se tudják, akik ebben élnek.
Volt egyszer egy osztrák-magyar dreadnought, vagyis nagy csatahajó, a Tegetthoff-osztályú Viribus Unitis. Magyarul "Egyesült Erővel". Az első világháború végén át kellett adni a jugoszlávoknak, át is adták. Csak délszláv tengerészek maradtak a fedélzetén. 1918. október 31-én olasz búvárok süllyesztették el, mert azt hitték, hogy még a Monarchiáé. Szimbóluma is lehetne a hibás gondolkodásnak.
Pedig itt van a megoldás, mégpedig az EGYETLEN megoldás. A származástól, érkezéstől, bőrszíntől, kultúrától független egyesült erő. De ahhoz egyesült akarat is kellene. Akarat, egyenként, amit egyesíteni lehet. Ilyen azonban még nincs. Csak sodródás van, bele a polgár- és egyéb háborúkba és pogromokba.

Kurva jó volt kint lenni egyetlen napot is, e helyett a minden tekintetben mocskos romhalmaz helyett. Ahol a lélek is haldoklik, a test is. A gondolkodás meg is halt. De legalább szippantottunk egy mélyet valódi levegőből. Ha csak illúzió az is.
Aztán hazamentünk.

2015. 08. 29.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1