Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

(kiegészítés)

Az "átmeneti kor" feltételezése egy őszintén optimista feltételezésnek hat, de nem az. Azt jelenti, hogy van egy átmeneti állapot régi és új között, amiben - egyre gyengülő erővel - még hat a régi, hogy aztán teljesen átadja a helyét az újnak. Persze ne gondolják, hogy az "új" vadonatúj. A katolikus vallás sem volt vadonatúj, hanem régi vallások elemeiből rakták össze. A Messiás a zsidó vallásból jött, ez lett a pillér, működése, csodái és tanításai az általa Ószövetségnek nevezett zsidó prófétai könyvekből, a Talmudból, sok eleme, a formalitásokig bezárólag a Mithras-kultuszból (szűznemzés, tizenkét tanítvány, tonzúra-glória mint nap-szimbólum, ünnepek, pl. a Sol Invictus, Legyőzhetetlen Napisten ünnepe helyébe lépő Sol Salutis, Üdvösség Napja, vagyis a Karácsony, stb.), a szentek - védőszentek - az antik isten-panteonokból érkeztek. A Szentháromság - hindu nyelven trimurti - is megvolt már Indiától Rómáig (Brahma-Visnu-Siva, illetve Iuppiter-Quirinus-Mars), találunk az Újszövetségben lélekvándorlásra való utalást, a nyersanyagok tehát már régen léteztek, csak az összeállítás lett új. A későbbi vallásalapítók is ezzel a gyakorlattal dolgoztak, Mohamedtől Nának guruig, a szikh, vagy al-Bábig és Baháalláhig, a bahái vallás alapítóiig.
De mindez nem is fontos. Ezek csak külsőségek. Ami ténylegesen fontos, az a tartalom. Az a szellem, aminek a tanítás lényege, és amit az egyház csak elferdíthet. Az egyház nem a tanítás megtestesülése, hanem a FOGADTATÁS megtestesülése. A tanításra úgy lehet következtetni belőle, ahogy a fekete lyukakra a téridő görbületéből.

Tehát az "új" a "régi" megjelenése más köntösben? Nem. Az "új" régi elemek megjelenése új köntösben. Marx-Engels-Lenin, a kommunista trimurti. Ugyanaz lenne, mint a Szentháromság? Még a kérdés is nevetséges.
A diktátor is azon a helyen áll a társadalmi hierarchiában, mint a király. De a diktátor nem király, hanem BITORLÓ. Nem abszolút monarcha, aki norma szerint az abszolút fensőbbség szimbóluma és megtestesítője, hanem az abszolút elnyomás megtestesítője. Önöknek, kivált, ha idősebbek, gyermekkoruktól azt sulykolták a fejükbe, hogy az abszolút uralkodók egyben zsarnokok is voltak. De ez egyszerűen nem igaz. Hogy mennyire nem igaz, gondoljanak II. József osztrák császárra és magyar királyra. Vagy gondoljanak Nagy Frigyesre, Voltaire levelezőtársára és barátjára. Az ideológusok is gondoltak, ezért ragasztották erre az abszolutista gyakorlatra sietve a "felvilágosult" jelzőt, majd igyekeztek mielőbb elfelejtetni az egészet, mint bosszantó kivételt.
Egy szó, mint száz, egy olyan korban látszunk élni, amelyben a régi szellem - amely már maga is fényévekre van a "szellem"-nek nevezhető szellemtől -, azaz az azt megelőző idők szelleme valamennyire még hat, de a végére már csak szólamok és titulusok maradnak belőle, üres edények, amelyek velük merőben ellentétes tartalommal telítődnek meg, mintha az emberi koponyába agy helyett bélsarat töltenénk. Ez a diktátorok kora, melynek végére eltűnnek majd a diktátorok is, és utánuk csak a káosz marad. Nem a rendezett káosz, hanem a rendezetlen. Nem "ordo ab chao", ahogy a szabadkőművesség hirdeti, hanem épp fordítva. Akkorra a formalitások is feleslegessé válnak. Az a filozófia, ami ehhez a korhoz a legjobban illik, a cinizmus. A következőhöz pedig az idős és bölcs Martin Heidegger lemondó sóhaja, aki élete alkonyán ugyan leírta még a "Sein", "Lét" szót, de már csak ÁTHÚZVA nyomtatta ki.

Nade a technikai fejlődés? A tudomány, a robotizáció, a génkutatás, az ember átalakítása, az ember-gépek megjelenése, az értelmes, önjavításra, önreprodukcióra és evolúcióra képes gépek? Az már nem az ember lesz.
Hogy ez mennyi ideig tart, nem tudom. Hogy EGY civilizáció vagyunk a sok (emberi) civilizáció sorában, amit követhet még emberi civilizáció, csak remélem. Ez az oka annak, hogy egyáltalán ilyeneket írok. A szellem megőrzése, amely ma már csak fedésben sikerülhet, mimikrivel, álcázva. Maszkirovkával, ahogy az orosz mondja. Soha ilyet nagy nyilvánosság előtt nem fogok kiejteni a számon, és igyekszem nem sokszor leírni. De nem baj, ha néha megjelenik, mert később eloszlathat félreértéseket. Még egy olyan társadalmat is ki lehet próbálni, amely ezen az alapon nyugszik, de azt is csak álcázva. Noé bárkája, amelyben keveseknek van csak hely. De ezek a kevesek a jövő letéteményesei, ha egyáltalán lehet még számunkra jövő. Nem Magyarországról van szó, ahogy a Naplóban is olvashatják. Nem menekültekről, nemzetekről, jövés-menésről, hanem AZ EMBERISÉGRŐL. Ez a válasz arra a kérdésre, hogy mit lehet tenni. Részt lehet benne vállalni.

De ha már Magyarország szóba került, és mindenkit ez érdekel elsősorban, fejezzük be ezzel. Tegyünk már valamit, mondta tegnap a barátunk. Hívjuk fel magunkra a figyelmet. Ez az egyetlen, amit csinálni lehet. Magamra is vállalom, ha muszáj, bár nem ez a feladatom. Nem agitátornak, szónoknak, államfőnek születtem, legfeljebb afféle minőségellenőrnek, teoretikusnak, talán írónak. Mózes is ezért kapta maga mellé Áront. Áron még hiányzik. Mindehhez azonban kell egy kapu. Egy rés, egy lehetőség nagy nyilvánosság előtti beszélgetésre. Valami olyasmi, amire Áron felfigyel. És talán JHVH is, hogy küldjön mannát és fürjecskéket. Én nem fogom a Parlament elé láncolni magam, és másoknak se javaslom. A mag elvetésére van mód, a többi pedig a Teremtő dolga. Vagy a természeté, szükségszerűségé, véletlené, szerencséé, kinek hogy tetszik. Úgy, ahogy most az ellenzék csinálja, nem lehetséges. (És még véletlenül sem szeretném, ha bárki azzal azonosítana, amit ma baloldalnak neveznek, és amely éppen úgy nem baloldal, ahogy a jobboldal sem jobb, hogy a fokozásról már ne is beszéljünk.) Jobb is, hogy nem lehetséges. Visszarendezve csak meghosszabbítaná azt az agóniát, ami éppen ennek az ellenzéknek a tevékenysége nyomán fordult finisbe. Essünk túl rajta. Tisztuljunk meg. Jöjjön a vízözön, de legyen alattunk egy bárka.

Orbán Viktorról, barátairól, rokonairól és üzletfeleiről, és a zseniális, átgondolt rendszerről, amit felépített. Harminc év munka van benne. Egy szerencsés történelmi pillanat, rengeteg támogató. És ez a harminc év munkával, rengeteg erőfeszítéssel felépített rendszer csak úgy tartható fent, hogy minden pillanatban védeni kell, propagandával és erővel. Ilyen volt a szocializmus is, ahol a rengeteg támogatót a Szovjetunió helyettesítette. Gondolják, hogy egy természetes társadalom is így működik? Gondolják, hogy ez ilyen formában - történelmi léptékben - sokáig fennmaradhat? Az elnyomás és az idő fordítottan arányosak.
Soha, egyetlen percre sem szabad lankadni. Mindig kell lennie egy ellenségnek, aki miatt ébernek kell lenni. Beleágyazódva hasonló karakterek hasonló rendszereibe, akik ugyanúgy a saját játékukat játsszák. Putyin is fel akarja használni Orbánt, Orbán is Putyint, mások pedig e kettőt. Al-Bagdadit is, Kim Dzsong Ilt is, és ők is másokat. Mindenki mozgat és mindenki mozgatott, játékos és bábu egyszerre. Nem érdek, hogy hiányozzon valaki a tábláról. Bábuk nélkül nem lehet játszani. Erre már a rómaiak is rájöttek. Ez a fő oka, hogy az észak-koreai rezsim és az Iszlám Állam még létezik. Ez volt a fő oka, hogy Hitlert, Mussolinit és Hirohito távol-keleti garázdálkodását oly sokáig eltűrték. A megbuktatott közel-keleti diktátorokat is eltűrték, és csak akkor léptek, amikor már túl nagy volt a tét. Ott se mindenhol, VI. Mohamed marokkói király például megúszta. A foszfor nem annyira kurrens, mint az olaj. Magyarországon pedig semmi se kurrens.

Teljesen mindegy, ki lesz az okosabb, és mekkora hatalmat gyakorol: diktátor marad. Még akkor is diktátor marad, ha a rendszere az adott pillanatban - egyelőre - nem nevezhető klasszikus diktatúrának. Kicsiben és nagyban, a vég ugyanaz lesz. Lehet Orbán akár egész Európa ura, amire törekszik is, így sem kerülheti el. Lehet a világ ura, ami szintén nem állna túl távol a karakterétől, akkor sem kerülheti el.
Ne tévessze meg Önöket, hogy Magyarország területileg kis ország. A határoknak mind kevesebb a jelentősége. A nemzeteknek is, dacára minden mákonynak és maszlagnak. Figyeljék csak meg, hova helyeződött át a magyar kormánypropaganda súlypontja. Nézzék sűrűn az M1-et. A mai politikusok KÉPVISELŐK. Nem a választókerületüké, nem az országuké, hanem a szponzoraiké, akkor is, ha pillanatokra elfelejtik. Hamar eszükbe juttatják. A mai hatalom képviseleti hatalom. Maga a valóságos, működő internacionalizmus. Egy jelentéktelen, kis ország eldugott falvában felnevelkedett paraszt is elérhet bármit, ha az érdekek úgy kívánják, akár Pargali Ibrahim pasa, I. (Törvényhozó vagy Nagy) Szulejmán oszmán szultán nagyvezíre, a görögországi Pargában született egykori halász. A végén persze ő is megkapta a selyemzsinórt, de most nem akarunk történelemórát tartani.

Kétféle társasjáték van: nulla összegű és nem nulla összegű. Az elsőben az egyik játékos veszít, a másik nyer. Ezen az elven alapul minden egyszerű fogadás is. A nem nulla összegű játékokban a nyereség és veszteség nem egyenlíti ki egymást. Ezekben a nyereség és veszteség összege vagy nagyobb, vagy kisebb nullánál, tehát MINDEGYIK játékos vagy nyer, vagy veszít. A diktatúrák az elit és az alsóbb osztályok közti olyan nulla összegű játékok, amelyekben - látszólag - az elit nyer, a többiek vesztenek. Csakhogy van egy HARMADIK játékos is, nevezzék Természetnek, Sorsnak, Életnek, Valóságnak, vele szemben pedig... MINDKETTEN vesztesek lesznek.

2016. 02. 11.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1