"kicsi madár hogy tudsz élni
kicsi madár hogy tudsz élni
hogy te nem tudsz beszélgetni
mer én tudok beszélgetni
mer én tudok beszélgetni
mégis elig tudok élni" (népdal)
Nem lesz túl mélyenszántó, talán ezt így nyár közepén nem is várják tőlem, különös tekintettel az éjjel (hajnal?) három órás kezdő időpontra. Amikor leültem a gép elé, fél hármat mutatott az óra, de megakasztott egy zsidózó polgártárs, akihez kénytelen voltam észrevételt írni. Az történt ugyanis, hogy egy másik polgártárs vett a Pennyben egy literesnek mondott tejet, aztán otthon fogta magát, és nekiállt kiszámolni, mennyi tej fér is a dobozba egyáltalán. Gondosan lemérte, összeszorozta, majd úgy találta, hogy nagy jóindulattal kilenc deci. "Bejöttek ide a multik", írja az egyik hozzászóló, "nagyrészt zsidó tulajdonosokkal és jól átbasszák az embereket ezekkel a minősíthetetlen termékekkel! ... minden Magyarországi törvényt próbálnak kijátszani. De ez nem meglepő mert a génjeikben hordozzák a másik ember becsapását tisztelet a kivételnek! ... Az über is közéjük tartozik! Remélem farvizen nem lopakodik vissza!" Megjelent aztán a kontrás is, "Metszett faszu àpolatlanok ès büdössek....", s így folytatódik tovább, neki elsősorban az alapos szájmosást javasoltam, bár ez nem segít rajta, de mégis, az embernek legalább az az érzete támad olyankor, hogy csinált valamit. A nyelvről akartam írni, emlékeztetnek Önök, de hisz már el is kezdtem. A "Magyarországi", így, nagy kezdőbetűvel már továbbfejlesztés, eddig csak "Magyar" volt, szeretem Magyar hazámat, a Családom, Fiam, Lányom, Feleségem, hol a Piros tollam? hadd húzzam át azzal is, hadd legyen hangsúlyos, értsék meg a farvizen visszalopakodó büdöss Überes zsidók is, akik még Ékezetekben se szeretik a Magyart, nem úgy, mint Én, aki szintén, az ő nevüket aztán nem fogom Naggyal írni, nehogymár.
Úgy indult, még tegnap délelőtt, hogy egy facebookos barátom felpanaszolta a becézéseket. "Ma egy szörnyűséggel találkoztam: 'szülcsi napcsi'. Lehet jobban elbaszcsizni? Szörnycsi. Vagy cukcsi?" Nem új jelenség ez (mi az új jelenség?), Fekete István például 1957-ben írta a Tüskevár-t: "Itt mindennek, minden valóságnak neve van, értelme, jelentősége és ideje; itt nem becéznek és nem rövidítenek le semmit, és ha valaki a szilfából szilcsit, a szárcsából szárcsikát és a kunyhóból kuncsit csinálna, Matula jól megnézné és sajnálná.
-Szögény, hogyan beszél...
És Tutajos ki nem mondott tétova gondolatainak legmélyén megérezte, hogy ha egy reggel Matula azzal keltené, hogy:
- Gyuszkó ébredjen, mert felkelt a Napcsi...- hát ijedten nézne rá, hogy megbolondult-e, s közben kicsit utálkozna is. De nem, ez nem is lehetséges!" Tehát már akkor megvolt. És ki tudja, még mennyivel előtte. Vagyis már.
Szóval a nyelv. Amely változik, NEM fejlődik. És nem fogok Nádasdy professzorra hivatkozni, bár ő is ezt mondja. Alighogy befejeztem a hozzászólást az előbbi kedves barátom posztjához, jött egy másik kedves barátom - vele személyesen is találkoztam - posztja, aki - félig arab - szír - lévén - a minapi franciaországi (Franciaországi?) kamionos terrorakció kapcsán a következőket írja: "A legfrissebb információk szerint a nizzai merénylő pár hét alatt radikalizálódott. A németországi baltás afgánt pedig egyszerű 17 éves srácnak hitte a környezete, míg 'Allahu Akbar't kiabálva vagdalkozni nem kezdett a vonaton.
A terroristáknak immár nincs jellemző profiljuk. Pontosabban szólva: a jelek szerint bármilyen muszlim származású emberből bármikor előjöhet a gyilkos terrorista.
Ma reggel hosszan vizsgálgattam a szemem vérereit a fürdőszoba tükrében. Kicsit kezdek félni magamtól is. Kérek mindenkit: Senkit ne zavarjon meg a nyugodt természetem, debreceni protestáns neveltetésem vagy alkoholfogyasztási szokásaim. Ha bárki bármilyen, akár csak a legapróbb változást is észrevenné rajtam, ne habozzon: AZONNAL CSAPJA LE A FEJEMET EGY ÁSÓVAL!" Disznózsírral bekent ásóval, bólintottam rá. Szó szót követett, végül azt a - kétségkívül - elmés megállapítást tette, hogy "a vallás a Kelet eszméje, az eszme a Nyugat vallása". Igen, válaszoltam. És mi pont középen vagyunk. Ne feledjék: mai értelemben vett vallásról beszélünk. Confessióról, azaz konfesszióról, hisz ma már így írjuk, a "hit" (nem véletlen az idézőjel) megvallásáról, általánosan arról az elfogadott tényről, hogy - mondjuk nálunk - kit minek kereszteltek. Látják már ennek a kifejezésnek is az erodálódását? És hol vagyunk akkor a religiótól, a régi magyar nyelv religyiójától, ahogy még Pázmány Péter használta!
A vallás, mint lesüllyedt-devalválódott religió, Keleten (most tessék kitalálni: helyes-é itt a nagybetű, vagy helytelen?) elvilágiasodott (elállatiasodást mégsem mondhatok, bár szívesen mondanék, azzal a megkötéssel, hogy ez csak a kép egésze, nagyon távolról - és kívülről - nézve, ugyanez vonatkozik a Nyugatra is), politikai programmá - eszmévé - vált (már a kezdetektől az volt, de akkor még nem idegenedett el önmaga lényegétől), míg Nyugaton - a korszellemről van szó - mint az élet meghatározója gyakorlatilag megszűnt, és helyette politikai programokat kezelnek vallásként. Már megint ezek a definíciók, mosolygott virtuálisan a barátom. Hát bizony, a fenyőbe. A szavak és kifejezések értelmezése. Megint és mindig. És persze mindkettő, az is, amit vallásnak neveznek, az is, amit akként kezelnek, csak spanyolfal. Ami mögöttük van, az nem szellemi-lelki, hanem az anyagi világ maga. Az állat az emberben. A disznó, zsírral és mindenestől. Nem kell hozzá ásó, a kapa és a nagyharang meg grátisz jár.
A konfesszióról jut eszembe a sex. Vagyis a szex. Amit a vallások hasztalan igyekeznek keretek közé szorítani. Mivel elemi ösztön, örök téma marad. Kinek a pap, kinek a papné. Ki ezt lájkolja, ki azt. Vagy like-olja? Tudja a franc. A franc se? Nyugodtan írhatják a szoftvert szoftvernek, a hardvert is hardvernek. Írják is. Bekebeleztük, örömmel. Zafyr Czenczi, ahogy Kazinczy Ferencet nyelvújító társai csúfolták, minden munkálkodását romba dőlni látná. És akkor a szex? Anyukám még következetes volt: nem létezett hatalom, ami eltéríthette volna, hogy az interjú-t ne interview-ként jegyezze.
Szele Tamást kifejezetten kedvelem. Ennek ellenére (ezért? illene legalább azt megtanulnunk értelmezni, amit MI gondolunk) sérti a szememet minden olyasmi, mint az "el kell olvasd", "meg kell értsd", "el kell fogadd". Nem kell elfogadd. El kell, HOGY fogadd, vagy "el kell fogadnod". De Erdélyben, ahonnét ő származik, így beszélnek! Mikszáth Kálmán Szklabonyán, szuszogó tótok között született, akiknek a leszármazottai ma se találnának kivetnivalót a kérdés ilyetén feltevésében, hogy például "Nem-e láttad a pipámat valahol?" Ezt úgy hívják, hogy TÁJNYELV, ami nagyon szép - sokkal szebb, mint pesti változata - tud lenni, MINT TÁJNYELV. Móricz Zsigmond tisztában volt ezzel, Gárdonyi Géza is. De a napi zsurnalisztika - journalistika? brrr - nyelve éppúgy nem a tájnyelv, kivéve, ha valamiért erre hegyezzük ki, mint a napi levelezésé vagy beszédé. Mentség millió van, de attól még nem használjuk Isten adta nyelvünket helyesen. Isten vagy isten? Ha név, ha személyre szól, akkor bizony Isten. Nem Allah, nem Jehova (már a Jahve is jobb, a JHVH-t hagyjuk meg a lengyeleknek, cseh-szlovákoknak, vagy a walesieknek, akik ki tudják mondani az ilyesmit, ez persze csak vicc, de én nem vagyok sem régi zsidó, aki nem ismeri a központozást, sem az elpusztult Templom - látják, most korrekt a nagy betű, ugyanazért - főpapja, aki viszont ismeri a nevet és jogosult - évente egyszer - kimondani), nem God, nem Gott. Gott sitzt in Himmel, aber wir sitzen auf dem Boden. Allah, God, Gott, Devla azt jelenti, hogy "Isten". A JHVH már nem egészen, ezért aztán helyettesítik: Adonáj (Úr), vagy Elóhim (Isten). A "déva" (szanszkrit) viszont már a panteon (pantheon?) részeként "isten", szemben az Isvará-val (Ishvara?). A nem latin betűs szavakat magyar fonetikával használjuk. Mi okunk sincs rá, hogy ne így tegyünk. Az orosz Feliksz nyugodtan lehet Feliksz, a görög Afrodité is Afrodité az Aphrodité helyett. A jövevényszavak beépülését nem lehet, nem is érdemes megtiltani, de a fordított nyelvújítást felejtsék el, ha azt akarják, hogy az unokáik még magyarul beszéljenek.
A médiák nincsenek nagy segítségükre ebben. Médiák? De hisz a "média" maga is a "médium" többes száma! És láss csodát, még Bakos Ferenc, a nyelvtudományok nagydoktora - ő írta mindannyiuk kedvencét, az Idegen szavak és kifejezések kéziszótárá-t - se talál kivetnivalót benne. Médiumok? Az is jó, bár kicsit félrevezető, mert esetleg okkultista szeánszok központi szereplőire találnak gondolni. És a "legoptimálisabb"? Redukáljuk LE? Vagy mindjárt degradáljuk, szintén LE? Csakhogy ezek rossz beidegződések, amelyek hibás megfeleltetésekből erednek. Az "optimális" ugyanúgy nem "jó", ahogy a "degradál" se "fokoz". (A teológiában kevéssé jártasaknak: az "Elóhim", "Éli" is Isten - "Él" - többes száma, de ennek nem nyelvi oka van.)
A nyelv saját, belső logikával rendelkezik. Illetve nem "rendelkezik". A nyelv RENDSZER. S mit is mondtunk a rendszerekről? Minden rendszer a) MAGÁNYOS, minden rendszer b) ÖNTÖRVÉNYŰ, és minden rendszer c) ÖNMEGHATÁROZÓ. Ezekből pedig az következik, hogy minden rendszer egyben TEHETETLEN A SAJÁT TÖRVÉNYEIVEL SZEMBEN. Ha egy rendszer a saját alapelemeivel nem harmonizál, összeomlik: nem képes megszabadulni ugyanis önnön magára irányuló determinációjának a kényszerétől. Egy gép sem, egy mozgalom sem, egy társadalom sem. A nyelv sem.
Innét folytatjuk.
2016. 07. 20.