„Magad szeme kívánja magad javacskáit látni” – mondja egy háziasszonyoknak szóló középkori intelem. Az Időpiaccal egy egészséges, minden álszenteskedéstől mentes, beleegyezéses cserén alapuló szociális segítő rendszert fogunk létrehozni, amelyben „az idő pénz” elv szó szerint megvalósul. Az Időpiac kompenzációs rendszer – nem rokonítható egyetlen olyan kezdeményezéssel sem, amelyből az ellenszolgáltatás hiányzik. Tervezésénél valóságos értékek valóságos cseréjét akartuk lehetővé tenni, még a látszatát is elkerülve annak, hogy egy soron kívüli lomtalanítás virtuális eszközévé váljon.
Az Időpiac lényege, hogy amennyi időt másoknak végzett munkával adok, ugyanannyit nekem elvégzett munkával vissza is kapok. Egyszerű példával illusztrálva: tagja a rendszernek egy ügyvéd, egy villanyszerelő és egy bébiszitter. Ha a villanyszerelőnek ügyvédre van szüksége, elmegy az ügyvédhez, aki annyi időegységet kap a munkájáért, amennyi időt a villanyszerelővel eltölt. Ha ezek után az ügyvéd moziba akar menni a feleségével, megkeresi a bébiszittert, majd a moziból hazatérve a saját összegyűjtött időegységeiből kifizeti. Ha a bébiszitternek romlik el a világítása, /szintén a saját addig összegyűjtött időegységei terhére/ igénybe veheti a villanyszerelő szolgáltatásait. Pénz a rendszerben nem foroghat, tehát az esetleges anyagköltségeket a „vevőnek” kell megtéríteni.
Mindig a „vevő” ír jóvá. Csak saját teljesített időegységeiből fizethet, amelyeknek száma a regisztrációs oldalán mindenki számára látható. Belépési kódját a rendszergazda adja, a csak általa ismert jelszavát saját maga. „Fizetéskor” a rendszer a „kifizetett” időegységeket a „számlájáról” leveszi, és a szolgáltatást végző időegységeihez hozzáadja.
Az Időpiac minden ügylete önkéntes.
Az Időpiacot kizárólag a HMP tagsága részére hozzuk létre. Ennek több oka van. Mindenekelőtt szeretnénk elkerülni az ezzel való korteskedés látszatát is. Ha már politikai pártot alapítottunk, tudomásul kell vennünk, hogy amit kicsiben meg tudunk valósítani, ugyanarra van esélyünk nagyban is /az összes kormányra jutott magyar –és nem magyar- párt is a saját szerkezetét tette-teszi át az országos gyakorlatba/. Ha most és itt azt mondjuk, hogy az ember gyarlóságait /például az önzését/ üldözés helyett fel lehet használni a társadalom érdekében, akkor ezt legelőször a magunk közösségében kell bebizonyítani. Ha az ember saját jól megfontolt érdeke, hogy másoknak dolgozzon, sem jó szívére számítani, sem semmire kötelezni nem kell.
Miután szolgáltatást igénybevenni csak időegységek birtokában, tehát teljesítés után lehetséges, felvetődött a „hitelezés” kérdése. Ha ez egy nyílt, nem párthoz kötött rendszer volna, lehetővé kellene tenni az induló hitelt. Ekkor azonban nem lehetne elkerülni a résztvevők egy részének jól, másik részének rosszul járását, például abban az esetben, ha az illető bármilyen okból munkára képtelenné válik, kilép a rendszerből vagy az egész rendszer megszűnik /ez vonatkozik az alábbi modellre is/.
Hitelre volna akkor is szükség, ha –hasonlóan már működő szisztémákhoz- időegységek helyett bevezetnénk az alternatív pénz fogalmát. E szisztémákat azonban elsődlegesen adóelkerülésre hozták létre, a szolgáltatások „árát” –mint a „hivatalos” gazdaságban- a kereslet-kínálat alakítja, tehát semmiféle kibúvót nem nyújtanak abból a társadalomból, amely hibás szerkezeténél fogva létjogosultságának lassan egyetlen alapfeltételét sem teljesíti. Sőt épp ellenkezőleg. Mivel a /normális esetben szociális háló létrehozására és fenntartására is szolgáló/ adók jövedelemkiegyenlítő hatása elmarad, a „jövedelmek” közti különbség, vagyis e minitársadalom páriái és elitje közti szakadék megnő. /Ha valaki 100 pénzhelyettesítőt keres, míg másvalaki 10-et, a jövedelmük különbsége 90 pénzhelyettesítő eszköz. Ha ebből mindketten húsz százalékot adóznának, ez a különbség már csak 72 pénzhelyettesítő eszköz lenne. Igaz viszont, hogy ameddig áruforgalom nincs jelen a rendszerben, mindezeket figyelmen kívül lehet hagyni./
Hogy a társadalom védelmi funkcióját legalább érzékeltessük, az Időpiac minden munkát egyedül a ráfordított idővel mér.
A hitelezés elkerülésére –az Időpiacot csak regisztrált párttagok vehetik igénybe- rendszeren belül is lehetővé tettük a pártnak végzett munkát. Ez honorárium tekintetében ugyanolyan, mint az Időpiacon végzett bármely más tevékenység, abban viszont nem, hogy az egész közösség érdekében végzik, tehát társadalmi munka. Ha tehát valaki „elvesző” plusz időegységgel hagyja el a rendszert /vagy az Időpiac megszűnésekor plusz időegységgel rendelkezik/, ennek az általa tudott, és belépéskor elfogadott ténynek a következtében semmiféle sérelem nem éri.
AZ IDŐPIAC KEZDŐNAPJÁT –HA MÁR LÁTJUK- E PORTÁLON BE FOGJUK JELENTENI.