Fel kell hívnom a tisztelt Nagyérdemű figyelmét egy tévedésre. Orbánt - talán a most kibontakozó Horthy-kultusz miatt, talán a történelmi tudatlanság miatt - az altengernagy-kormányzóval szokták rokonítani, módszereit és ambícióit illetően. Köze nincs hozzá. A Horthy nevével fémjelzett korszak ugyan emlékeztet korunkra, de csak mint silány utánzat. Utánérzés, giccs, ahogy százszor leírtam. Koppintás, lopás, újat kitalálni képtelenség. Silány másolata az eredetinek, mint ahogy az eredeti se volt eredeti, hanem silány másolata még régebbi koroknak. Ha azok akkor ostobák és kártékonyak voltak, milyenek a mostaniak? Már Ethán írnok szavaira sem érdemesek Stefan Heym: Dávid király krónikájából: "apád legalább nagy gyilkos volt".
Ha mindenáron történelmi alteregót akarunk Orbánnak keresni, akkor Gömbös Gyula sokkal pontosabb választás lenne. Gömbös 1932-1936 között volt magyar miniszterelnök, a folytatásban halála (vesebeteg volt) megakadályozta. Pártja, az Egységes Párt 1932-től új nevet kapott: Nemzeti Egység Pártja lett. Programja neve Nemzeti Munkaterv. Nem beszélt a zsidók biológiai alacsonyabbrendűségéről. Sohasem akart a zsidókkal szemben fizikai erőszakot alkalmazni. Nem erőszakon, hanem - és most tessenek idefigyelni - "A LELKEK FÖLÖTTI URALMON alapuló" diktatúrát akart. Nem olyat, amely "a szuronyok hegyén táncol", hanem egyfajta adminisztratív diktatúrát, bár ezt a kifejezést nem használta és tagadta. A nemzeti érdek "felette áll mindennek, így a jogrendnek és a polgári szabadságjogoknak is. És ha közöttük ellentmondás alakul ki, A JOGI FORMULÁK NEM AKADÁLYOZHATJÁK AZ ÁLLAM ÁLTAL KÉPVISELT NEMZETI ÉRDEK MEGVÉDÉSÉT". Gömbös mindig azt hangoztatta, hogy "el kell fordulni a Nyugattól (a Nyugat jelen állapotát tekintve e tekintetben nem mondom, hogy nem volt igaza), és "vissza kell térni a nemzet ősforrásaihoz". Az iskolarendszer feladatát "a fajtestvéri együttérzésnek és kötelességnek az ifjú lélekbe való minél teljesebb beleplántálásában" határozta meg. Kormányfőként nem hangoztatott antiszemita nézeteket, és nem hozott a zsidóság jogait korlátozó intézkedéseket sem. Sőt! Kijelentette, hogy "a zsidóságnak azt a részét, amely sorsközösséget ismer el a nemzettel, éppen úgy testvérnek kívánom tekinteni, mint magyar testvéreimet". Dehogy kívánta, de akkor ezt találta célszerűnek mondani. Pártján keresztül a lakosság minden élettevékenységét az irányítása alá akarta vonni a kultúrától, sporttól, egészségügytől a gazdasági tevékenységig. Vitaesteket szerveztek, hogy elősegítsék a végcél, az "EGYSÉGES MAGYAR VILÁGNÉZET" kialakulását.
Volt ebben a korban egy másik érdekes szervezet is, a Turul. Az edzett Olvasót már semmi nem fogja meglepni: a Turul EGYETEMI DIÁKSZERVEZETKÉNT alakult. Teljes neve Magyar Egyetemek és Főiskolák Országos Nemzeti Turul Szövetsége volt. Egyik fő céljukat "az egyetemek és főiskolák kommunista érzelmű személyektől való megtisztításában" határozták meg. Elődjei a Tanácsköztársaság bukása után megalakult medikuszászlóaljak - egyetemi karhatalom - voltak. Később "vetődött fel...az az eszme, hogy a katonai szervezet MELLETT egy társadalmi szervezetre is szükség van, mely nemzetnevelő munkásságával lehetetlenné teszi az 1918-as összeomlás megismétlődését". A Turult tagjai "minden nagy jobboldali mozgalom bölcsőjének" tekintették. Működésüket a kezdetektől "súlyos antiszemita kilengések" - zsidóverések - kísérték. Pár jelszó: "zsidómentes szemeszter", "nemzethűség, államhűség, a törvények tisztelete". 1919-20-ban a felsőoktatás intézményeiben - most jön a z igazán érdekes - FAKULTÁSONKÉNT "IGAZOLÓ BIZOTTSÁGOKAT ÁLLÍTOTTAK FEL", - melyek az előző mondatban leírtak szempontjából - ELLENŐRIZTÉK AZ IFJÚSÁGOT, ÉS CSAK AZ ENGEDÉLYÜKKEL LEHETETT HALLGATÓKAT FELVENNI AZ EGYETEMEKRE. Mit szólt ehhez a hatalom? Semmit. Eltűrte, eltűrte az antiszemita - már nem is numerus clausust, hanem egyenesen numerus nullust követelő - diáktüntetéseket is, sőt az illetékes államtitkár, Tömböly Dénes 1940-ben az mondta, hogy nemcsak költségvetési, hanem "a legnagyobb erkölcsi támogatást is meg kellene nekik adni, mégpedig úgy, hogy minden keresztény magyar egyetemi hallgató részére kötelezővé kellene tenni a bajtársi egyesületekbe való belépést". Itt még szerencsére nem tartunk.
És mit mondott erre négy évvel korábban, kevéssel a halála előtt Gömbös Gyula miniszterelnök? "Őszintén megmondom nektek, nekem elsősorban erősebb rendszabályokat kellett volna életbe léptetni az elmúlt diákzavargásokkal kapcsolatban. De türtőztettem magam, mert fiatal magyar testvéreimmel álltam szemben. ÉN AZONBAN CSAK EGYSZER TÜRTŐZTETEM MAGAM. Másodszor már nem, mert aki ismeri múltamat, az jól tudja, MILY RAGASZKODÓ SZERETETTEL VISELTETEM AZ EGYETEMI IFJÚSÁG IRÁNT. De tudja azt is, hogy ENGEM NEM KELL A NEMZET, A JÖVŐ ÉS AZ IFJÚSÁG IRÁNTI KÖTELESSÉGEIMRE ÖSZTÖKÉLNI. TUDJÁTOK JÓL RÓLAM, HOGY UGYANANNAK A VILÁGNÉZETNEK VAGYOK ELŐHARCOSA, AMELYÉRT TI, A MAGYAR IFJÚSÁG SÍKRA SZÁLLTOK, ISMÉTLEM, VAGYOK ÉS NEM VOLTAM."
Hja kérem, a diktátorok (sem) szeretik a konkurenciát.
2013. 03. 04.