Rohamosan nő a Fidesz népszerűsége, Orbán mesterével együtt. Érdekes, hogy kik körében: a harmincon aluli és ötvenen felüli, maximum nyolc általánost végzettek körében. Isten ments, hogy gyengeelméjűt és agyérelmeszesedettet írjak. Mindeközben pedig... Nos, mindeközben pedig a következők történnek: megérkezik a halálos tavasz a magyar tundrára. Hóviharral, ónos esővel, hideggel, a hatóságok teljes tehetetlenségével. Ha valaki megmenekül az utakról, az - sarkítva - jóformán csak a lakossági szolidaritásnak és saját magának köszönheti. A dráma nagy része egy százhetvenkét kilométeres, nyúlfarknyi autópályán játszódik le, alig nyolcvan (!!) kilométerre az ország fővárosától. Nem Amerikában, a Sziklás-hegységben, nem még északabbra, nem valahol Ázsiában, hanem Európa közepén, egy védett medencében. A vonatok több órát késnek...bár nem az ÖSSZES vonat. Saját lányom szombaton, az események tetőpontján érkezett haza Svájcból (Svájcból), vonattal. A hatáig semmi, de semmi nem akadályozta. Az ember hajlamos azt hinni, hogy már megint ezek a zsidók találtak ki valamit. Imádkoztak Istenükhöz - aki természetesen semmiféle kapcsolatban nem áll a Magyarok Istenével -, aztán kerítettek valahonnét egy Mózeséhoz hasonló pálcát, meglegyintették vele a felhőket, amelyek erre huss! kettéváltak, épp a határ mentén, a nyugatiakból kedves bárányfelhők lettek, a keletiekből rémítő, fekete, havat hordozó fellegek. Az ezt követő tehetetlenkedést - talán akarnánk tenni valamit, de nem tudunk és nincs mivel - nevezte el mára a kormánypropaganda száz százalékos teljesítésnek. Sőt, száztíz, gondol a humorérzékkel megáldott Olvasó A bájkeverő izzadó kosárlabdázójára, akivel a Liz Hurley képében megjelenő csinos ördög igencsak apró farok hozzáadásával szúrt ki. Az agyérelmeszesedettek, sörük és a kocsmapult mellől nyelik, mint kacsa a nokedlit.
A forint zuhan. Matolcsy, találgatnak az emberek. Simicska - mondja mindent tudó mosollyal a bennfentes -, Simicska. Tőrdöfés a rezsicsökkentés miatt, ordítja a kormánysajtó. Shortolás, kacsint a hozzáértő. Ciprus, írják a pénzügyi elemzők. Cipruson megcsapolják a bankbetéteket! Dehogy Ciprus, teszem hozzá én. Szváziföld. Egy százéves hottentotta anyókának kiestek szeretkezés közben az ánuszgolyói. Csapott is az apóka akkora ribilliót, hogy ide hallatszik.
Magyar gazdaság nem létezik. Tervek nem léteznek. Beszélni persze beszélnek ilyenekről, például Széles Gábor. Ősszel, mondja. Majd ősszel meglátja mindenki. Tényleg annyira hülye a magyar lakosság, hogy nem a CSODAFEGYVER jut ilyenkor az eszébe? Igen, annyira hülye. És pontosan ugyanazt csinálja, mint akkor: várja a sültgalambot. Amikor a Solymár felől érkező szovjet felderítők 1944. Karácsonyán kinéztek a fák közül a hűvösvölgyi villamos-végállomásra, nem akartak hinni a szemüknek. A második világháború egyik legpusztítóbb városostroma előtt álló, bombázott, bekerített Budapesten még csak elsötétítés se volt. Csilingeltek a villamosok, az utcákon nyüzsögtek a rokonlátogatásra igyekvők, egy néni gesztenyét árult. Mintha nem hogy háború nem volna, de...és ilyen 2013 Budapestje is.
Itt az álom már, benne rabló jár, énekelte szegény Cipő pár éve. Nem is egy rabló. Rabló, exrabló és rablóaspiráns. Disznó kutyák, ordítja egyik csapat a másikra, mint a tót atyafiak szintén a második világháború végén a visszavonuló magyar honvédekre. Tik miattatok tesznek minket tönkre!
Lófaszt, kedves Olvasó. Finom polgári modorban: lófaszt. Szíveskedjünk a tükörbe nézni.
2013. 03. 18.