Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Miyamoto Musashi, Japán leghíresebb vívómestere 1584-ben született a Mimasaka tartománybeli Miyamoto faluban. Legemlékezetesebb párbajának emlékét ma szobor őrzi a szigeten, ahol megvívta. Nem karddal ráadásul, hanem egy EVEZŐVEL. (A szamurájok két kardot viseltek, egy hosszút és egy rövidet. A hosszúkard neve uchigatana vagy - ez az ismertebb - katana, a rövidé wakizashi. A szamuráj lelke a kard volt. De minden kardnak külön is volt-van lelke, némelyek gonoszak, mások jók. Azért írom, hogy VAN, mert az igazi japán kardhoz fogható fegyvert nem ismer a történelem. Ezeréves kardok is olyan állapotban maradtak fent, mintha újak lennének. Ehhez mindössze három dologra volt szükség: a kovács tökéletes harmóniájára, a kard tökéletes harmóniájára, és a kardforgató-tulajdonos tökéletes harmóniájára. Egy ilyen kardnak felbecsülhetetlen értéke volt és van. Olyannyira, hogy a sógunok korában nem is lehetett megvenni, csak KAPNI. Ezt európai, különösen mai európai ember nem értheti. Dehát az elefánt sem értheti, mi értékes van egy igazi porcelánban, és hogy kell vele bánni.)

Fakarddal szembeszállni egy igazi katanát használó vívómesterrel, egyrészt megbocsáthatatlan otrombaság, másrészt eszement ostobaság. Legalábbis annak TŰNIK, de csak szép sorjában.
Az első feljegyzett párbajt Musashi tizenhárom éves korában vívta Arima Kibei, Mimasaka tartomány vívófavoritja ellen. Kibei annyira biztos volt a tudományában, hogy egy nagy mező közepére egy táblát helyezett ezzel a felirattal: "Elfogadom bárki kihívását". Persze senki nem merészelte kihívni. Egy napon azonban rövid választ talált a táblája alatt: "Holnap kihívlak". Másnap reggel a mester, tanítványai gyűrűjében meg is jelent a mezőn. Vakmerő harcosra, majd megalázó, rövid küzdelemre számítottak. Harcos helyett azonban megjelent egy...gyerek, aki mögött egy buddhista pap lépdelt. Mindennek tetejébe a gyerek rongyos volt, mocskos, és bűzlött, mint egy disznó. Mindössze vívásra alkalmatlan rövidkarddal és egyetlen bottal volt felfegyverkezve. Amikor közelebb értek, Arimának még annyi ideje sem volt, hogy felocsúdjon az ámulatából, a gyerek e szavak kíséretében: "Állj fel, és küzdj!" rátámadt, és mellbe lökte. A mester harmóniája után az egyensúlyát is elvesztette. A földre zuhant, ahol a gyerek, mindenki ámulatára, agyonverte a bottal.

Musashi - ő volt a gyerek - úgy folytatta pályafutását, ahogy elkezdte. Harcolt karddal is, kiváltképp több ellenféllel szemben, de a fához - és vele az ellenfél kizökkentéséhez - élete végéig vonzódott. Aktív nyolc éve alatt soha nem győzték le, pedig kiállt fegyvertelenül, egy LEGYEZŐVEL, de néha KÉT karddal is (ellenfele, ahogy tanulta, egyszerre csak egyetlen kardra, a katanára tudott figyelni, és szabályosan belerohant a wakizashiba).
Volt - a mosdatlanságon kívül, amelyhez szintén ragaszkodott - Musashinak még egy kellemetlen szokása: mindig elkésett. Illetve nem mindig, mert amikor egyszer csapdát állítottak neki, akkor KORÁBBAN érkezett, mint az őt párbaj látszatát keltve orvul lerohanni készülő ellenfelei.
Így történt annál az ominózus szigetbeli párbajnál is. A japán délvidék leghíresebb vívómestere, Sasaki Ganryu ellen vívta. Senki nem vette komolyan a torzonborz, ápolatlan jöttmentet, még abba is belementek, hogy a küzdők tetszés szerint választhassák meg fegyvereiket. Olyan neves vívó ellen, mint Ganryu, nyilvánvalóan a legjobb acélpenge lehetett csak az egyetlen orvosság.
Musashi azzal kezdte, hogy a párbaj előtti napon egyszerűen eltűnt. Egy rövid üzenetet azonban hagyott maga után, amiben biztosított mindenkit, hogy a kitűzött napon meg fog jelenni a párbaj helyszínén. Csakhogy, ellentétben Ganryuval, nem jelent meg.
A híres mester pontban nyolckor érkezett. Díszes ruhát viselt, övében kora legjobb kardjával. Magányosan és egyre idegesebben rótta a parti fövenyt. Déltájban elküldte néhány csatlósát a Musashi szállásaként megjelölt fogadóba. A csatlósok meg is találták Musashit, mély álomba merülve. Azonnal felszólították, hogy induljon el, de Musashit nem lehetett sürgetni. Komótosan, újabb egy órán keresztül megreggelizett, majd arra kérte a fogadó tulajdonosát, adjon neki egy evezőt. Kardformára farigcsálta, fejére a nap ellen egy törülközőt csavart, majd átevickélt a szigetre. Ganryu szikrázó szemekkel támadt rá. Vágása Musahi törülközőjét érte, melyet el is metszett. Második vágása Musashi ruháját. Több vágásra nem volt ideje. Musashi evezője pontosan a fején találta. A mester eldőlt, szájából vér csordult ki, és visszaadta lelkét teremtőjének.

Miért is írtam le mindezt ilyen hosszan? Itt van nekünk ez a nehézkes, ravaszkodó konglomerátum, a Fidesz. Itt van nekünk ez a szintén nehézkes, de ráadásul széthúzó, szintén ravaszkodó másik konglomerátum, a mai magyar baloldal. Ha jobb, ha bal, mindannyian egy pályán mozognak, ugyanabban a miliőben, ugyanazokkal a fogásokkal. Ugyanazon a halandzsanyelven beszélnek, ugyanazokat a halandzsa kifejezéseket használják, még akkor is, ha az egyik hozzátesz némi "jobboldali" zsargont, a másik némi baloldalit. Ugyanúgy öltözködnek, ugyanúgy háborognak a másikon, ugyanúgy hízelegnek azoknak, akiken élősködnek, vagy élősködni szeretnének. Az adja a nyugalmukat, hogy ellenfél és hallgatóság egyaránt nem képes kilépni abból a verbális és gyakorlati környezetből, amely pár száz, markánsan pár tíz éve az európai - és egyre inkább világ- - gyakorlat. Minden a megszokott mederben folyik, harc és mindennapi élet egyaránt.

Szándékosan nyugalmat írtam harmónia helyett. A mai ember egyre kevésbé (és még ezzel túl is dicsértem) rendelkezik harmóniával. Mással sem nagyon: ezért írta Hamvas, hogy a mai ember nem érzékeny, csak ideges. A harmónia nyugalommá devalválódott (igazából azzá sem, csak látszatnyugalommá, vagyis olyan nyugalommá, amely nem belülről fakad, hanem KÍVÜLRŐL: a KÖRÜLMÉNYEK épp akkor nem adnak okot a nyugtalanságra), ahogy az érzelmek emóciókká, a szellem racionalitássá, az alázat megalázkodássá, a hit elhívéssé, a tudás kritika nélkül átvett információkká.
De ez a nyugalom is megbontható. Úgy különösen, hogy a harmóniának, amely az igazi nyugalomnak elengedhetetlen előfeltétele VOLNA, nyoma nincs. Egyetlen szóval megbontható.

Ha Isten is úgy akarja (édesanyám gyakori mondása volt orvosi mivoltában), látni fogjátok, kedves polgártársak.

2013. 08. 08.

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1