Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

"Te hiszel Istenben?" - tette fel nekem a kérdést nemrég valaki. Azt írtam neki, rossz kérdés. "Ugyan", válaszolta. "Mi egyszerű emberek így szoktunk kérdéseket feltenni."

Az egyszerű emberekre való hivatkozásról mindig egy régi fizikatanárom jut az eszembe. Nem akarok sértő lenni, tehát senki ne vegye sértésnek. Ő ráadásul nem az egyszerű emberekről beszélt, hanem a józan paraszti észről. Fizikus volt, mondom. Nos, mondta, a józan paraszti ész olyan, mint egy józan paraszt.
Ha valaki szakállas, még nem biztos, hogy okos ember. Ha egy válasz egyszerű, még nem biztos, hogy helytálló. Ha egy kérdés egyszerű, még nem biztos, hogy jó kérdés. De mi a jó - megfelelő - kérdés? Az, amit meg lehet válaszolni. Minél egyértelműbben lehet megválaszolni, annál jobb kérdés. A "Te hiszel Istenben?" egyszerű kérdés. Ha azt mondom rá, hogy "igen", vagy hogy "nem", a feltevője megnyugszik. Tudja, miről van szó, fogja gondolni. Hitétől és habitusától függően fog rá regálni. Ennyiben marad, vagy tovább kérdezősködik. Hiszen valamiért feltette. Ha hívő, és azt válaszolom, "igen", vagy beéri ennyivel, végtére is ugyanabban a csónakban evezünk, gondolja, vagy úgy folytatja a kérdezősködést, hogy "akkor szerinted", vagy "akkor te miért". Ha nem hívő, nem mond semmit. Legfeljebb azt, hogy "értem", bár nem értheti. Babonás vagyok, és kész. Ha azt válaszolom, "nem", és olvasták az írásaimat, mindketten értetlenkedni fognak. Jó, és ha nem olvasták? Akkor a hívő esetleg megpróbál megingatni, a nem hívő pedig a keblére ölel.

Hadd idézzem, mit mondott Robert Oppenheimer az elektronról. Nem Istenről, hanem egy részecskéről. Már idéztem, de úgy tűnik, nem elégszer. "Ha például azt kérdezzük, hogy egy elektron ugyanazon a helyen marad-e, akkor azt kell felelnünk, hogy 'nem'. Ha azt kérdezzük, vajon változtatja-e a helyét az elektron az időben, akkor ismét azt kell felelnünk, hogy 'nem'. Ha azt kérdezzük, hogy az elektron nyugalomban van-e, azt kell válaszolnunk, hogy 'nincs'. Ha azt kérdezzük, hogy mozog-e az elektron, akkor a válasz megint csak az, hogy 'nem'." 
Tegye fel az idézett kérdések bármelyikét, kedves Olvasó. Megkapja a válaszát, látszólag egyértelműen. Megkapja? Meg lehetett válaszolni? Pedig mint egyszerű ember, megnyugodott bele. Ha ez a cél, akkor rendben is vagyunk. Ideig-óráig, ameddig fel nem teszünk egy előzővel ellentétes kérdést, és ugyanazt a választ nem kapjuk. Vagy semmiféle választ nem kapunk. Vagy bármifélét. A dalai láma most ismét hangosan felkuncogna.

"Ezek szerint az >Egyetemességek-Egyetemességé<-nek örök voltát felételezni: alaptévedés. Az >Egyetemességek-Egyetemességé<-nek a nem-örök voltát felételezni: alaptévedés. Az >Egyetemességek-Egyetemességé<-nek az egyszerre-együttesen örök és nem-örök voltát felételezni: alaptévedés. Az >Egyetemességek-Egyetemességé<-nek sem nem örök, sem nem nem-örök voltát együttesen felételezni: alaptévedés, - és így tovább.
A Világ teremtett voltát feltételezni: alaptévedés. A Világ nem-teremtett voltát feltételezni: alaptévedés. A Világ teremtett és nem-teremtett voltát - egyszerre és együttesen - feltételezni: alaptévedés. A Világ sem nem teremtett, sem nem nem-teremtett voltát együttesen feltételezni: alaptévedés, - és így tovább." (László András)
Jó kérdés, kedves Olvasó?

Az az egyszerű kérdés, hogy "Te hiszel Istenben?" mindössze három tisztáznivalót tartalmaz: "én", "hit", "Isten". Hogy e három fogalom mennyire egzakt, ugye, nem lesz vitatéma? Talán az sem, mennyi könyvet írtak róluk külön-külön is. Mennyit gondolkoztak róluk külön-külön. Erről szól az emberi szellem egész története. De oké, rendben van, az egyszerű ember feltette. Azt válaszolom, hogy "igen". Ez úgy értelmezendő, hogy azzal azonosítva magam, akit e pillanatban saját magamként értelmezek, bízom abban, akit a mindenható abszolútummal azonosítok. Nade, nade, hápog az egyszerű ember. Hogy is van ez? Ez úgy van, hogy én, Gaál Péter, egy esendő személy a sok közül, feltételezem az omnipotens Isten létét, és kezébe rakom le sorsomat. Nade miért? Nade azért, mert különben nem Istenben hinnék, hanem Istent hinném. Én úgy értettem, mondja az egyszerű ember. Arra voltam kíváncsi, szerinted van-e Isten? Akkor ezt kellett volna kérdezni. De te tudtad, hogy ezt kérdezem! Nem tudtam. Nem ezt kérdezted. Azt kérdezted, hogy ÉN hogyan viszonyulok ahhoz, akit TE Istennek nevezel. Ha Istenről kérdezel, és Istenről válaszolok, akkor a "van, vagy nincs" értelmezhetetlen. Persze Isten is, de az már csak hab a tortán.

Válaszolhatok én mindenféle blődséget, csak, hogy a kedves Olvasó elégedett legyen. Végtére Winnetouval is úgy kell beszélni, hogy "vékony fehér bőr, amire odavarázsolom a lelked", nem úgy, hogy "lerajzollak egy papírra". És akkor ugyanazt értjük alatta. Nincs több disputa. Nem kell ehhez hasonló cikkeket írnom. 
Csak hát az a baj, hogy ez nem olyan. Isten nem egy darab papír. Annyira nem az, amennyire a világ sem teremtett, vagy az elektron sem mozog. Isten nem lehet úgy, mint egy asztal. Sartre, ezt is idéztem már. Ha azt mondjuk, hogy a teremtmények valamik, Istent semminek kell neveznünk. Ez meg Eckhart mester, dettó. Szeretek ismételgetni. Vagy nem.

Isten mindenki legszemélyesebb ügye. Hiába beszél róla, az már nem az. Én például bármiről szívesen beszélek, amiről tudok. Ez sem tabutéma. Nincsenek titkaim. Megint azok a fránya definíciók: vannak. Amiről nem tudok beszélni, az a titok. Erről akkor sem tudnék, ha akarnék, és nem volna eleve értelmetlen. 
"Áldjon meg téged az ÉN Istenem." "A MAGYAROK Istenére esküszünk." És így tovább. Az egyszerű nyelv okosabb, mint az egyszerű ember. De azt is az egyszerű ember csinálta! Hát nem. Az saját magát csinálta, a kommunikáló-nyelvművelő csak konstatált. Egyszerűen nem lehetett másként mondani. Nem LEHET.

Édes Olvasó. Hiszek Istenben. Hiszek egy Hazában. Hiszek Magyarország feltámadásában. Így rendben vagyunk? Persze mondhattam volna azt is, hogy prpjtylzkcsnr. Úgy korrekt lett volna. De nekem a kérdezők lelki nyugalma mindig az első.

2014. 12. 02.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1